Vissza a kamaszkorba | Grecsó Krisztián: Vera

Lengyel Szilvia |

Ugye ismerik az érzést, amikor egy könyv olyan jó, hogy az embernek nincs szíve kiolvasni egy nap alatt? Kényszeríti magát, hogy letegye, mert különben semeddig se tart. Ez a Vera-könyv pont ilyen. Mint egy jó csoki, amit gondosan beosztunk. Ki kell élvezni, le kell lassítani a tempót.

Ha kétszer ilyen hosszú volna, akkor is letehetetlen lenne. Persze valóban sajnálom, hogy Grecsó Krisztián nem ír nyolcszáz oldalakat. De momentán megelégszem azzal, hogy gyakran ír.

Nehéz kizárólag a könyvről írni, mert Grecsó itt van közöttünk. Kortárs és magyar, író, költő, publicista, zenész, és még ha a közszolgálatinak mondott médiában nem bukkan fel, az irodalomkedvelők rajonganak érte – sokrétűségéért, személyéért. Így aztán nem is meglepő, hogy a Vera hónapok óta toplistás, és már előrendelhető állapotában is az volt. Nem is lehet könnyű, mindig meg kell felelnie az olvasói elvárásnak, amit ő maga épített fel. Szerencsére most sem csalódtunk.

A címszereplő Vera tízéves kislány, akinek addigi élete egyik pillanatról a másikra fenekestül felfordul. Egy lengyel fiú kerül az iskolájába, és Vera élete első szerelmét vetíti rá és éli át. Éretlen még az érzésekhez, nem tudja mi történik vele, és nem is ez az egyetlen változás körülötte. Mintha hirtelen egy másik világba csöppenne – a felnőttek zűrzavaros, hazugságokkal teli világába. Nem is sejti, hogyan kell ott viselkedni. A nyolcvanas években játszódó, nosztalgikus regény egyszerű, előre sejthető végkifejletbe fut, de Grecsó könyveiben sosem az utolsó oldal a lényeg, hanem az út, míg oda eljutnak a szereplői. Leírásai a megszokott módon árnyaltak, jól kidolgozottak, az olvasó ott sétál a helyszíneken, jelen van a könyvben, a korban. (Még jól is esik visszamenni – akár a Skála áruházba –, ebbe a közeli, mégis már annyira távoli és másmilyen huszadik századba.)

• Olvass bele!

Vera hirtelen jött kamaszkora azonban nem lesz vidámabb ettől. Olyan szívesen segítenénk egy kis rendet rakni búsuló fejében, hogy ki tudja bogozni összegubancolódott érzéseit. Mert a szerelem nem csak jó érzés, sőt Vera számára még kevésbé az. Ő a mesélő és a történtek narrátora egy személyben. Nemcsak azt követjük, mit tesz, mi történik vele, de megismerjük a gondolatait is, és ez utóbbiak a legfontosabbak. Tépelődései, melyekből kiderül, hogy ez a kis Vera még nem nőtt fel az őt érő változásokhoz – ezek adják a könyv sava-borsát. Mert itt van ez az érthetetlen szerelem, de még azok a furcsa jelek, amelyek azt sugallják, hogy a szülei talán nem is vérrokonai?

A könyv az Abigél és A Pál utcai fiúk egy-egy szép idézetével kezdődik. Magától értetődik a kapcsolódás: hiszen mindkét regény pontosan olyanokról szól, akiknek hirtelen ért véget a gyerekkora. És miután Grecsó Krisztián írta a Vígszínház legnagyobb mai sikerének szövegkönyvét, ehhez pedig elmondása szerint megszámlálhatatlanul sokszor olvasta Molnár Ferenc eredeti művét, valószínűleg a Vera témaválasztása sem véletlen.

Nem először foglalkozom itt a könyvek ruhájával. Akárcsak az író előző műveinek borítóját, ezt is Baranyai András tervezte. A szegedi belváros ikonikus helye, a fények nélküli téli derengésben álló Hősök kapuja előrevetíti az ott játszódó történet hangulatát.

A Vera más, mint Grecsó Krisztián korábbi regényei, mégis jól belesimul az eddigiek sorába. A múltbéli, már ismerős kapcsolódási pontok ismét felbukkannak, a családfa is ugyanaz, mégsem annyira bonyolult, a szereplők száma is kisebb. Habár ifjúsági regényként is megállja a helyét, mégis inkább felnőtteknek ajánlom, ők is okulhatnak belőle.

Grecsó Krisztián: Vera – a mi jobbik énünk
Magvető Kiadó, Budapest, 2019
336 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2960 Ft,
ISBN 978 963 143 8291

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségnél dolgozik, a mama meg mindennap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja?

Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz.