Iskolapélda: szigorúság, gyanakvás, rágalom | John Patrick Shanley: Kétely / Belvárosi Színház

Bedő J. István |

Ez az (el)borzasztóan feszes darab több mint ötven éve játszódik, de ugyanolyan friss és lázító hatású, mint történése idején. (Tegyük hozzá, John Patrick Shanley 2004-ben írta, akkor mutatták be a Broadway-n és 2008-ra már elkészült a filmváltozata is – dübörgő sikert húzva magával.)

A Kétely egy viszolyogtató folyamaton vezet végig – kegyetlenül. Az alaphelyzete történelmi tény: a Kennedy elnök meggyilkolása utáni évben jártunk, ekkor ébredeznek a fekete öntudat csírái, és a fehér iskolák nagyon lassan kezdenek beengedni egy-egy színes bőrű diákot. Ötven év után ez már iszonyú távolinak tűnik, de azért tény. A magyarországi bemutató tehát egy kicsit átszabta a történetet és a történelmet, hogy a mai nézőhöz közelebb kerüljön.

Az egyházi iskolát Aloysius nővér keményen, szeretetlenül és a szabályokat – meg az egyház törvényeit is – túllihegve vezeti. Nem ért a pedagógiához, nem ért a gyerekek nyelvén, láthatóan kockákat akar gyártani, és megmaradni a helyén. Ledorongolásban, megszégyenítésben, a munkatársai megalázásában kiváló – egyetlen erénye, ami a víz fölött tartja: a sziklaszilárdság. Valami sok millió éves gránitból faraghatták ki. Meg is látszik a hozzáállásán.

Ehhez képest a nála fiatalabb, középkorú Flynn atya az új idők szelét hozza, a megértést, a szándékot, hogy a gyerekek szeressenek tanulni, szeressenek iskolába járni. Ez a konfliktus újabbakat termel ki: a gyanakvó természetű igazgatónő kimondatlanul, de megrontással gyanúsítja meg a papot.

És íme a képlet: gyanú > gyanúsítás > rágalom > elpusztítás. Azt mondod, ismerős? Hát persze: az éberség kora, az ötvenes évek nálunk (Virág elvtárs) és náluk (Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságok).

Aloysius nővér látszólag győz, mert sikerül elűznie Flynn atyát. Valójában pedig?…

Ebben a darabban nagyon kemény szócsaták zajlanak, az igazgatónő és James nővér, a gyanúba kevert, vétkes, de nem bűnös kamaszgyerek édesanyja, és végül a teljesen vétlen pap között. Aloysius nővér a hit és tiszta erkölcs védelmezőjének pózában igyekszik tündökölni, de mindhárman a fejére olvassák, hogy mennyire ellenszenves és ósdi, amit megkövetel. Udvaros Dorottya nagyszerű Aloysius nővér, mert sikerült az igazgatónőt úgy megformálnia, hogy rémisztő legyen vakságával, meg-nem-értésével – vagyis totális alkalmatlanságával a feladatra, amit ellát. Valójában egy jezsuita inkvizitor az apácafátyol alatt. Iszonyatos. Ő az, akinek még a cukrozott szar is keserű. Szinte végig fölényben van – ám amikor valódi összecsapásra kerül sor, Udvaros egyetlen mozdulata elárulja, hogy igazából fél. Retteg. Hozzásimul a falhoz a kereszt alatt, szinte belesüpped. És amint teheti, ismét gyanúsítással támad, úgy gyűri le, marja el az iskola közeléből Flynn atyát. Meg a változtatás szellemét.

Simkó Katalin James nővérként (osztályfőnök és történelemtanár) totálisan alárendelt figuraként indul. Folyton magában keresi a hibát, mikor az igazgató ráolvassa, hogy mi mindent tesz rosszul. Holott neki, a fiatal kezdőnek van igaza. A sokadik lebarmolás után a sarkára áll, nem hajlandó alájátszani Aloysius nővér pedofil-vádjainak. Már a kitörés is szokatlan az efféle intézményben, a vita pedig (tudomásom szerint) még büntetendő is.

