Mi vezet a robban(t)áshoz? | Paul Auster: Leviatán

Posted on 2019. április 20. szombat Szerző:

0


Híres Norbert |

A történet végkifejletével kezdődik Paul Auster könyve, azonban a tragédiához vezető utat, a benne szerepet játszók hátterét, érzéseit és indítékait csak apránként kapja meg az olvasó. A Leviatán cselekménye egy múltba visszanyúló történet elmesélése, két központi alakja Peter Aaron és Benjamin Sachs, mindketten írók.

Ez némi pikantériát kölcsönöz a sztorinak. Lift-tükör jelenségnek is gondolhatjuk, hiszen egy író ad a kollégája szájába valamilyen véleményt, de a kié vélemény? A balesetet szenvedett, majd eltűnt Benjamin Sachsé, a rá emlékező Aaroné, vagy a kettejüket megíró Austeré?

Mert szó esik az írás fáradságos folyamatáról, alkotói válságról és kitalált univerzumokba menekülésről is. Ki gondolja így, Peter, Benjamin – vagy Auster, aki kellékként használja őket? Minden lehetséges.

Auster részletes karakterábrázolással, aprólékos lélekrajzokkal szolgálja ki az olvasót; ilyesmivel ritkán találkozhatunk hasonló terjedelmű regények esetében. A mellékszereplők gyerekkori történetei is belekerültek, hiszen a hősök személyisége ezek hatására is változott. Sok a szereplő, de az író képes volt minden egyes karaktert egyéniséggé, és ami talán még fontosabb: életszagúvá tenni. A Leviatán szereplői nem jók vagy rosszak, csupán az életüket élő és az élet értelmét kereső emberek.

A Leviatánnak jól érzékelhető kerete van. A könyv elején Auster a kezünkbe adja a történet fonalát és az utolsó oldalon – mikor már mindenre magyarázatot adott – elvágja. A kettő között azonban szabadon cikázhat a képzeletünk.

Nagy eszmék és mély érzelmek törnek elő lépten-nyomon a kötetből, mégsem csömörlünk meg tőlük. A szereplőket túlfűtött kapcsolatok kötik egymáshoz, a lapokon helye van furcsa játékoknak, nagy fordulatoknak, de még politikai ideák rövid kifejtésének is. Talán azért férhet meg benne ennyi érzelem, ilyen sokféle gondolat, mert Auster egyiket sem viszi túlzásba. A szereplők magánéleti kalandjai véget érnek, mielőtt kínossá válnának, s a politizálás is csak a főszereplő tettei indítékainak kifejtésére szolgál. A Leviatánban egyetlen kapcsolódó történet sem öncélú. Ha egy átlagos családi vacsora nem túl érdekes részleteivel untat, akkor később kiderül, hogy a jelentéktelennek tűnő apróságoknak is hangsúlyos a szerepük.

Paul Auster sokak szerint legérthetőbb kötete helyenként sötét és kilátástalan. Bosszantó szokásom, hogy krimik megfejtésére már a történet (könyv, film) felénél rájövök. A Leviatán az utolsó oldalakig magával ragadott, lassan adagolt információmorzsái egymásra épülve álltak össze kerek, izgalmas, eleven történetté.

Paul Auster

Paul Auster: Leviatán
Paul Auster életműsorozat
21. Század Kiadó, Budapest, 2018
Fordította: Pék Zoltán
300 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2993 Ft,
ISBN 978 615 575 9789

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Peter Aaron és Benjamin Sachs hasonló karakterű írók, azonban életük más-más pontján tartanak: Sachs már régóta boldog házasságban él, kiadott egy regényt, az intellektusa bámulatra méltó, és a legjobb úton halad a siker felé. Eközben Peter még csak most indult el a pályán, botladozik a magánéletben, így érthető módon felnéz a barátjára. Ám ekkor egy baleset miatt Sachs személyisége gyökeresen megváltozik, majd a férfi hirtelen eltűnik a családja és a barátai életéből.

Aztán amikor Amerika-szerte különös merényletsorozat veszi kezdetét, és felbukkan egy alak, akit sokan terroristának, sokan nemzeti hősnek tartanak, Peter a barátja emlékének védelmében leírja Sachs igaz történetét – így próbál utat találni a szubjektív igazságok útvesztőjében.