Ami mögötte van | Adam LeBor, a Nyolcadik kerület szerzője

Posted on 2019. május 23. csütörtök Szerző:

0


Adam LeBor

Paddington |

Adam LeBornak immár második regénye játszódik Magyarországon. Kitalált történetek, mégis elgondolkodtatják az olvasót. Lehetséges, hogy tényleg pont úgy történtek a dolgok, ahogy megírták őket?
Míg a 2009-ben megjelent Budapest protokoll (Agave) a második világháború utolsó napjaiban játszódik, a most megjelent Nyolcadik kerület (Kossuth Kiadó) a közelmúltba, a 2015-ös menekültválság napjaiba vezet vissza bennünket. Hogyan került hirtelen több ezer menekült a Keleti pályaudvar elé, és hogyan tűntek el onnan hirtelen? Ez a kérdés lebeg a bűnügyi történet hátterében, amelynek főszereplője Kovács Baltazár, egy cigány rendőrnyomozó.
A brit újságíró szerző a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, és többek között beszélgettünk vele a roma vagy cigány megnevezésről is, amiről a kötet fordítójának, Antóni Csabának is volt mondanivalója.

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk Budapestet a világ közepének látni. Úgy érzem, mintha mindkét könyvben így is ábrázolná: olyan helyként, ahol a világot megváltoztató dolgok történnek.
Amikor az ember megír egy történetet, először egy szép helyszínt választ. Valami olyat, ami egzotikus, de nem túlságosan idegen. Legalábbis én így dolgozom. Annyi évet töltöttem Budapesten, hogy természetes választás volt. A Budapest protokollban a nácik találkozóját (amiről tudjuk, hogy Strasbourgban történt) egyszerűen az Astoria szállóba helyeztem át. A Nyolcadik kerület esetében az egész nem csak fikció. Itt tényleg történt valami, ami megváltoztatta a világot: a 2015-ös menekültválság. Amikor megtapasztaltam, ami a Keleti pályaudvarnál történt, úgy gondoltam, ez egy fordulópont. Minden összeomlott. Hogyan történhetett meg, hogy százezer ember egyszerűen átsétált Európán. Hol voltak a határok? Hol voltak a hatóságok? Kik ezek az emberek? Miért indultak el? Éreztem – bár lehet, hogy most van inkább rálátásom a dolgokra –, hogy ez meg fogja változtatni az európai politikát, túlmutatva Magyarországon. Kérdéseket vet fel a migrációval, a nemzeti identitással kapcsolatosan. Kiváltságosnak éreztem magam, hogy tanúja voltam az eseményeknek. Tanúként persze nehéz volt ezt átélni. Láttam korombelieket, fiatalokat, egyedül utazó tinédzsereket, és igazán sajnáltam őket. Empatikus voltam, ugyanakkor úgy gondoltam, ez nem folytatódhat, össze fog omlani a rendszer, és ha egyszer vákuum keletkezik, azt hamar betölti valami.

A Keleti mellett lakom, és testközelből láttam a történteket. Miközben elgondolkodtunk rajta, hogy mi történt, amikor eltűntek a menekültek, az volt igazán elgondolkodtató, hogy miért is táboroztak le éppen akkor, éppen ott.
Pontosan. Rengeteg minden még ma is a rejtély a dolog körül. Hogy került oda ennyi ember? Hogyhogy olyan hirtelen elmentek? Ami leginkább elgondolkodtatott, hogy minden nap, amikor odamentem, a menekültek ott ültek, szépen félkörökben, csendben, nyugodtan, középen pedig volt egy cuki, fotogén kisfiú, akinél volt egy kartonpapír Szíria szereti Németországot vagy valami hasonló felirattal. Abban a pillanatban, amikor arra ment egy újságíró, felemelte. Ki mondta nekik, hogy ezt csinálják, és miért csinálták azt, amit mondtak nekik? Rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Most, hogy már eltelt egy kis idő, talán meg lehet találni a válaszokat. Amikor éppen történt, annyira elfoglalt bennünket a történések megfigyelése, hogy csak később jutott idő a miérteken gondolkodni. Amikor arra járt, és látta a menekülteket ott ülni, vásárolni, sétálni, félt?

Egyáltalán nem féltem. Egyszerűen hihetetlen volt látni azt, amilyen körülmények között ezek az emberek ott voltak.
Szürreális volt. Az ember kijött az állomásról, és látta őket aludni. Teljesen szürreális volt.

A regényben ábrázolt alternatív valóságban olyan kormány van hatalmon, amelyik mélyen gyökerezik a régi rendszerben. A mai kormányra ez egyáltalán nem igaz.
Mert fikcióról van szó, és ezt érdekesnek tartottam, mint gondolatot. Ugyanakkor ennek is van bizonyos mértékű valóságalapja. Arra építettem, amit Slobodan Milošević megbuktatásáról megtudtam. Őt ugyanis egyértelműen olyanok támadták a rendszeren belülről, akik aztán hatalmon maradtak. Így ezt érdekes lehetőségnek találtam. Hozzuk át ezt a dolgot Magyarországra, és építsünk köré valamit. És szerintem elég jól működik.

