Kamaszkori döntéskényszer, avagy sok hűhó semmiért | Alekszandr Molcsanov: A gyilkos / Szegedi Nemzeti Színház

Tóth Anett |

Szegedi ősbemutatón került színre a kortárs orosz drámaíró, Alekszandr Molcsanov „színpadi road movie”-ja, A gyilkos. Rendezője, Vidovszky György a maga egyszerűségében ragadta meg a darabot. Fiatalokról szól a fiataloknak, mégis az idősebbek nevetnek nagyobbakat.

Egy orosz kollégiumban él Szjéka, aki megkente az igazgatót, hogy ott lakhasson, habár nem főiskolás. Akszána főiskolás volt (természetföldrajzot tanult), de kibukott. Nem akart hazamenni falura, inkább Szjékával jár, hogy ő is a kollégiumban lakhasson. A fiú nagymenő, kártyázik, sokat nyer, pedig nem csal, csak „hallja a zenét”. Úgy tűnik, nem mindenben ilyen érzékeny, kapcsolata a lánnyal eléggé üres, még moziba sem viszi el.

Andrej (Djusa) vastagon tartozik Szjékának. 12 ezer rubel nem kis pénz, de van, aki még ennél is többel lóg neki. Így hát Szjéka őt küldi behajtani, és ha sikerrel jár, elengedik a tartozását. Annyi csupán a baj, hogy a nem fizető adóst esetleg el kell tenni láb alól. Kísérőnek pedig megkapja Akszánát – Ágoston Katalin –, hogy meg ne tudjon lépni.

Egy nap az élet – esetünkben a darab –, ennyi időt kaptak a pénz behajtására. Djusa – őt a Vígből Szegedre szerződött Medveczky Balázs alakítja – kétségbeesetten kapkod, végül azt teszi, amit a legtöbb egyetemista, ha bajba kerül: hazamegy a szüleihez. A mamamotel ajtaja kinyílik, ám a lány jelenlétét is valahogy igazolni kell. Végül azt hazudja, hogy Akszána a menyasszonya. Így próbál egy kis pénzt kiszivattyúzni a mamából, mert természetesen ő kezeli a kasszát, a papa is csak zsebpénzt kap cigire és italra. Végül a pénzt a lányka szerzi meg a szigorú anyatigristől, és sikerül behajtani a tartozásokat is, bár nem minden gond nélkül. A történet végére Andrej rájön, hogy bele is szeretett Akszánába, és a történet egy buszmegállóban csókolózó, vattacukros jelenetbe torkollik.

Összességében tehát a „ródmúvi”: sok hűhó semmiért. Minden megoldódik, a recept nem is bonyolult. Mitől sikeres mégis a darab? Jó Molcsanov jellemábrázolása, plasztikusak a karakterei – és persze kiváló a parányi szereplőgárda. A két fiatal főszereplő tökéletesen alakítja a főiskolás kamaszokat. Djusa/Medveczky végig keresi az okát, kutatja a jeleket, vajon miért is került ebbe a csapdába. Még Isten segítségét kéri, már „ha az nem csak egy pszichés képződmény egyáltalán”. Ágoston Katalin igazi 21. századi makrancos hölgy. A feje búbjától a kisujja hegyéig daccal van tele. Álmodozó, aki mindenkire haragszik, de legfőképpen saját magára. Mert benne ragadt egy kizsákmányoló kapcsolatban, ahol ő nem számít. Csak villanások sejlenek fel rövidke múltjából. Hitelesen meggondolatlan, éretlen pukkancs. Ahogy Andrejjel egyre közelebb kerülnek egymással, úgy lesz Akszána/Ágoston egyre tüneményesebb.

Medveczky is, Ágoston is bizonyított már Szegeden, a Valahol Európában főszereplőiként énekelve – ha a kettős szereposztás összehozta őket. Most kevesebb a dal (zene: Monori András), de annál emlékezetesebbek. Különösen Akszánáé, amikor cigarettásdobozokból épít várat magának, később meg arról szól a szövege, hogyha meghal, nem kell tovább beleragadnia egy kapcsolatba.

A kamaradarabban Bánvölgyi Tamás több szerepben is megjelenik. A sok közül kettő igen emlékezetes: ő Szjéka, a kollégium vezérbikája, akinek senki nem mer ellentmondani. De Andrej apja az igazi ziccerszerep: sztereotíp orosz falusi papa, szófukar, a gyorsan felhörpintett vodka mellé uborkát harap, és sűrűn pöfékel. Felesége (Borsos Beáta) a történet egyik kulcsfigurája, noha keveset van a színpadon. Hideg fejű, talpraesett, kissé kiábrándult asszony, érződik rajta, nem boldog, hogy minden komoly döntést neki kell meghoznia.

Az egyszerűcske, de a maga módján kedves történet kellemes másfél órát kínál minden korosztálynak. Aki fiatal, az látja, mások milyen ostobaságokat követnek el (mindig mások!). Az idősebbek a saját ifjúkorukon nosztalgiázva nevetgélhetnek (valóban ennyire groteszk az első találkozás az anyósjelölttel?), vagy azon, ahogy a mama kezeli a papát (meg a vodkát). És persze az esetlen toporgáson, amíg a fiatalok elszánják magukat az első csókra.

Horgas Péter sokoldalú díszlete egy poros, ócska busz. Ami, ha kell, maga a jármű, máskor szauna vagy családi ház. Nyitható, variálható, szabadon mozgatható, minden szegletében szellemes megoldásokat lehet találni. Ebben utazik a darab két zenésze is, hiszen a road movie hatáshoz szájharmonika és dob is dukál.

A sokfunkciós autóbuszt ortodox freskókból, szentképekből álló vászon egészíti ki, amire mindig az éppen beszélő szereplő arcát vetítik ki – a kis kamerát a színészek kezelik, követve, figyelve a másikat.

Szóval erre a buszra vétek lenne nem felszállni. Kisszínház, Szeged. Öveket tessék bekapcsolni.

Fotók: Szegedi Nemzeti Színház

Részletek, jegyvásárlás itt