Mutasd a klikkeléseidet, megmondom, ki vagy! | Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik

Posted on 2019. május 24. péntek Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Köztudott, hogy a retorikából, már az ókorban is művelt tudományból vált ki a stilisztika, hogy a bőrgyógyászat a belgyógyászatból „nőtt ki”, hogy új meg új tudományágakat hoz létre az emberiség szüntelenül változó világa, a tudás-megismerés iránti, folyton növekvő szükséglete.

Így jött létre az adattudomány is: jelentős gazdasági érdek, hogy a termelők és a kereskedők a világméretűvé vált piacokon a lehető legtöbb és legpontosabb ismerethez jussanak a vásárlók, fogyasztók ízléséről, szokásairól, hagyományairól, hajlamairól. Ezért a nagy cégek már nagy adatelemzési apparátussal működnek, csakúgy, mint a modern pártok, hiszen a társadalmi piacon ők is el akarnak adni valamit. Vizsgálják hát szüntelenül a közhangulatot, a tömegigényt, a közgondolkodást, sőt a vágyakat is.

A szociológia, a pszichológia, a politikatudomány, általában a társadalomtudományok természetesen mindig a valóságból merített ismeretek alapján működtek, de soha nem állt a rendelkezésünkre akkor adatmennyiség, amekkorát az internet nyújt. Ezt a tudományt – ahogyan Seth Stephens-Davidowitz írja – „az internetes keresésekből, illetve más online megnyilatkozásokból kinyert, irdatlan méretű adathalmaz” látja el kimeríthetetlen munícióval. Ezért ma még talán nem is sejthető, hogy a viszonylag új tudományág mennyi újabb lehetőséget tár fel az ember szokásairól, viselkedéséről, legrejtettebb belső világáról.

Például, a szerző állítása szerint egyáltalán nem kellett volna meglepődnie a világnak, hogy Trumpot megválasztották amerikai elnöknek, hiszen – ezt az adattudomány bizonyítani tudja – az amerikaiakban sokkal erősebben és szélesebb körben van jelen a rasszizmus, még a legfelvilágosultabbnak tartott államokban, városokban, rétegekben is –, mint amennyi a közvélemény-kutatásokból és a társadalomkutatás más, hagyományos formáiból kiderülhetett. Az internetes keresés, a sokat emlegetett kattintás ugyanis tökéletes névtelenséget garantál, ezért a teljes (sőt olykor talán nem is tudatos) őszinteség igazi megnyilvánulása. Nem véletlenül lett ez a könyv alcíme: Az vagy, amire klikkelsz.

Big Data néven vált ismertté az elemzési gyakorlat, amely hatalmas adatmennyiség birtokában számtalan új kérdéshez segít. Hiszen tudománnyá csak úgy válhat valami, ha már a kérdésfeltevései is pontosak. A szerző részletesen elmeséli, milyen tévedéseken, eredménytelenségeket át vezetett az útja az első, valóban érvényesnek tekinthető felismerésekig. Ez az út a Google-keresések tanulmányozásától az úgynevezett Big Data-forradalomig nem annyira az időben, inkább a gondolkodásban volt hosszú. Még belegondolni is szédítő, hogy – mint írja – „az emberek a 21. század elején, egy átlagos napon 2,5 millió trillió bájtnyi adatot generálnak”.

A könyv vitában áll azokkal a tudósokkal, akik szerint az adattudomány csak tűt keres a növekvő szénakazalban, és azt állítja, hogy „a Google-keresések képezik az emberi pszichéről valaha összegyűjtött legfontosabb adathalmazt”, vagyis, hogy „ a digitalizált korunkban egyre könnyebben hozzáférhető, újfajta adatok radikálisan ki fogják bővíteni az emberiségre vonatkozó tudásunkat.”

Stephens-Davidowitz – a Harvardon végzett közgazdász, a Google volt adattudósa és a The New York Times rovatvezetője – nem kevesebbet állít, mint hogy az emberek folyton hazudnak. Mindenkinek – önmaguknak is. Csakhogy a Big Data révén nagyon sok mindent megtudhatunk az emberi természetről, amit eddig nem tudtunk, s ami részben vagy akár teljesen ellentmond a korábbi ismereteinknek. Kétségtelen, nem önbizalomhiányról tanúskodik az efféle megállapítás, amely még a jövőben bizonyításra szorul. De az is kétségtelen, hogy érzékelhetően új és nem jelentéktelen kaput nyithat az emberiség önismeretét növelő, mindig rögös útra. Márpedig ez szüntelen cél, szüntelen feltétele is a mindenkori jövőnek. Hiszen az emberiség gyakran annak a felelős hasznosítására sincs felkészülve, amit létrehozott, s emiatt váratlan veszélyekbe sodródhat: lásd atomkutatás, lásd internetes közösségi oldalak. Ilyesmi lehet a mesterséges intelligencia is, amelyet egyre gyakrabban emlegetünk, de amelyről a közoktatás mintha egyáltalán nem venne tudomást. Pedig a mai tizenéveseknek minden bizonnyal együtt kell majd élniük vele.

Felesleges fárasztani az olvasót az adattudomány által bevezetett különféle tudósi szempontokkal, kifejezésekkel, kutatási irányzatokkal és témákkal, de a könyv egyértelműen bizonyítja, hogy ebben az új tudományban hatalmas potenciál van.

A nyugati világ tudósai kiválóan tudják gondolataikat „lefordítani” laikusok nyelvére, közérthetően, sőt szellemesen tudnak írni a legsúlyosabb fogalmakról is. (Ebben a magyar fordítónak, Szieberth Ádámnak is nagy érdemei vannak.) Ez a könyv is ilyen. Ezért olvasója számára az adattudomány nemcsak érdekes, hanem rokonszenves is lehet.

Seth Stephens-Davidowitz

Seth Stephens-Davidowitz: Mindenki hazudik
– Az vagy, amire klikkelsz

Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019
360 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3199 Ft,
ISBN 978 963 293 8684

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Nő-e az erőszakos bűncselekmények száma a média hatására?
Mennyit szexelnek ténylegesen az emberek?
Hányan vannak, akik el is olvassák a könyvet, amit megvettek?
Kijátszhatjuk-e a tőzsdepiacot?
Hány rasszista élhet valójában az egyes országokban?
Te tényleg az vagy, amire klikkelsz?

Seth Stephens-Davidowitz szerint az, amit az emberekről gondoltunk, nagyrészt totális tévedés. Hogy miért? Azért, mert az emberek hazudnak. Hazudnak a barátaiknak, a szeretőiknek, az orvosuknak, a közvélemény-kutatóknak – és önmaguknak is.
Csakhogy… Az internet korában már nem kell arra hagyatkoznunk, amit az emberek magukról mondanak! A keresőmotorok, a közösségi oldalak, a randi- és a pornóoldalak digitális aranybányák a Big Data kutatóinak. Valós képet adnak arról, mit gondolnak, mit akarnak, mit tesznek valójában az emberek. Ezekből az adatokból megtudjuk, milyenek is vagyunk mi ténylegesen – ami lehet vicces, de akár sokkoló is. Ám mindenképpen elgondolkodtató.
Mert a Big Datától szinte mindent megtudhatunk az emberi természetről – feltéve, ha azt kérdezzük tőle, amit kell.