Csöbör és vödör | Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam

Bedő J. István |

Nem vagyok Miriam, mondja a regény 85. évét betöltött címszereplője, a méltóságteljes és visszafogott svédek között élő főhőse egy szép nyári napfordulón, és ezzel zavarba ejti összes családtagját.

A mondat képtelennek tűnik, de legkevésbé sem az. Csakhogy a nagymama pontosan tudja, hogy csaknem hetven évig miféle titkot őrzött. Mint egy filmben, ahol gyors vágásokkal zaklatják fel a nézőt, úgy kapjuk Majgull Axelssontól Miriam múltjának cserepeit. A kisvárosi házban nevelkedett kiskamasz lányét, akit egyszerre csak elhurcolnak a családjától, egy katolikus nevelőotthonba kerül a testvéreivel együtt, majd egy idő után a vagonok következnek és Auschwitz. És mire onnan hatszázvalahány kilométerrel odébb, Ravensbrückben kiszáll a tehervagonból, egy halott ép ruháját és személyiségét elvéve (ellopva) Miriam Goldbergként kerül a munkatáborba. Ott egy vonásnyival elviselhetőbb megalázott fogolynak lenni – persze ott sincs nagyobb biztonságban. A láger felszabadulásakor a svéd állam fogadja be sokadmagával. De a valódi énjét, emlékeit, életének gyereklány korszakát mélyen eltemette.

Ez a Szent Iván nap egyben a visszaemlékezésé is. Miriam emlékezetében kitörölhetetlenül él minden nap, minden pillanat, amikor még állatszámba sem vették, él minden elosztott kenyérmorzsa, és persze öccsének, húgának elvesztése is. Aztán megmarad bevésődve a szolidaritásból kinőtt barátságféle, ami a túlélés akarását jelenti. Ennyi év után végre ha nem is vér szerinti, de így is legigazibb családtagjának: unokájának tud beszélni az eltemetett múltról.

Fájdalmas, lassan olvasható, mégis abbahagyhatatlan könyv Axelsson regénye. Regénynek kell mondanunk, hiszen az író (aki 2018-ben itt, Pesten vett részt az Élet menetén) az utószóban leszögezi, a történet aprólékosan megrajzolt részletei hitelesek, sorstanúk beszámolóján alapulnak, de hőseit az ő fantáziája alkotta meg. A könyv annyira film- és képszerű, hogy nem kell sok idő, és a kollektív emlékezet majd ezt tekinti már hiteles valóságnak (mint az Amadeus film részleteit a tények helyett), de ez nem baj. A könyv érzékletes és emlékezetes.

• Olvass bele!

Ami azonban abszolút hiteles, és hitelesíti Miriam szavait: a zsidók iránt részvevő, őket befogadó Svédország a KZ táborok cigány túlélőit simán kitoloncolta volna. Ugyanis ez a gyereklány, aki szinte mindenféle világi ismeret nélkül járta be a csendőröktől a haláltáborokig, onnan pedig a békébe vezető utat, és többet élt meg, mint kor- és sorstársai, ez a Miriam egy ezüstműves cigány ember Malika nevű lányának született. Ha nem vállalja a sárga csillagot, nem érte volna meg a huszadik évét sem.

Nagyon ajánlott olvasmány a Miriam… mindazon leszármazottaknak, akik nem merik elhinni dédmama, nagypapa történeteit.

A Vígszínház február végén mutatta be és tartja műsorán a regényből Péterffy Gergely által készített színpadi változatot Igó Éva címszereplésével.

Majgull Axelsson: Nem vagyok Miriam
Fordította: Rácz Judit
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2018
424 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3199 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 963 293 7182

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Majgull Axelsson, az egyik legnagyobb hatású svéd írónő megrázó regénye az identitásról, a kirekesztettségről és sötét titkokról mesél.
A történet a háborús Európában és a mai Svédországban játszódik. Miriam cigány lány, aki zsidó névvel, zsidó identitással kerül a koncentrációs táborból Svédországba, egész életében eltitkolja valódi származását, hiszen fél, hogy elüldöznék az országból.
Minden éjjel kísérti a múlt, nem tud szabadulni az emlékeitől. Ám a nyolcvanötödik születésnapján végre fény derül a gyötrő titokra, amelyet egy életen át őrzött.