»Szeretnék abban az országban élni, amelyben élek« | Királyhegyi Pál: Kinyomozom a szemüvegemet

Posted on 2018. július 21. szombat Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

A cím az 1981-ben közölt, Vágyaim című zseniális karcolatának az első mondata. Ez az írás arról szól, hogy kimondottan (!) úgy van minden, ahogyan szeretné, de – kimondatlanul! – még sincs úgy. Idézi is valahol Karinthy szlogenné népszerűsödött kifejezését: semmi sincs úgy.

Egy bravúrosan megírt monológjában Éva megrendülten közli telefonon Péterrel, hogy bár őt, a fess, fiatal, nagyszerű, ám szegény fiút halálosan szereti, mégis a kopasz, kövér, fogatlan, sánta, buta, viszont gazdag Lacit kényszerül választani. De anélkül, hogy a monológját bármi, akár a telefonon hívott Péter megakasztaná, a szöveg szinte észrevétlenül irányt vált, s abban a javaslatban csúcsosodik ki, hogy Péter rohanjon hozzá, és kérje meg a kezét, de azonnal.

Királyhegyi humorának az időtállósága nem okvetlenül a poénjaiban rejlik – noha közülük néhányat joggal idézgetünk ma is –, hanem a műveltségében, a bátorságában és főként írástechnikája színvonalában. Olykor például az ötlete mindössze egyetlen mondat, de azt úgy tudja felvezetni, csomagolni, hogy minden ízében élvezetes humoreszk keveredik belőle. Minimum kétféleképpen teremt iróniát: úgy is, hogy valamely bántó vagy fájdalmas jelenséget az irrealitás közegében a végsőkig feszít, majd hirtelen átemeli a realitás világába, ahol nyomban lelepleződik; és úgyis, hogy látszólag szenvtelen tényközléssel sorolja egymásután a realitásokat, ám a sor végére az olvasó rádöbbenhet: mindez tulajdonképpen maga az irrealitás.

Gyapjú Gyuri néven állandó figurát teremt, s a többi közt így jellemzi: „…a nagy magyar gondolkodó… nem gondolkodik, csak magyar”. 1957-ben kifigurázza az akkoriban nyilván divatossá vált „ettől eltekintve” kifejezést. Ha ma élne, bizonyára a „történelmet ír”-ral tenné ugyanezt, hiszen a nyelvi színvonalasságtól megkímélt hazai sportsajtó szerint mindenkivel és szüntelenül ez történt a nemrég lezajlott futball-világbajnokságon.

Hitlerrel készített, képzeletbeli interjúját 1945-ben, tehát 73 évvel ezelőtt írta, s ezzel a néhány röpke mondattal fejezte be:

„– Szálasi üdvözletét küldi.
– Szálasi… Szálasi… – motyogta. – Ki az?
– Nem emlékszik? A magyar Quisling.
Mosolygott:
– Valami tévedés lesz a dologban… A magyar Quisling Horthy volt…”

Írásainak olykor a mellékmondataiban is annyi ötletet, nyelvi leleményt, poént szór el, hogy egyikük-másikukból a mai stand-uposok fél évig is megélnének a pálinkás-cigányzenés falunapokon. Idézek belőlük egy csokorra valót:

„Az vesse rá az első követ, aki akarja… az ígéretedet sohasem tartottad meg, ami erős jellemre vall… a férjem vagy bizonyos fokig… itt csak az idő segíthet, és az nem én vagyok… tisztelet a kivételnek, ami nincs… megfagyott bennem a vesevelő… szemre csúnyának látszott… csak egyszerű zseni, semmi több… miért nem büntetik a részeg gyalogost, aki minden autónak nekimegy…  nőnek sohasem szabad hazudni, csak a legszükségesebb esetekben… minden nő egyforma, az egyik ilyen, a másik olyan… a barátság olyan, mint a szerelem, csak persze egészen más… Brazíliában az esős évszak mindössze öt esztendeig tart, aztán esik… vedd le a bugyidat, mert mondani szeretnék valamit… a személyi kultusz idején koholt vádak alapján Adácson nyaraltam… 1941-ben jöttem haza Londonból, repülőgépen, hogy le ne késsem az auschwitzi gyorsot…”

Kellemes szavak című krokijában idéz egy amerikai szenátort, aki hibáztatja a kellemetlen szavak használatát, mert szerinte attól megy el az emberek életkedve. Nos, Királyhegyi javasolja, hogy ezután a válságot nevezzék Lacinak, a munkanélküliséget boldogságnak, az éhezést amerikai életformának, a fasizmust önvédelemnek, a félelmet félelem nélküli életnek. És mindjárt ír is néhány boldogító mondatot a kellemes kifejezésekkel…

Nem csukja be a szemét semmiféle emberi gyarlóság, gyengeség vagy közéleti hazugság, szemfényvesztés láttán, de durva jelző, közönséges hasonlat, sértő lenézés sohasem hagyja el a tollát. Nem az öv alatti testrészek és történések foglalkoztatják, hanem a nyak felettiek.

Humanista humorista. Ezért időtálló.

Királyhegyi Pál (Ahogyan Kaján Tibor látta a fiatal írót)

Királyhegyi Pál: Kinyomozom a szemüvegemet
– Kiadatlan írások 1945–1981
Pápai Gábor illusztrációival
Válogatta: Köves József
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2018
336 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3315 Ft
ISBN 978 615 536 1746

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a kötet Királyhegyi Pál 1945-től haláláig megjelent írásait tartalmazza: nagyrészt korábbi köteteibe fel nem vett humoreszkeket, karcolatokat. Nyilván ezeken kívül is vannak elszórtan régi újságokban még fölfedezendő humoreszkek, de könyvünk a legtöbb, főként a Ludas Matyiban, a Népszavában és amerikai magyar lapokban publikált írást közli. Nem időrendben, hanem bizonyos témakörök szerint.
Kivétel az első fejezet, amelyik 1945-től időbeli sorrendben mutatja azoknak az éveknek a kor- és humorszellemét. Gúzsba kötve kellett „táncolni” akkor, írásai mégis roppant szórakoztatók, és jól tükrözik, milyen társadalmi-politikai viszonyok (sőt, iszonyok) közt születtek. (Jellemző módon hiányzik egy hosszú időszak, amit a humorista publikálás helyett – tévedésből – adácsi száműzetésben volt kénytelen eltölteni.)

Biztosak vagyunk abban, hogy a temérdek, lényegében ismeretlen írás jó szórakozást nyújt majd az olvasónak.