Mit láttak az emigrációban? | Cseke Szilárd képei / Budapest Galéria

Posted on 2019. március 31. vasárnap Szerző:

0


Cseke Szilárd: Bride squad Adrienn, 2019. (34) London

Bride squad Adrienn, 2019. (34) London

Rózsa Gyula |

Mit láttam a Szovjetunióban? – ez Be­ne­dek Jenő olajképe volt kilenc­száz­öt­ven­ben az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításon*, és nyilvánvaló ösztöndíjast ábrázolt meghitt paraszti környezetben. A szuvenír üzbég sapkát, de paraszti szár­mazását demonstráló csizmát viselő főszereplőt egyebek közt piros nyak­kendős úttörő-rokon, krumplit hámozó fejkendős anya, pilotkás, azaz új, szovjet típusú katonasapkát viselő honvéd hall­gatja, valamint ősz nagyapa, aki épp olyan, mint akkor Bihari József Tiborc­ként a Bánk bánban.

Ezzel szemben Cseke Szilárd Kisvárosi sráca, Zoltán mezítláb áll egy elég kopott stégen, némiképp a Majálisra emlékeztető társaságnak mesél autójáról, londoni sikerereiről, lányokról, Majálisra némiképp emlékeztető zöld környezetben.

Gabi egy holtág partján heverve vall Dubairól, amely holtág bizonyára a Tiszáé, Adrienn a Balaton-parton Londonról és a barátnőiről, a müncheni András egy pipacsos mezőn osztja meg gondolatait, nyakában a fiával.

Cseke Szilárd: Kisvárosi srác, 2019. Zoltán (28) London

Kisvárosi srác, 2019. Zoltán (28) London

A szituáció tehát nagyjából azonos a külföldi élményeiről beszámoló ösztöndíjaséval, minden más azonban tiltakozik az első pillanatban provokáló párhuzam ellen. Már csak azért is, mert az ösztöndíjas idill nézőjének magának kellett kitalálnia azt a sok szépet és jót, amiről a főszereplő beszámol (némely interpretációk ezt anno meg is tették), míg a Cseke-képek közönségét lényegre törő, értelmező szövegek segítik, közvetlenül a műcímek alatt.

Csupa fikció, állítja a tájékoztatás, de Cseke (és ebben segítője, dr. Géczi Bea) dicséretére: ezt időnként a látogató szívesen kétségbe vonná. Mert csupa életszagú történet, csupa hitelesnek tetsző helyzet és szereplő. Renáta a bécsi kávézóban halálra dolgozza magát, Attilának hazafelé jövet Németországban összetörték a kocsiját, a mérnök Balázs Regensburgban annyit keres euróban, mint itthon hazai pénznemben. Változó változatos sorsok, tipikusságukban sokféle emberek.

Cseke Szilárd: Fall by the roadside, 2019. Attila (37) Essen környéke

Fall by the roadside, 2019. Attila (37) Essen környéke

Akárcsak az ábrázolásuk. Ha a kisvárosi Zoltán csoportképében Szinyei Merse majdnem-impresszionizmusát véljük felfedezni, Dalma (Florida) mögött Turner, ha nem éppen Egry József ege fénylik. Elisabeth erdős temetőrészletén Paál László hatást találna egy megszállottan hatásokat felfedező művészettörténész hallgató, míg Attila piros kocsija egyszerre tud hiperrealista és expresszionista lenni.

Csupa posztmodernhez illő eklektika, és a Lajos utcai szociográfiai jelentés mégis elképesztően egységes. Összeköti az elnagyolt impresszionizmus elnagyoltsága (Zoltán), az elsietett expresszionizmus elsietettsége (Kata, [35], Utrecht), az a bravúrosan fellengzős beszédbeli ügyesség (hogy pontos legyek: sváda), amely nemcsak Adrienn csoportképén emlékeztet hajdani mozik bejárata fölötti festett óriásplakátokra.

Szélcsend, 2001-2019. Gabi (28) Dubai; Örökség, 2019. András (42) München

Szélcsend, 2001-2019. Gabi (28) Dubai;                            Örökség, 2019. András (42) München

Összeköti – ne kerülgessük – az a kitartóan ellazult, mégis megfoghatatlanul egységes festői szemlélet, amely Cseke új korszakának az igazi értéke. A festő, aki kezdetben szigorú, hogy ne mondjam, kíméletlen erdőrészletekkel vonta magára a megérdemelt figyelmet, aki nem festőként szerepelt térinstallációjával a 2015-ös velencei biennálén, a képcédulák tanúsága szerint az idén ismét radikálisan váltott. Képeinek lényegét most az a különleges kettősség adja, hogy nagyon aktuális, nagyon ismert társadalmi-gazdasági-lélektani valóságot tud nagyon hiteles, de távol tartó, s imigyen a művészet szférájába áttevő módon megidézni.

Cseke Szilárd: Időkapu, 2019. Dalma (35) Florida

Időkapu, 2019. Dalma (35) Florida

Többnyire nem olyan éles színekkel, mint Attila összetört vöröslő kocsija teszi, inkább nehézkes józansággal, mint a gyűrött paplané, amely a szabolcsi Barnabást még így is a Großglocknerre emlékezteti. Dráma és optimizmus, remény és lemondás, derű és keserűség – a témában, amely művészietlenül aktuális, veszedelmesen vagy lefegyverzően sok a véglet. Cseke új korszaka az utóbbi jelző helyénvalóságáról győz meg.

Cseke Szilárd: Amikor hazajön
Budapest Galéria (1036 Budapest, Lajos utca 158.)
Megtekinthető 2019. május 5-ig

Az írás teljes változata a Képzőművészeti rovat oldalon olvasható.

*A cikkben idézett festmény:

Benedek Jenő: Mit láttam a Szovjetunióban? (1950)