Bodó Viktória Booklány |
Cameron Post, a kisvárosi tinilány éppen felfedezi ébredő szexualitását, első vonzalmait és a szerelmet, és azon a napon csókolózik először választottjával, amikor a szülei autóbalesetben meghalnak. Az első, a legelső gondolata a megkönnyebbülésé: így soha nem kell a szüleinek bevallania, mit tett néhány órával korábban. Nem kell elmagyaráznia, hogyan csókolózhatott egy lánnyal.
A tragédia után mélyen vallásos nagynénje veszi magához, de sem ő, sem az ódivatú nagymama nem lesz a bizalmasa. A tragédia összemosódik a lány fejében a többiektől eltérő vonzalmaival, amit értelemszerűen, természetes módon megélne, de nem lehet, így önnyugtatásként egyfajta katatóniába menekül. Órákon át dekorálja bizarr dolgokkal a babaházát, megállás nélkül videókat néz, hogy információkat gyűjtsön önmagáról. A nyolcvanas éveket írjuk, az internet előtti világban vagyunk, amikor korántsem volt egyértelmű az információhoz férés; a lánynak ahhoz, hogy megtudhasson bármit, egy embernek kell feltennie kérdéseket. Ami a kisvárosi Amerikában, egy vallásos közösségben semmiképp sem lehetséges. A vonzalom természetesen a családja előtt sem marad titokban, egy szülei által befolyásolt, elnyomott kamaszlány lebuktatja. Innen nincs visszaút: Cameron átnevelő intézménybe kerül, ahol egy, a melegségéből „kigyógyult” lelkész és a nagynénje próbálja a lelkileg labilis kamaszokat „meggyógyítani”, értsd: egy életre tönkre tenni, beláthatatlan következményekkel.
A regény legpontosabb minősítése számomra: ez a magány könyve. Leginkább azt mutatja be, hogy mennyire magányos Cameron, mennyire magányossá tesz az, ha bármilyen módunk kilógunk a sorból. Melegnek lenni a ’80-as évek Amerikájában: pokoli tehertétel, kamaszként meg különösen. Amikor nem csak a tinédzserkor szokásos gondjaival kell megbirkózni, hanem a mássággal is, együtt annak minden velejárójával. Hogy mit szól hozzá a család, a kisváros vallásos (mondjuk ki: bigott) közössége, az iskolatársak, és egyáltalán: hogyan lehet így helyet találni a világban? Fájdalom nélkül sehogyan – mutat rá ez a (többé-kevésbé) énregény is.
Cameron Post a könyv első lapjától kezdve szívszaggatóan magányos, nem a szülei halálával válik azzá. Nem a karizmatikus egyház aktív tagjaként működő nagynénje teszi azzá, nem a közöttük lévő fal, sem pedig a nagynéni jó szándéka, ami a pokolba, pontosabban az „átnevelő iskolába” vezet. A kamaszlány a szülei balesete után végérvényesen magára marad, egy olyan világban, ami az ellenségességét a szeretet és az Isten mögé rejti. A legrosszabb kombináció, a legmérgezőbb manipuláció ez. Nem elég, hogy egyik pillanatról a másikra elárvul, de még ezt fel sem dolgozta, mire kiderül, hogy a család megmaradt részei szerint is van benne valami rossz, amit sürgősen ki kell belőle nevelni. Ám hogyan neveled ki valakiből a nemi identitását? Továbbmegyek: ha valakiből ki lehet nevelni a homoszexualitást, akkor megfelelő érvelés mellett egy heteró is homóvá tehető? El tudod képzelni, Olvasó, hogy a jövő héttől akár te is lehetsz másmilyen?
Természetesen maga a gondolatjáték is abszurd. Annyi biztos csak, hogy a gyógyító iskolába vagy átnevelő táborba kerülő lány küszködik, kínlódik és szenved, csakúgy, mint minden társa. Ki a füvezésbe menekül, más az idegösszeomlásig is eljut, mások savat öntenek a „bűnösen” reagáló péniszükre, megint mások egyszerűen csak meg akarják győzni magukat arról, hogy igenis képesek lesznek a „megfelelő módon” élni, ha kell, egy életen át meghasonulva önmagukkal. Pedig az alapelvet az orvosok már sok évszázada megfogalmazták: Nil nocere = Nem ártani!
Bárcsak írhatnék úgy erről a könyvről, hogy ne lenne ostoba, aktuálpolitikai színezete. Bárcsak a magukat istenhívőnek, ezáltal magukat helyes erkölcsiségűnek vizionálók ne használnák fel ezt is az önös céljaikra. Bárcsak! – de nincs ez így.
Napjainkban, amikor egyes, a mindannyiunk adójából fizetett és/vagy támogatott műsorszolgáltatók (engedtessék meg nekem, hogy okkal ne használjam rájuk az újságíró kifejezést) vagy egyházi vezetők melegeket szeretnének „gyógyítani” – nagy az aktualitása ennek a regénynek. Akkor is, ha valóban ezt szeretnék, és akkor is, ha csak azt képzelik, hogy ezt kell mondaniuk a csontért, amit odavetnek nekik. Ezért is volt mesteri húzás a könyv kiadójától, hogy elküldtek egy-egy példányt az érintetteknek, egy nyílt levél kíséretében, az ominózus eset után (lásd itt). Köszönöm, Athenaeum Kiadó! Így lehet, és így kell kiállni. A könyvekért és az emberekért. Józan eszünket megőrizve nem is tehetünk mást.
A könyvvel kapcsolatosan egy dologgal azonban gondom van: a magyar címmel. Számomra ez a cím azt jelenti, hogy Cameron nevel valakit rosszul, míg a neveltetés szó fejezné ki azt, hogy őt magát nevelik rosszul. Mi lenne jobb ízű megoldás? Talán így: A rosszul/félre nevelt Cameron Post?
A regény fordítóját Todero Annát feltétlenül meg kell említenem, mert a közvélemény hajlamos méltatlanul elfeledkezni a fordítókról. Nem kellene, ez alkalommal sem, mert kiváló munkát végzett. Élvezet volt olvasni.
Akit érdekel: a könyvből film készült, melyet Sundance-nagydíjjal jutalmaztak, és hamarosan Magyarországon is bemutatják.
Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon
Emily Danforth
Emily M. Danforth:
Cameron Post rossz nevelése
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2019
440 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3199 Ft
ISBN 978 963 293 2132
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Amikor a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson.
Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani.
Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, ami, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság…
De (…) Cam nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt.
Olvass bele 
Posted on 2019. március 27. szerda Szerző: olvassbele.com
0