Halálosan hűsítő | Paula Hawkins: A víz mélyén

Posted on 2018. június 7. csütörtök Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Ebben a sejtelmesnek szánt című krimiben sok majdnem-főszereplőt kapunk: a kisváros volt és jelenlegi lakóinak tömegét. Mellettük hömpölyög nyomasztóan Paula Hawkins regényének igazi főszereplője, a folyó, az öngyilkosságok évtizedek óta kedvelt helyszíne.

De krimi nincsen megmagyarázhatatlan esemény nélkül. Az utóbbi időben két különös haláleset történt, egy fiatal lány és egy középkorú asszony fulladt a vízbe, indok, magyarázat nincs. Legalábbis egy ideig.

Két szálon ismerkedünk meg az eseményekkel. Az egyik vonalat a kamasz Lena képviseli: teljesen elárvult, miután elvesztette édesanyját, aki egyedül nevelte. Hozzá érkezik nagynénje, Jules, aki évekkel korábban hagyta ott a várost, nem véletlenül. Elsősorban ő vezet minket vissza évekkel korábbra, mert a cselekmény fonala a múltból indul. Az árva lány és anyja nővére között érezhető a feszültség, bár nem is nagyon ismerik egymást. Sőt nem is szeretnék. Aztán apránként lecsúsznak a leplek a régi titkokról, sérelmekről, félreértésekről – és változik a szereplők árnyaltsága is. Senki nem fehér vagy fekete, és az olvasó véleménye is módosul a regény alakjairól.

Kétélű dolog, ha egy szerző korábban már bevált szerkesztési módot vesz újra elő. Ebben a könyvben Hawkins az első siker, a Lány a vonaton módszerével dolgozik. Minden fejezetnek névadó főszereplője van, és nagyon kell figyelni minden részletre. Az elején kissé nehéz követni, ki-kicsoda, mikor és hol járunk. (Az első száz oldalig vissza-visszalapoztam, hogy bizonyos legyek, kiről is van szó.) Ugyanakkor ez a szerkezet izgalmas. A széttördelt tartalom, a múlt és jelen váltakozása állandó feszültséget kelt, sodor, mint a címszereplő folyó.

De vajon válhat-e könyv unalmassá attól, hogy ugyanúgy van felépítve mint a korábbi? Úgy vélem, nem, régebbi szerzők (hogy csak Dumas-t és Rejtőt említsem…) is kijátszották ezt a kártyát. A tartalom másodlagossá teszi a hasonlatosságot az előző könyvhöz. A történetet meg egyedivé teszik a csavarok.

Minden szereplő további történetek hordozója. A rejtélyek (bűnügyek) megoldása sok apró, a múltban gyökerező elbeszélésből áll össze. Mintha ez a kisváros elátkozott lenne a folyójával együtt, mintha a habok alján zubogna minden baj forrása. Sanyarú gyermeksorsok, boldogtalan felnőttek – nem túl vidám a könyv. Persze mi mást várjon az ember gyilkosságok, öngyilkosságok közt bolyongva.

Summázat: ugyanazt az izgalmat, borzongást reméltem, mint a Lány a vonaton olvasása közben. Nagyjából meg is kaptam: magával rántó, gyorsan végigolvasható thrillert.

Paula Hawkins

Paula Hawkins A víz mélyén 
Fordította: Tomori Gábor
21. Század Kiadó, Budapest, 2017
368 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 2793 Ft
ISBN 978 615 563 8589

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A várost átszelő folyóból holtan húznak ki egy fiatal nőt. Néhány hónappal korábban egy sérülékeny tinédzser lány végezte ugyanott, ugyanígy. Előttük évszázadokon át asszonyok és lányok hosszú sora lelte halálát a sötét vízben, így a két friss tragédia régen eltemetett titkokat bolygat meg – és hoz felszínre.

Az utolsó áldozat árván maradt, tizenöt éves lányának szembe kell néznie azzal, hogy félelmetes nagynénje lett a gondviselője, aki most kényszeredetten tér vissza oda, ahonnan annak idején elmenekült, és ahová szíve szerint soha nem tette volna be újra a lábát. A folyóparti ház eresztékei éjjelente hangosabban nyikorognak, a fal tövében susogó víz kísérteties neszekkel tölti meg az egyébként zavartalan csendet.

Paula Hawkins újabb története, hasonlóan A lány a vonaton című regényhez, megállíthatatlanul sodorja az olvasót a végkifejlet felé, bizonyítva, hogy az író nagy ismerője a női léleknek és az emberi ösztönöknek.