Az idő harmonikáján | Rafik Schami: Szofia

Posted on 2019. március 30. szombat Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Rafik Schami – azaz Damaszkusz barátja – írói álnév alatt jegyzi regényét az 1946-os születésű, Németországban élő szerző. A Szofia, avagy minden történet kezdete nagy ívű, kényelmes tempójú meséjét eleinte kissé nehéz követni, csak lassan tűnik elő a történet gazdag és érdekes szövetének mintája. Rafik Schami jól játszik ugyanis „az idő harmonikáján”.

Annyira persze vagyok rutinos, hogy azonnal észlelem, az idősíkok (s benne a szereplők is) változnak. De sokáig nem teljesen világos, hogyan is kapcsolódnak össze a pontok. A végén természetesen minden a helyére kerül; a gondosan jelzett idő- és helyszínváltások még segítik is, hogy mindinkább általános érvényű igazságok kerüljenek fókuszba, anélkül, hogy lapos közhelygyűjteményt olvasnánk. Ez annál is inkább fontos, mert R. S. közmondásokkal, szólásokkal, citátumokkal, olykor csak summázott alcímszerűségekkel tagolja írását. Ezek némelyike kifejezetten alkalmas arra, hogy megüljön az ember fejében; ilyen például „Az idő harmonikáján” mondat, vagy éppen a Mark Twaintől idézett „A nevelés a felnőttek védelmi berendezkedése az ifjúság ellen” tétel. (Sokat lehetne még idézni!) Amúgy is meg kell említenem a szöveg cizelláltságát, ami nyilván az érzékeny fordítónak, Nádori Lídiának is köszönhetően élvezetes, gazdag, szép anyaggá nemesül.

A szerteágazó történetből inkább csak motívumokat emelek ki, amelyek – bár első hallásra émelyítően hangzanak – a mese kibontakozása során rezonanciákat váltanak ki az olvasóból.

Elsőként a (megunhatatlan) szerelem jelenik meg, ráadásul különös hangsúllyal, hiszen az első érzelmi szál egy időskori kapcsolatot mutat, amely szembe megy előítéleteinkkel, bátornak és időtlennek mutatva a szerelmeseket. A regény fő, de legalábbis mozgató motívuma azonban a honvágy, a nosztalgia a gyerek- és fiatalkor helyszínei, a varázslatos Damaszkusz iránt. Ez a már-már pátosszá nemesített emlékezés, amely megkapó és idealisztikus képet fest egy meglehetősen tragikus társadalmi berendezkedésben élő országról, a beteljesülés során nem válik elnézővé. Pontosan láttatja ennek a világnak régi és újabb feszültségeit.

Mindent elnyom a vágy, hogy főszereplőnk (aki más szálakban mintegy mellékszereplő) újra láthassa szeretett városát, és majd családjának is megmutathassa. Így Szalman – józan gondolatai ellenére – megszállottja lesz a célnak, hogy legalább élete alkonyán, ha csak látogatóként is, visszatérhessen Damaszkuszba.

Szíria, s ezen belül Damaszkusz – amit nem mellesleg a mesés Kelet egyik szimbólumaként ismerünk – a történet egyik idősíkjában sem a béke és az egyetértés szigete, sőt. Sokkal inkább a félelem, külső és belső harc és szenvedés, a vallások egymásnak feszülése, emberi gyarlóság uralja a mindennapokat, mint a harmónia. Ám a város lakóinak majdhogynem legyőzhetetlennek tűnő a vitalitása, életszeretetük és lázadó szolidaritásuk sok mindent megold. És persze az életet át- meg átszövi a szerelem (aminek erejében már oly sokan hittek a történelem során), mint elszántságot adó, oltalmazó és védő erő.

