A példakép | Hermann Irén: Dévény Anna – Egy mindenkiért

Posted on 2018. július 20. péntek Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Dévény Anna neve mindenkinek ismerős, még ha nem is tapasztalta meg manuálterápiáját saját bőrén vagy valamelyik családtagjáén. Ő fejlesztette ki azt a – DSGM-mel* rövidített – módszert, amely a mozgás­reha­bili­táció­ban az egész világon egyedülálló.

Hosszú út vezetett odáig, hogy Dévény Anna neve fogalommá lett, gyógyíthatott, kezelhetett. Nem kevés akadály állt elé ezen az úton.

A gimnasztikával kezdődött minden. Dévény Anna felismerte, hogy a mozgás- vagy más szervi problémával élő gyerekeket ugyanolyan tornával, zenés mozgással és ugyanolyan mozdulatokkal kell fejleszteni, mint az egészséges balettművészeket. Úgynevezett testképző gimnasztikáját ki-ki a maga korlátain belül végzi, csakhogy itt nincs mérce. Nem fontos, hogy a másik mennyivel jobban vagy rosszabbul végzi a gyakorlatokat. A lényeg a mozgás közben létrejövő korrekció, ami egyben rehabilitáció. Dévény Anna nem úgy akart javítani, hogy olyan mozdulatokat erőltet, amelyekre a páciens nem képes. Ő azt mondta ki, először az izomzatot kell fellazítani, képessé kell tenni a mozgás elvégzésére.

Ez lett az alapja a babákon alkalmazott korai fejlesztésnek is. Abban hitt, hogy az idegek egy ideig emlékeznek, ezáltal visszahozhatók olyan mozdulatok, melyek valamilyen ok következtében (leggyakrabban a szülés közben fellépő oxigénhiányos állapot miatt) átmenetileg elvesztek. A teljes testre kiterjedő masszázst kell minél előbb elkezdeni ahhoz, hogy hatása legyen. Sokan kritizálták például, mert a babák sírnak a kezelés alatt, még ha nem is mindegyik. Pedig ennek egyszerű lehet az oka: egy ilyen pici lény nem szereti, ha egy órán keresztül csinálnak vele bármit is. De lehet az is, hogy kellemetlenül érzi magát, hiszen a kezelt terület éppen merev, kezelés nélkül is épp elég fájdalmas. Nem ismerek azonban olyan szülőt, akit ez visszatartott volna attól, hogy továbbra is hozza a picijét. Hiszen Dévény Anna megmondta, még ha most kellemetlen is, de később hálás lesz a felnőtt korára egészségessé vált kicsi.

A száraz tényeken túl: ki volt ő? Egy magyar Teréz anya. Nem túlzás ez. Aki csak ismerte, pontosan tudja, hogy egész életét a gyógyításnak szentelte. A pénz sosem érdekelte, illetve csak addig, hogy fenn tudja tartani a rendszert. Legyen lehetősége kezelni, tornáztatni. A gyógyítás volt a szenvedélye, a hobbija, az élete. Nem volt baba, akit elutasított volna. Ha nem volt a szülőknek pénze, ingyen kezelt, és ezt az elvet tanítványaiba is próbálta belesulykolni. Kötelezni nem tudta gyógytornászait, és bizonyára nem is akarta, de elvárta, hogy ebben is kövessék. Utolsó éveiben már a Moszkva téri központban is lakott, hogy kevesebb időt vesztegessen például utazásra. Mindig sorok álltak a rendelője? tornaterme? kezelője? előtt, mert ragaszkodott ahhoz, hogy minden kis beteget ő diagnosztizáljon. Ez a lehetőség kész csoda volt a szülőknek.

Emlékszem, milyen hálával érkeztünk, hogy ott lehetünk, és személyesen ő nézi meg a pici koraszülöttünket. Sosem felejtem el, ahogyan bánt „imádott babáival”. És aki odakerült, annak Panni néni szava szent volt. Nem ekézte ő a többi módszert, de elmondta, hogy most kell döntenünk. Ha a Dévény-módszert választjuk, akkor más út ki van zárva, mert ellentétes az ő kezeléseivel. Ki akart volna nemet mondani neki? Mester volt ő egy évtizeddel korábban is a hozzá fordulóknak. A gyermekünknek ma kutya baja, gyönyörűen fejlődött, épp úgy, mint a többi kortársa, akik időre és másfél kilóval súlyosabban, érettebben születtek.

Hermann Irén könyve érdekfeszítő, bár Dévény Anna életéről lényegesen többet olvastam volna. Részletesebben, hosszabban. Lehetséges, hogy csak ennyit tartott szükségesnek elmondani. A szerző sokszor hangsúlyozza is, hogy interjúalanya mennyire nem volt elragadtatva arról, hogy róla könyv szülessék. Szóba sem lehetett hozni például a betegségét, mint ahogy sok egyebet is valószínűleg megtartott magának. Mert ő sztár sosem akart lenni, egyszerűen csak gyógyítani. (Vitray Tamásnak azért sikerült többször is kamera elé csalnia. De csak mert ott is a munkájáról eshetett szó.) Világ életében arra vágyott, hogy hagyják dolgozni. Küzdött a módszere elfogadásáért, de csak azért, hogy tudjanak róla a szülők, ő pedig kezelhessen. A borítón egyike látható annak a kevés fotónak, ami róla készülhetett. Azokon is kizárólag babákkal látható, mert szerinte az ő személye nem fontos. Pedig nagyon is az.

Hogy mit hoz a jövő, nélküle is megmarad-e a Dévény-módszer, nem tudni. Rengeteg gyógytornászt képzett ő maga, az oktatás most is folyamatos, sőt nagyon nehéz bekerülni a DSGM posztgraduális képzésre – hatalmas a túljelentkezés. Csak remélte, hogy amit teremtett, az a jövő generációinak is megmarad, és nem is csorbul.

Én is ebben bízom, és továbbra is a Dévény alapítványnak adom az 1 százalékomat – mert jobb helyet el se tudok képzelni neki.

*DSGM Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer

Hermann Irén

Hermann Irén: Dévény Anna – Egy mindenkiért
21. Század Kiadó, Budapest, 2017
288 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft,
kedvezményes webshop ár 2214 Ft,
ISBN 978 615 563 8886

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Két éve találkoztam először Dévény Annával, 2016 tavaszán bólintott rá, hogy könyvet írjak róla. Egy éven keresztül beszélgettem vele, mint később kiderült, ez volt élete utolsó éve.
Ösztönös újító volt, akit a gyógyítás és olykor a sors komisz akaratával szembeni ellenállás hajtott. Eleinte ő maga sem tudta, mitől működik az a módszer, amelyre ráérzett. Mégis ezreket, kisebb és nagyobb gyerekeket, táncosokat, felnőtteket állított talpra. Olyanokat, akikről talán senki sem hitte, hogy esélyük lehet a teljes életre, vagy folytatódhat derékba tört pályájuk. Isteni kegyelemnek tartotta, amit kapott, ehhez mérten ragaszkodott annak tisztaságához.
Nem értette, miért kellene róla könyvet írnia bárkinek. Ő csak tette a dolgát, gyógyított, segített.
Szerény ember volt, de módszerének elismeréséért megküzdött a bürokráciával, a kétellyel és a gyógytornász szakmával is, amelynek élete végére legelismertebb művelője lett. Kemény harcos volt, talán túl kemény is.
Ő már nem érhette meg, hogy ez a könyv elkészüljön, de nekem mindent elmesélt. Én pedig leírtam.