Flynn atya előtörténete – mivel több parókiáról jött már el – sokféleképpen értelmezhető:. Ennek a mostani felmondásnak az elfogulatlan vizsgálata teljesen fel is menthetné őt, az igazgatónő azonban pusztítani akar. Ebben az iskolában a koncepció az antipedagógia, nem fordulnak megértéssel a gyerekek felé. (Mivel a kor szókincsében ezt még egyszerűen szeretetnek nevezték, könnyű volt pedofil hírbe keverni bárkit, aki arra hivatkozik, hogy a gyerekek szeretetre vágynak!) Fekete Ernő paptanárja modern fickó, kosarazik, a srácok nyelvén beszél, és távol áll tőle a bigott szabálykövetés, amiben még a golyóstollhasználat is bűnre csábít… Flynn atya példabeszédekben fogalmazza meg kritikáját a környező világban – konkrétan az iskolában – érezhető intolerancia, a fojtogató pletyka ellen. Ne feledjük egy pillanatra sem: a kiközösített, el-nem-fogadott (itt nem néger, hanem inkább Puerto Rico-i) Rico gyerek az, akinek megértésre és megbocsátásra volt szüksége, és ezt kapta egy csöndes beszélgetésben az atyától. Fekete értelmes és rokonszenves  papot formál meg, aki a nyálas és bűzös gyanúsítgatások ellen még védekezni sem tud, hiszen a meg nem történtséget nem lehet bizonyítani. Végül mégis ő hagyja el az iskolát.

Kurta kis szerep Rico anyjáé, Kéri Kitty mégis egész sorsot formál belőle. A fia lenne az első tanult ember a családban, akit azonban az apja ver, hogy mindent eltűrjön – és ebbe az is beleférne, ha valóban megrontó lenne a pap –, a fontos az, hogy a gyerek középiskolába jusson! Kéri inkább spanyol-amerikai jelenség, azonban erkölcsi alapállásán még a rabszolga ősök mindent tűrése is átsüt.

A kevés helyszínre kitalált darabot Kálmán Eszter még kevesebbre szorította össze – hogy a díszletek más színpadokon is meg tudjanak állni. A fényekkel tagolt csaknem másfél órás mű szövege (Zöldi Gergely) időtlen, a sunnyogó rágalmazás anatómiája és bemutatása ébren tart. Pelsőczy Réka rendezésében a leegyszerűsítés nagyon jól működik – csupán egyetlen nem értelmezhető jelenet van, amikor James nővér egy szál kombinéban (vagy hálóingben) előbukkan az öltözőszekrényből, köröz Flynn atya körül, majd ugyanott távozik, és közben megbeszélik az igazgatónővel, hogyan fúrta ki hazugságokkal a papot, amíg ő (James) távol volt.

A jelenetben azonban felbukkan még valami. Flynn atya három cukorral itta a teát, a többiek keserűen. Most azonban Aloysius nővér tömi a teába és magába a kockacukrokat. Vajon miért? Vajon ez a szerencsétlen, aki fiatalon elveszítette a férjét a háborúban (és utána állt be a rendbe), attól lett ilyen gonosz boszorkány, mert a többi férfin akarja megbosszulni a néhai férj halálát? Vagy azt várta, hogy a pap viszonyt kezd vele, és arra vágyott, hogy elutasíthassa? És vajon ha a férj épségben visszatért volna, ővele is ilyen hárpiává nőtte volna ki magát?

Mindenesetre, az égi igazságszolgáltatás az utolsó pillanatokban eléri odaadó hívét: Aloysiában feltámad a kétely, hogy vajon helyesen cselekedett-e. És ettől nagyon sokáig nem fog jól aludni. Remélhetően holtáig.

Utóirat. Érdekes volna látni-hallani mai egyházi férfiak és mindkét nembeli hívők véleményét a darabról, a gondolatairól, a fordulatairól, a következtetéseiről. Különösen azért, mert a szabadon gondolkodó oktatás köré mostanság vastagodó jogszabályi falak épülnek, az egyházak pedig egyre szélesebb jogköröket élveznek az iskolafenntartás terepén.

Fotók: Kolbe Gábor

További részletek, képek, szereposztás és jegyvásárlás itt

Orlai Produkció