»…lőtt, szúrt, vágott lelki sebre« | Lackfi János, Szabó T. Anna: Ikertükör

Posted on 2018. február 2. péntek Szerző:

0


Tóth Zsuzsanna |

Akárhonnan nézem, ez napjaink legizgalmasabb versesköteteinek egyike. Válogatás a jelenkor világlírájából, és értelmezési lehetőségek kínálata. Tanulság és gyönyörűség. Öröm, felfedezés és gyógyír, mint a költészet általában, ahogy a kötet fordító párosa is bizonygatja nekünk: „lőtt, szúrt, vágott lelki sebre…”

Lackfi János és Szabó T. Anna – ahogyan azt már a Képmás magazin lapjain is tették – külföldi versekből válogattak, élvezték-értelmezték a szöveget, lefordították őket számunkra, majd beszámoltak „közelítési élményeikről” is. A lehető legolvasóbarátabb módon, hiszen mi az ő – olykor hajszálpontos, máskor impressziókat rögzítő – benyomásaik révén közel kerülhetünk valami olyanhoz, amit nélkülük valószínűleg észre se vettünk volna.

A kötet húsz verset tartalmaz, a szerzők férfiak és nők – Portugáliától Izraelig. Kapunk némi információt minden költőről, róluk az is kiderül, hogy személyes kapcsolatban vannak fordítóikkal. Aztán jön a rövid költemény, eredeti nyelven, majd a fordítás, végül két oldalnyi elmélkedés a versről. (Itt kell azonnal megemlíteni a tördelés tükör jellegű harmóniáját, ami az ugyancsak kiemelkedő szépségű grafikai tervezéssel együtt a SALT Communications érdeme.)

Ezek az elmélkedések nem akarják görcsösen értelmezni az alkotást, még csak nem is feltétlenül a konkrét műről beszélnek, hanem annak kapcsán arról, amit nekik jelent az a szöveg. Mert például Lackfi azt is megengedi magának, hogy családi élményekről, idegenekkel való találkozásról számoljon be, s végül is egy szót se ejtsen Elsa Kornetti verséről. (Szerencsés fickó) De Szabó T. Anna is beleszövi az életét a versfordításokról írott mondandójába. Nagyon szubjektív, nagyon személyes az egész – a válogatás éppúgy, mint a hozzá fűzött eszmefuttatások. A szabad közelítések lehetőséget adnak, hogy akár egészen távolról indítva érkezzenek meg az adott íráshoz, elvetve így a szokásos műelemzések fordulatait. Érdekes és élvezetes egymás mellett olvasni Lackfi élőbeszédhez közelítő, merész, humorral telített sziporkáit és Szabó T. nőies, finom, pontos következtetéseit. Mindkettőjükben ott lüktet az eredeti mű iránti tisztelet, a szakmájuk iránti elkötelezettség és szeretet. És hát nem rosszak a választott versek sem!

Nem lehet eléggé megköszönni a költő-fordítóknak, hogy most, a 21. században is kinyitják a világot, s ezzel olyan nagy hagyományokat is folytatnak, mint amit a múlt század hetvenes-nyolcvanas évei irodalmi aranykorának antológiái jelentettek. Akkor a legkülönfélébb, távoli s közeli országok kortárs költészetét ismerhettük meg, s kiváló „vegyes” gyűjtemények is megjelentek, amelyek mind, túl azon, hogy bizonyították a világ költészetének gazdagságát, egyben igazolták műfordítóink virtuozitását is.

Ezt teszi most ez a kicsinyke kötet is. Húsz költő, húsz különféle és mégis azonos világlenyomatú mű, és negyven kis értekezés a szövegekről. S hogy milyenek a versek? Nagyon maiak. Lüktet bennük az élet. Egyszerre kerülgetik a hétköznapokat, majdhogynem tárgyszerűek – miközben kitágítják a horizontot, és rögzíteni próbálják az élet teljességét.

„Odafent az ég nyomtatott oldalait lapozgatjuk. / Odalenn a vámtiszt ujjlenyomatot vesz, / miniatűr családfát formázó pecsét / a turistavízumon. / Arcomon sárga, balkáni félhold ragyog. /Az óceán felett repülve elfelejtettem kikapcsolni.” (Ana Brnardić: Reptér).
„Átöleltelek / te pedig egy dinnyét öleltél / szerettelek te meg nem tudtál / a dinnyével / mit csinálni” (Agi Mishol: Szupermarket)
„A tökéletesség egy közönséges pohár / vízben jelent meg, fellobbant a felhő / mögé bújt nap váratlan fénytörése, / pedig ólomszürkébb reggelt képzelni sem lehet” (Nuno Judice: A szépség rejtélye)

Lackfi János és Szabó T. Anna nemcsak érzékenyen, de szinte rácsodálkozva nyúlnak az eredeti anyaghoz, így születnek a remek fordítások. És oly módon beszélnek, gondolkodnak a versről, jelen esetben az „élő” versről – milyen nagyszerű kifejezés ez a kortársra! –, amely a fiatalokat is megérint(he)ti. Ha a középiskolai magyartanárok becsempésznének néhányat ezen alkotások és értelmezések közül (IS, no meg a hazai kortársak alkotásaiból minél többet), megtörhetnék az oktatásban uralkodó irodalomszemlélet múzeumi közelítési formáit. Biztos vagyok benne, hogy a szerzőpáros kötete sok új barátot szerezhet a versnek.

Lackfi János, Szabó T. Anna

Lackfi János, Szabó T. Anna: Ikertükör.
Élő versek – utazás a világ körül

Képmás 2002 Kiadó, Budapest, 2016
92 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
kedvezményes webshop ár 2541 Ft
ISBN 978 963 894 5020

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Húsz kortárs vers a világirodalomból, Szabó T. Anna és Lackfi János tart tükröt egymásnak, a kortárs költészetnek és nekünk. A kötet válogatás a Képmás magazin évek óta futó népszerű sorozatából. Egy-egy vers mindössze pár versszak, pár sor. Gyorsan lenyelhető költészetpirulák mindennapi használatra, de hatásuk hosszan tart, akár a meggyőzően reklámozott új generációs vitaminé.

Maradjunk abban írja Lackfi János bevezetőjében hogy napi többször, bő vízzel. Hogy csipet fűszerrel megbolondítjuk. Hogy lőtt, szúrt, vágott lelki sebre rátapasztva. Hogy társ a bajban. Hogy a nehéz napokon is. Hogy most és mindörökké. Szabó T. Anna pedig így invitálja az olvasókat a kortárs irodalomban tett világutazásra: Igen, tudom, hogy a modern költészet megborzongatja az olvasókat egy részük azért borzong, mert megérti, a másikuk meg azért, mert borzad tőle, érthetetlennek látja első pillantásra. Mégis azt javaslom, olvassunk és gondolkozzunk együtt.