A női test mint hadszíntér? | Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant

Posted on 2018. július 23. hétfő Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Számtalanszor elhangzott már a jogos (ön)vád, hogy a magyar társadalom történelmi emlékezete hézagos, előítéletekkel terhelt, hogy a hatalmon lévő politikai erők kivétel nélkül aktuális érdekeik szolgálatában hajlanak az ilyen vagy olyan egyoldalúság fenntartására.

A háborús időszakokra vonatkozó történelmi ismeretek fontos tartománya a hadseregeknek a polgári lakossággal szembeni viselkedése, különösen a nőkkel szembeni erőszak. Ez utóbbinak a felderítése, tudományos kutatása a történészek nagy adósságai közé tartozik, ami egyenesen következik abból a tényből (hiszen többnyire ez a legfőbb ok), hogy az elkövetők – s gyakran az áldozatok is – a tények elhallgatásában érdekeltek.

Pető Andrea, az MTA doktora, a CEU egyetemi tanára sok kitüntetéssel fémjelzett és számtalan jelentős publikációt is eredményező, évtizedek óta tartó kutatómunkájának legújabb gyümölcse ez a kötet. Az itt feltárt és elemzett anyag gazdagságát és sokoldalúságát recenzióban érzékeltetni képtelenség, álljon itt inkább egy rövid idézet, amelynek a szellemiségét az egész könyvre jellemzőnek érzem.

„Ha a nemi erőszakot leegyszerűsítően értelmezzük, és azt állítjuk, hogy az csupán tudatosan használt háborús fegyver a katonai vezetők vagy politikusok kezében, amellyel egyes népcsoportokat büntetni szándékoznak (azaz az intencionalista értelmezést választjuk), akkor elveszítjük a kérdés komplex vizsgálatának és strukturális megértésének lehetőségét. Magyarországon ma a szovjet katonák által elkövetett erőszakról szóló beszédmód egyértelműen az intencionalizmus irányába halad, ahelyett, hogy a militarizmus alkotórészeit, a normatív férfiasság elemeit tárná fel és kérdőjelezné meg. Ha viszont egyedül a strukturalista értelmezésben hiszünk, azaz úgy tekintünk a nemi erőszak áldozataira, hogy mindegy, hogy az eset hol történt, mert a nemi erőszak kultúrája strukturálisan nemzetek feletti, akkor elveszítjük annak a megértési lehetőségét, hogy kiből hogyan lesz elkövető, valamint, hogy milyen okai és következményei voltak a nemi erőszaknak és kik voltak az áldozatok.
Nem vezethet megértéshez, ha az erőszaktevő katonára pusztán mint szovjet megszállóra tekintünk, és elfelejtjük, hogy mind a magyar, mind a szovjet hadsereg része annak a militarista kultúrának, amelynek egyenes következménye, hogy a katona, ha megteheti, erőszakol. Ebben nincs különbség magyar, német és szovjet vagy bármilyen nemzetiségű katona között. Azonban az sem helyes, ha az erőszaktevőre pusztán mint »férfira« tekintünk, mert ezzel a férfiakon elkövetett igen gyakori nemi erőszak jelenségét tesszük láthatatlanná, és nem foglalkozunk okok és következmények azon komplex rendszerével sem, amely az adott katona számára lehetővé tette, hogy büntetlenül kövesse el az erőszakot. Pedig a komplex megértés erkölcsi és szakmai kötelességünk, már csak az áldozatok méltósága érdekében is. Ez talán az első lépés.”

Természetesen a témával összefüggésben szó esik a könyvben a prostitúcióról, a terhesség-megszakításról, az emlékezetpolitikai küzdelmekről, a jog szerepéről, a különféle forrásanyagokról, dokumentumokról, áldozatok vallomásairól, nemi betegségekről, politikusok leveleiről, a téma néhány (film, dráma, regény) művészi feldolgozásáról, a Wehrmacht utazó bordélyházairól, partizánokról, a háború miatt kialakuló szexuális szükségállapotról is. És bár a könyv – alcíme is erre utal – kifejezetten Magyarországról szól, azért hivatkozásai, utalásai és példái közt szerepel Japán, Korea, Koszovó, a Fülöp-szigetek, Jugoszlávia, Bulgária, Lengyelország, Ukrajna, Bosznia, Ruanda és Kongó is.

Miközben a könyvet olvasom, elém kerül egy napi hír arról, hogy a bangladesi menekülttáborban nagy számban élnek olyan rohingja nők, akiket mianmari katonák tömegével erőszakoltak meg. A muszlim kultúrában szentségtörésnek számít, ha egy nő buddhista apától származó gyermekkel viselős, ezért a megerőszakolt nők a gyerekszülés után is egész életükben meg- és kivetett páriák lesznek. A hír a szörnyű tragédiák egy szélsőséges esetét mutatja ugyan, de azt is, hogy a téma folyamatosan aktuális a Föld nevű bolygón, amelyen az emberiség nevű, népes élőlénycsoport folyamatosan háborúzik valahol.

Pető Andrea

Pető Andrea: Elmondani az elmondhatatlant
Modern magyar történelem sorozat
Jaffa Kiadó, Budapest, 2018
260 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2966 Ft
ISBN 978 963 475 0833

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege (részletek)

[…A kötet] alaposan és érzékenyen elemzi a kérdést, és a feminizmus fogalomrendszerét segítségül híva elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen események és elbeszélések formálták a nemi erőszakkal kapcsolatos kollektív emlékezetet, mi alakította ki a hallgatás és az elhallgatás spirálját, és végül hogyan vált a nők elleni erőszak története emlékezetpolitikai csatározások játékszerévé.

A környező országokban történt hasonló esetek összehasonlító elemzésével [a szerző] azokat a tényezőket is igyekszik feltárni, amelyek egy háborúban tömeges nemi erőszak elkövetéséhez vezetnek. (…) a hozzáférhető szovjet forrásokat feldolgozva kísérletet tesz rá, hogy a másik oldal szempontjait is bemutassa.

Pető Andrea (1964) történész, kutatási területe a 20. századi társadalom és a társadalmi nemek története.