Gondolatok a könyvhéten | Fordítók a teljes árnyékban

Paddington

Nem nagyon akad olyan magyar könyvmoly, aki ne várná minden évben az Ünnepi könyvhetet. Talán kicsit szorongva, mert mindannyian eljutunk előbb-utóbb addig a pontig, amikor épp új könyvespolcra, esetleg nagyobb lakásra gyűjtünk, hogy elférjenek a könyvek. Idén is siettem beszerezni a könyvheti katalógust, és örömmel olvasgattam a kiadói hírleveleket is. A hivatalos katalógusban (300 új könyv, hirdeti a címlap) csupán két olyan könyvet találtam, amit szeretnék elolvasni, ugyanakkor egész tisztességes listám van azokról, amik könyvhetiek ugyan, de nem ’hivatalosak’, mert nem magyar szerzők művei. És akkor elgondolkodtam, hogy miért is nem része a minőségi műfordítás megünneplése a magyar könyv ünnepének, miért ne lehetne műfordítást könyvheti kiadványként regisztrálni. Pedig jó lenne, mert továbbra is vannak briliáns fordítások – miközben egyre több az olyan is, aminek szívesen adnék Citrom-díjat.

Persze tudom, hogy a külföldi irodalom ünnepe hivatalosan az április végi Könyvfesztivál. Csakhogy egyrészt a kiadók egyre nagyobb számban hoznak ki magyar szerzőktől is könyveket a fesztiválra, hiszen a magyar szerzőt mégiscsak könnyebb, olcsóbb egy beszélgetésre meghívni a Millenárisra. Másrészt a külföldi szerzők művei esetében is a szerzőt emelik ki és reklámozzák. Harmadrészt a fesztivál sokkal inkább fővárosi esemény, a könyvhét pedig szerencsére továbbra is országos, sok-sok vidéki könyves eseménnyel, dedikálásokkal, könyves programokkal. Ráadásul ilyenkor adják ki a Szép magyar könyv díjakat. Díjaztak idén illusztrátort, tipográfust, könyvtervezőt – de műfordítót egyet sem. A könyvhét előtt adtak ki más könyves díjakat is, ilyen az Aranykönyv vagy a Libri irodalmi díj, de ezek sem díjaznak műfordítót.

És ha már itt tartunk, szerkesztőt sem. Pedig ez a másik, ami/aki még a minőségi magyar könyvnél nagyon gyakran hiányzik. Magyar szerzők könyveit olvasva gyakran van olyan érzésem, hogy hiánycikk az erős tollú, valódi szerkesztő (azért néhány biztosan akad), aki elmondja, hogy itt ötven oldal felesleges, ott meg kellene még húsz, aki egy több szerzős könyvnél észreveszi az ismétlődést, és kihúzza. Bizony, tudok olyan könyvről, amit az egyik jó nevű kiadó alaposan meg akart volna szerkeszteni, a szerzőnek nem tetszett, elvitte a másik jó nevű kiadóhoz, ahol a szerkesztő csak a nevét adta, de nem nyúlt a könyvhöz. Olvastam, kellett volna. De a fordítások szarvashibáit is észre kellene vennie és ki kellene küszöbölnie a szerkesztőnek. (A hitetlenkedők figyelmében ajánlom Borbás Mária: A bűnbak bégetése című karcsú kötetét. Az Európa kiadó egykori szerkesztője a fordításokból még időben kiszedegetett, eltévesztett, kificamodott mondatokat, kifejezéseket mutatja meg, pár szavas mulatságos kommentárral.)

Egyre több nyelven jelennek meg fordítások úgy, hogy a fordító neve épp olyan súllyal szerepel a címlapon, mint a szerzőé. Érdemes lenne megfontolni ezt a gyakorlatot is. Valószínűleg a legtöbb olvasónak fogalma sincs, ki fordította épp aktuális olvasmányát. Persze léteznek afféle szóra sem érdemes fordítóiparosok, de vannak nevek, akiket épp annyira érdemes ismerni, mint a bestseller szerzőkét. Gálvölgyi Judit, Farkas Veronika, Nádori Lídia, Gieler Gyöngyi, Pék Zoltán, Tóth Tamás Boldizsár… – és akkor még nem említettük azokat, akik maguk is írók-költők. Én bizony évek óta megnézem a fordító nevét is, és nem is ritkán annak alapján döntöm el, hogy egyáltalán nekifutok-e a könyvnek magyarul (már ti. vagy inkább angolul olvasom el). Úgy is jártam már, hogy neves magyar író, egyben jó műfordító jegyzett egy könyvet, de az első oldaltól kezdve érezni lehetett, hogy utálta. Na, ilyenkor is nagyon elkél (kellene) egy jó szerkesztő.

A helyzet nem új, már írtam is róla 2010-ben, de a helyzet azóta sem változott, legalábbis nem javult. Az éves könyvtermésben egyre többször futok bele gyenge, néha kifejezetten rémes fordításokba. Éppen ezért lenne egyre fontosabb, hogy a minőséget elismerje a szakma és a közönség, hogy a legjobb fordítók nevét megismerjék ugyanúgy, ahogy a sztárszerzőkét. (…)

Az írás teljes változata elolvasható Paddington medve oldalán.

Adalékok a témához itt és itt