Lévai Katalin: Romkocsma (részletek)

Posted on 2017. április 25. kedd Szerző:

0


| 1 | A kislány, a könyv narrátora beszél

Ma megint összevesztek a szüleim. Ki hinné, hogy a tangó miatt? Az olyan tánc, amit összesimulva kell táncolni, és az én Anyum tegnap este nem az Apummal táncolt, ezért most kiabálnak egymással. Egy világ omlik össze bennem. Mi lesz most? Anyu tagadja az összesimulást, de Apu a hangosabb, és mindig ő bírja tovább. Apu csapot szerel, vízvezetéket javít, zárat cserél, pedig nem tudja, hogyan kell, reklámgrafikus, nem szerelő. Nagymama szerint azért hajt ennyire, hogy a házasságukat helyrehozza, csakhogy az nem olyan egyszerű, ha egyszer rájuk omlott a rendszer. Nagymama úgy gondolja, a családi élet rendszer, ami nálunk nem működik, igaz, máshol sem. Az igazat megvallva, ezt nem egészen értem, de jól megjegyeztem, mert Nagymama mindig fején találja a szöget, és sokszorosan beválik, amit megjósol.

| 2 | A kislány mamája beszél

– Semmit. Ne csinálj semmit, az a legjobb. A te életed merő aggódás. Aggódsz, ha anyagi gondokkal küszködöm, aggódsz, ha jól mennek a dolgaim, vagy ha éppen szerelmes vagyok, és aggódsz azért is, mert ilyen vagy, benne van a génjeidben. De hagyj nekünk békét, nagyon kérlek. Tudom, hogy mit csinálok, nem vállalok fölösleges kockázatot, csak amit muszáj. Ez az én életem, ezek az én választásaim. Fogalmad sincs róla, hogy telnek a napjaim, mindenféle elméleteket állítasz fel a családi életemről, és igaztalanul azzal vádolsz, hogy felelőtlen kamaszként élek. Mást sem hallok tőled, mint hogy nem vagyok képes eleget tenni a kötelezettségeimnek, miközben halálra dolgozom magam, és nevelem Ninát. Nem kötött munkaidőben dolgozom, de miért is kellene bejárnom valami unalmas munkahelyre, amikor sokkal jobban boldogulok a pályázatokkal? Az a helyzet, hogy a te elvárásaidnak képtelenség megfelelni. És nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy nekem nem fontos a család. Igenis az. Csak közben más lett a család, ahogyan az élet is más lett. Vedd észre, hogy semmi nem olyan, mint régen, hiába nosztalgiázol, ma már nem úgy történnek a dolgok, mint a te idődben. Nincsenek vasárnapi ebédek, kötött családi programok, sokkal szabadabban élünk. Amikor kedvünk van, összejövünk, jól érezzük magunkat, és ennyi. Olyan nagy baj ez? Szóval, bízd csak rám a saját életemet, és nagyon kérlek, semmit ne akarj megoldani helyettem.

| 3 | A nagymama beszél

Nagymama összeszedi magát, megtörli a szemét, elmosolyodik.
– Sajnálom, Nina.
– Mi történt?
– Annyira felkavart, amit Dezső mondott.
– A házasságról?
– A magányról. Eszembe juttatta, hogy megöregedtem, és bizonyos dolgok örökre eltűntek az életemből. A jóízű beszélgetések. A közös titkok. Már senki nem ül délutánonként a zongorához, maga az ötlet is nevetséges, nem jövünk össze teázni, beszélgetni erről-arról, és egyáltalán nem úgy bánunk egymással, ahogyan kellene. A szüleink még úgy tudták, hogy megtalálták a párjukat, a lelki társukat… megtalálta a zsák a foltját.

Lévai Katalin

Ádám persze úgy mondaná, a folt a zsákját. Együtt éltünk, utaztunk, költöztünk…. küzdöttünk egymással és egymásért. Naiv hittel azt hittük, ez örökre szól. De mekkorát tévedtünk! Ma mindenki máshol keresi az életet, úgyhogy nagymama lettem, család nélkül. Volt egyszer egy családom, de kész, vége, szertefoszlott a nagy álom. A köldökzsinór rég elszakadt, nem vettem észre. Ez az én hibám. A lányomnak igaza van, amikor azt mondja, hogy sosem vagyok elégedett, olyat kérek tőle, amit nem tud teljesíteni. Számára az elvárásaim valóban teljesíthetetlenek. Előbb kellett volna észbe kapnom… de én mindig tettem helyette, amit kellett, nem készítettem föl az életre, így nem csoda, hogy bizonyos dolgokat túlságosan is könnyen vesz … pedig nem lenne szabad.

Lévai Katalin: Romkocsma
Kossuth Kiadó, Budapest, 2015