Nem elhanyagolható motívum a szabadság keresése sem. A történet színes szálai több ehhez kapcsolható élethelyzetet villantanak fel; a családi párválasztás ellen a választás szabadságáért harcoló fiatalokét, az ezeréves tradíciók szorítása helyett a szabadabb légkörű emberi létért való küzdést; a fegyveres harcot a szabadságért. És bizonyos fokig a szabadságra törekvés motívuma nyilvánul meg a boldogabb és lényegesen nyitottabb Nyugaton házasságot kötő Szalman kapcsolataiban is.

„Az idő harmonikáján” muzsikálva a szerző felkínálja a gyönyörködést a romantikus szálakban, s ugyanígy egy háborús regény feszültségekkel teli, üldöztetési krónikáját. És bár nem célom a cselekmény ismertetése, utalnom kell arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a címszereplő Szofia, Szalman anyja. Ő köti össze a történet szálait, és kissé mitizált anyafiguraként minden lehetségest megtesz szerelméért és gyermekéért. Szemben az elnyomottnak képzelt, sematikus nőképpel, a regényben megjelenő szír nőalakok mind hihetetlen intenzitásúak. (Hasonlóképp izgalmasak a nyugati nőfigurák is.)

Szíria mint helyszín evidenciává teszi, hogy a regényben megjelenik az iszlám és a keresztény vallás összecsapása, ám jelenvaló ennek a harcnak az értelmetlensége is. Ezt példázza az idős, s tegyük hozzá, lenyűgöző, iszlám hitű férfi – Karim szerepe is. A szerző mély empátiával festi meg figuráját, noha ő maga keresztény szír – kisebbségi – család sarja. Regényében állást foglal mindennemű vallási fanatizmus ellen – mint ahogyan egyértelműen elítéli a korrupciót és a zsarnokságot is. (Nem mellesleg elkötelezetten harcol a palesztin–izraeli megbékélésért.)

Rafik Schami regénye reflektorfényt vetít egy kissé egzotikus világra, miközben kapaszkodót is ad kezünkbe az ismertebb, európai fordulatokkal, amelyek már az ő történetszövési technikáit is befolyásolják. Itt kell megemlítenem, hogy Damaszkusz barátja nem véletlenül vérbeli mesélő – bár első körben kémikusnak készült –, új hazájában a Grimm-testvérekre szakosodott professzorként is elismert, igen népszerű író.

A Szofia… széles medrű mesefolyóvá hömpölygi magát, ereje szinte kényszerítően hat az olvasóra, a könyvet nehéz letenni. A Schami által megrajzolt alakok rendkívül plasztikusan, szinte filmszerűen jelennek meg fantáziánkban, s bizonyos vagyok benne, hogy hamarosan igazi filmvásznakra is kerülnek. Sikerét nem kétlem.

Rafik Schami

Rafik Schami: Szofia, avagy minden történet kezdete
Lábnyom Kiadó, Budapest, 2018
492 oldal, teljes bolti ár 4450 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 3115 Ft
ISBN 978 615 803 1776

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A fiatal Szofia lángoló szerelemre gyúl Karim iránt, de nem hozzá, hanem egy gazdag ötvöshöz megy feleségül. Évekkel később azonban, amikor Karim ártatlanul gyilkosság gyanújába keveredik, ő menti meg az életét. Karim megígéri neki, hogy bármikor szüksége lesz rá az életben, mellette fog állni.

Évtizedek telnek el. Szofia egyetlen fia, Szalman kivándorol Olaszországba, jómódú és boldog ember lesz belőle, de az emigráció sebe nem gyógyul, ezért úgy dönt, Damaszkuszba utazik, hogy viszontlássa öreg szüleit. Az arab tavasz kitörése előtt néhány nappal érkezik a városba. Mindenhol szeretettel fogadják, csak egyvalaki érzi úgy, hogy elszámolnivalójuk van egymással: unokatestvére, Eliasz, aki időközben a titkosszolgálat tisztje lett. Szalman, amikor megtudja, hogy körözést adtak ki ellene, kénytelen elrejtőzni és menekülni szülővárosából. Karim, aki öregkorára újra megtalálta a szerelmet Aida oldalán, beválthatja egykor tett ígéretét.