A semmi ágán | John Williams: Butcher’s Crossing

Posted on 2018. február 20. kedd Szerző:

0


Jeges-Varga Ferenc |

Will Andrews nem kér a nagyvárosi életformából. Azokat csodálja, akik az Államok modernizálódó keleti partját hátrahagyva az ország vad, ismeretlen nyugati részén próbálnak szerencsét. A Harvardon megszerezhető diploma ígérete sem marasztalja. A préri tágasságát keresi, hátha ott visszatalál elveszettnek tűnő önmagához, valamihez, ami értelmet adhat az életének.

Úti célja, Butcher’s Crossing, az egykori „vadászváros”. Nem valami vendégmarasztaló hely. Néhány faház, egyetlen földút, az épületek mögött elszórtan felhúzott sátrak. Tipikus megállóhely továbbutazóknak. Néhány éve még bölényekkel volt tele a vidék, a regény cselekményének idejére (1873) azonban a javát már kipusztították a prémvadászok. Az irhakereskedelem immár leáldozóban van, de néhány megszállott még reménykedik, hogy felhajtja az utolsó, rejtőző bölénycsordákat.

Andrews nem kifejezetten edzett figura, de eltökélten meg akarja tanulni a természetközeli életforma szabályait. Megtakarított pénzét egy nagy hozammal kecsegtető bölényexpedícióba fekteti, és nekivág. Igaz, már tíz éve annak, hogy a helyi vadász, Miller több ezer példányra becsült csordára bukkant a Colorado folyóhoz közeli, eldugott völgyben, a négyfős csapat a nagy fogás reményében mégis elindul a vadonba. Willnek még elképzelése sincs arról, mi vár rá…

A könyvborító idézi a New York Times szavait: „A Butcher’s Crossing kövezte ki Cormac McCarthy útját”. John Williams korai (1960) regényének főhősét valóban a féktelen szabadságvágy hívja a címet is adó, isten háta mögötti helyre. McCarthy magányos marhapásztorait ugyanez készteti, hogy újra meg újra útra keljenek. És mindez egybefonódik a lovakkal, a hegyekkel, a pusztasággal meg az „úton lenni” összehasonlíthatatlan élményével.

Mivel annyira egygyökerű a két író, nem tudom nem egyszerre vizsgálni és összehasonlítani az előbb megismert utódot és az úttörő elődöt.

Williams regényében a szabad ég alatti életforma néhány utolsó hírnökével indulunk bejárni a végtelen messzeséget, de főhősei nem találnak semmi felemelőt útjuk során. A lovasok csökönyösen ragaszkodnak szokásaikhoz, és nem vesznek tudomást az életforma változásairól.

Williams és később McCarthy munkái e változások korában örökítik meg a szereplőket, miközben egy könyörtelen, de szép világ illúziójával számolnak le végérvényesen. McCarthy lomhán kattogó mondatai, tájleírásai lélegzetelállító látomássá formálják a magányos ember küzdelmét, Williams a vadász lét ürességét visszafogottan, hosszú csendekkel mutatja meg. A hegyekbe vezető út kalandjai szenvedély nélkül mesélnek az emberi cselekvés hiábavalóságáról.

Williams munkáját ugyanakkor értelmezhetjük a nagyravágyás regényeként is. Tárgyilagos távolságtartással számol be a bölények szakszerű lemészárlásának és megnyúzásának technikájáról. Józan (és mai) ésszel felfoghatatlan a pusztítás, amit a vadászok az 1870-es évek Amerikájában véghez vittek. Ezerszám lemészárolt állatok maradványait hagyták maguk mögött, mementójaként a mértéktelen ember mohóságának – persze bőrökért meg a meggazdagodás reményében, csakhogy az aranyévek már véget értek.

A természet ellen elkövetett erőszak nem hagyja érintetlenül a bölénymészárosok lelkét sem. Felzabálja bennük az emberit, s annak helyén csak üresség marad. A Butcher’s Crossing expedíciójának viszontagságai, majd az utazás végkimenetele fényében a kegyetlenség még erősebb hangsúlyt kap, jelentéktelenné téve az ember kapzsi igyekezetét.

Ahogy az ember eltávolodik a természettől, a füsttől szutykos és egyformaságokkal zsúfolt város épületrengetegében próbálja berendezni mindennapjait. Andrews mindig is unta az efféle életet, a coloradói kaland aztán végleg kiölte belőle az érdeklődést a civilizáció iránt. A szülői házba már nincs visszaút számára, tehát újra megindul ismeretlen tájak felé.

A Williams által is megteremtett „vadnyugati hős” tragédiája, hogy hiába keresi bolyongása során a harmóniához közelebb vivő élményeket. Ezek segíthetnének „átértékelni nagyról és kicsiről, bölcsről és bolondról alkotott városi véleményét” – ahogy a regény egyik mottójául választott Ralph Waldo Emerson idézet mondja. De Andrews lelkében nincs már semmi.

Gy. Horváth László fordítása tárgyilagosan hangulatfestő, és csak később eszmél rá az olvasó, hogy ezt a hangulatot mitől is kapja meg. A mai városlakó által rég elfelejtett vagy sosem használt szavakkal nagyon pontosan írja le a 19. században általánosan használt eszközöket, építési módokat, szerszámokat.

John Williams

John Williams: Butcher’s Crossing
Park Kiadó, Budapest, 2017
364 oldal, teljes bolti ár 3900 Ft,
kedvezményes webshop ár 3120 Ft,
ISBN 978 963 355 3725

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Amerika, 1873. Will Andrews nem a könyvek barátja. Vadságra, szabadságra, reményre, lendületre vágyik. Otthagyja a Harvardot, és nekivág a vadnyugatnak, hogy új életet kezdjen. Butcher’s Crossingban megismerkedik egy vadásszal, aki mesél neki a legendás bölénycsordáról, mely egy eldugott magaslati völgyben rejtőzik, és csak bátor, az őrültségig vakmerő férfiak lelhetnek rá. Will úgy dönt, ő is e férfiak egyike lesz, de a coloradói hegyekbe vezető hosszú út, az öldöklés, a közelítő tél, a sorozatos balszerencsék testben és lélekben egyaránt próbára teszik.

John Williams (1922–1994) amerikai író, költő. A Texas állambeli Clarksville-ben, egy farmercsaládban született, de mint legjelentősebb regényének főhőse, William Stoner, ő is irodalmár lett, a denveri egyetem tanáraként dolgozott egészen haláláig. Négy regényt írt, történelmi regénye, az Augustus elnyerte a Nemzeti Könyvdíjat. Életében nem aratott átütő sikert, csak évekkel a halála után fedezte fel a világ. Két remekműve, a Stoner (1965) és az Augustus (1972) magyarul is olvasható.