Ugyanakkor az egyik fontos karakterének olyan nevet adott, amelyik a magyar történelemben fontos szerepet játszott. Bárdossy miniszterről beszélek. Ez szándékos volt?
Egyáltalán nem gondoltam rá, csak később tudtam meg, ki volt Bárdossy.

Kiknek írja ezeket az alternatív valóságban játszódó történeteket?
Nincs elképzelt célcsoportom. Megírom őket, és remélem, hogy érdekelni fog mindenkit a nagyobbacska tinédzserektől a nyugdíjasokig. Olyanokra gondolok, akiket érdekel egy jó, izgalmas történet, egy komplex figura, akiket érdekel a konfliktus, akik szeretnének egy jó krimit olvasni.

Érdeklik az összetett karakterek, és ha jól gondolom, érdekelte a cigány családok belső életének összetettsége. Hogyan tudta ezt megismerni?
Kitaláltam. Persze, nem teljesen. Elég sok riportot írtam cigányokról Magyarországon, Csehországban és Szlovákiában, úgyhogy volt egyfajta alapom. Olvastam néhány könyvet is. De nem kutattam túl sokat, egyszerűen kitaláltam a nagy részét. Az ex-Jugoszláviából származó szereplők alakját saját tapasztalataimra alapoztam abból az időből, amit ott töltöttem. Nem olyanokról mintáztam, akik a volt Jugoszláviából Magyarországra vándoroltak. Legalábbis remélem. A figurám, Goran bűnöző, menekül valami elől, amit a háborúban elkövetett.


Itt bekapcsolódott a beszélgetésbe a fordító, Antóni Csaba, és elmondta, hogy el kellett döntenie, cigánynak vagy romának nevezi a szereplőket. A saját gyerekkori környezetében a roma elnevezés pejoratív volt. Romának csúfolták a cigány iskolatársakat.


A jószándékú liberálisok ezzel a szóhasználattal akarták levenni róluk a stigmát – folytatja LeBor. – Csakhogy ők nem érzik ezt stigmának. Sok emberrel találkoztam, akik annak ellenére, hogy magyarok, azt mondják magukról, hogy nem magyarok, hanem cigányok. Szerintem jól tettük, hogy ennél maradtunk. Sokkal autentikusabb.
Nagyon összetett kérdés a befogadás témája is, hogy a hipszter közösség hogyan fogad be és kompenzál túl egy cigány esetében. Sajnálom, hogy amit kitaláltam, ennyire megfelel a valóságnak. Ugyanakkor érdekes végiggondolni, hogy mi történik, ha van egy tehetséges gyerek, aki egy adott közegből jön, az ember hozzásegíti, hogy kiteljesedjen, és aztán már nem illeszkedik (vissza) az eredeti közegébe. A szülei kicsit zavarodottak, talán félnek is tőle, minden társadalmi szabályt megszegett, ugyanakkor nem igazán ismeri ki magát a másik világban sem. Jót tettünk vele? Talán igen, talán nem, nem egyszerű ez a kérdés. És nincs egyszerű válasz: ez egy nagyon összetett kérdés egy karakter esetében.

Sok olyan dolog van ebben a regényben, ami akár így is történhetett volna. Mondjuk senkinek nem jutna eszébe, hogy az Andrássy út 60-at ismét a karhatalom központjává tegye.
Hát igen, az talán egy kicsit túl sötét. De ez itt krimi, minden más csak háttér. A könyv végén elmondok egy valóban megesett történetet. Odajött hozzám egy zöld ruhás férfi, és erős arab akcentussal azt mondta: Minden, amit mondanak, hazugság. És azzal elsétált. Mi volt ez? Ő hazudott? A többiek hazudnak? Valaki hazudik. Mindenki nem mondhat igazat. És az ember elgondolkozik az együttérzés ellenére. Hogyan történhetett ez az egész?

Hogyan folytatódik a Nyolcadik kerület?
A Kossuth tér című második kötetben ér véget a mostani sztori, a rá következő hétvégén. A könyveim általában egy hétvége alatt játszódnak. Egyelőre visszajelzésem sincs túl sok, de a sorozat következő kötetét épp most választották a hónap krimijének. A televíziós jogokat is sikerült értékesítenünk. (A harmadik kötet a Margit híd lesz, a következővel pedig már vidékre látogatunk, de a harmadikból még egy sort sem írtam le.)

Lehet, hogy azért, mert hétvégenként jár Budapestre?
Lehet. Általában pénteken éjjel 1-kor érek ide, előtte egész héten Londonban dolgozom. Budapesten mindig hétvégén vagyok.

Adam LeBor: Nyolcadik kerület
Kossuth Kiadó, Budapest, 2019
368 oldal, teljes bolti ár 3800 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3230 Ft,
ISBN 978 963 099 4941