Királyhegyi Pál: Kinyomozom a szemüvegemet (részlet)

Posted on 2018. július 21. szombat Szerző:

0


Vágyaim

Szeretnék abban az országban élni, amelyben élek. Többször bejártam a világot, megfordultam itt is, ott is, de nemcsak Magyarországot szeretem, bár csak az utolsó öt esztendőben ismertem meg, mióta brigádommal járom a falvakat, hanem főleg Pestet és annak is a belvárosi részét; Újpalotát vagy Kőbányát már külföldnek nézem.
Nagyon szeretnék – ez vágyaim netovábbja – a Belvárosban lakni, abban a kis lakásban, amelyben lakom.
Továbbá: bár olyan kedves, okos, szimpatikus testvéreim lennének, meg sógorom, mint amilyent vannak. Bár megengedné az a nő, hogy szeressem, akit szeretek, és aki néha megengedi. Igaz, hogy vannak köztünk lelkes veszekedések is, de szerinte csak azzal lehet igazán, jóízűen veszekedni, akit nagyon szeret az ember. Idegenek nem tudok bántani, hiába mondanak rólam bármit. Lepattogzik rólam.
Szeretném, ha olyan barátaim lennének, mint amilyenek vannak, akik nemcsak a bánatomban vesznek részt, nemcsak akkor segítenek rajtam, ha baj van, hanem – és ez a legfontosabb – tudnak örülni is velem. Az igazi barát az, aki örül az örömnek.
Szeretném, ha annyi idős lennék, mint amennyi vagyok. Az élet – a nagy teheráni gondolkodó szerint – olyan, mint egy jó könyv: van eleje, közepe és vége. Mindenki hosszú életű szeretne lenni, és ha beköszönt a hosszú élet, tele vannak panasszal, hogy így meg úgy, öregek, rozogák, hű de borzalmas ez az öregség, a lányok se úgy mosolyognak az emberre, mint ötven, hatvan évvel ezelőtt, a lépésük sem olyan rugalmas, mint azelőtt volt, és fejen állni sem tudnak félóránál tovább.
Szeretném azt a fajta Marlborót szívni, amit szoktam, és ami sohasem hiánycikk, valami csodálatos módon mindig lehet kapni hol a trafikban, hol a közértben.
Szeretem az állatokat, tisztelet a kivételnek, mint az egér, patkány, kígyó, meg a rovarok, a cserebogarakat is beleszámítva, sőt a szúnyogokat is. Boldog lennék, ha nem tartanék se kutyát, se macskát, se lovat, se elefántot a lakásomban, mint ahogy nem is tartok, mert ezeknek tág tér kell és nem egy kis lakás.
De boldog lennék, ha annyi könyvem jelenne meg, mint amennyi megjelenik, és mindegyiket úgy elkapkodnák, mint ahogy teszik.
Olyan királyság után vágyódom, mint amilyen ma van nálunk, és bár az lenne a király, aki most uralkodik.
Boldog lennék, ha olyan egészségesen és jókedvűen élnék, mint ahogy élek és örömmel ébrednék reggelenként örülve annak, hogy megint
elmúlt egy nap és még mindig életben vagyok, ami szép vonás tőlem.
Ha úgy szeretnének az emberek, mint ahogy szeretnek, mert idegenek is leszólítanak az utcán és gratulálnak, ki ezért, ki azért, nekem teljesen mindegy.
De szép lenne, ha esténként olvasnám kedvenc költőmet, Adyt, Emőd Tamást, Gábor Andort, Szép Ernőt meg a többieket, akiket olvasgatni szoktam, Petőfiről és Aranyról nem is beszélve.
Meglepően örülök annak, hogy nem vagyok mozdonyvezető, aki percenként száz kilométeres sebességgel rohan oda, ahol semmi dolga. Aztán rohan vissza.
Annak is tudok örülni, hogy ilyen kicsinek születtem és bár rengeteg időm volt, nem tudtam megnőni, ha magas lennék, mondjuk csak két méter, már nem ismerném meg magam, ha találkoznék velem a Váci utcán.
Az is szerencse, hogy nem lettem vadász, mert szelíd természetem miatt sohasem tudnám megbocsátani nekem, ha ártatlan őzikéket lövöldöznék, akik puska nélkül, védtelenül járkálnak békésen saját kis erdejükben.
Irigylem magam, mert sohasem volt öt találatom a lottón, sohasem izgultam emiatt, mert soha életemben nem vettem még lottószelvényt.
Azt sem tudom, mennyibe kerül, és így ki tudja mennyi pénzt takarítottam meg csak ezen az egy tételen.
Nem vagyok alkoholista. Pontosabban: soha életemben nem ittam még egy kortyot sem, tehát nem kötöttem bele senkibe, nem vertek meg, nem vittek be a rendőrségre garázdaságért.
Pedig rengeteg példa van előttem. Alig van barátom vagy ismerősöm, aki ne inna, van olyan is, aki csak addig iszik, amíg tökrészegre varázsolja magát, aztán összeesik. Ilyen volt egy színész barátom, aki teljesen megőrült, ha berúgott, kötekedő lett, garázda, kibírhatatlan, többször vitte el az URH kiváló részegség miatt. Azt hallottam róla, hogy már három éve nem iszik. Abbahagyta. Néhány nappal ezelőtt találkoztam vele.

Királyhegyi Pál (Ahogyan Kaján Tibor látta a fiatal írót)

– Igaz ez a pletyka rólad, hogy abbahagytad az ivást?
– Igaz. Csak az a baj, hogy három éve nem iszom és senki sem hiszi el, hogy leszoktam, de ha csak egyszer berúgtam, azonnal elhitték, hogy részeg vagyok.
– Hogy csináltad? Nagyfa? Hárshegy? Elvonókúra?
– Egyik sem. Máról holnapra egyszerűen magamtól abbahagytam. Lóversenyezem. Azóta nincs pénzem piára.
Hadd fújjam hát Adyt: „ó világ, mily szép minden tájad, amelyet elérünk.”

(Amerikai Magyar Népszava, 1981. április 3.)

Királyhegyi Pál: Kinyomozom a szemüvegemet
– Kiadatlan írások 1945–1981
Pápai Gábor illusztrációival
Válogatta: Köves József