A szorongástól a félelemig | Réz András: Már egyáltalán nem szorongok, de teljesen be vagyok…

Posted on 2017. március 28. kedd Szerző:

0


Somogyi András |

Ez a kötet Réz András kritikus, esztéta, író szorongásgyűjteményének harmadik része. Elődeitől azonban akként különbözik, mint a szorongás a félelemtől. A szorongás testetlen félelem. Érezzük, hogy valami rossz következik be, de nem tudjuk, mi lesz az. A félelem tárgyiasult szorongás – konkrét jelenségtől, eseménytől, személytől félünk. A szerző többnyire humorba csomagolva jeleníti meg félelmeit, de azok nagyon is valósak.

Mi mindentől fél is Réz András? Csak azoktól a jelenségektől, amiktől fél minden normális ember, akit a hatalomiparosok szirénhangja nem bódított el teljesen. Vagyis akik nem hülyék, csak annak nézik őket. A „hatalomipar” kifejezés a szerző leleménye. Fülig Jimmyvel szólva: szép szó, még sohasem használtam. A hatalmat párt vagy pártok gyakorolják. A hatalomra jutás és az abban való megmaradás rendszerszintű gyakorlata, amit iparszerűen, tehát profitra törekedve űznek – ez a hatalomipar. A profitot azonban tőlünk szedik be, adók, túlárazás, korrupció eszközeivel. Ez a szép benne. (Mármint nekik.)

Szemezgessünk a szerző félelmeiből.

A hatalom meg akar védeni bennünket ezerféle ártalomtól, veszélytől, fenyegetéstől. Akkor is, ha nem akarjuk. (Lásd a vak néni esetét, akit mindenképpen átvezetnek a túloldalra, ha törik, ha szakad.) Téged pedig megvezetnek, hogy kifejezetten vágyakozzál a térfigyelő kamerák, sokkolók, pengékkel ékesített drótkerítés után.

Félelem a tényeknek tekintett véleményektől. A nemzeti konzultáció, illetve a hatalom által megrendelt közvélemény-kutatások szerint (gyanakszunk, hogy az eredményt rendelik meg) a többség szerint közvetlen összefüggés van a migránsok és a terrorizmus között. Mi más ez, mint a félelem gerjesztése? „A terrorizmusnak is ez a lényege – nem a gyilkos akció, hanem az, ahogy reagálunk rá. Politikusaink pedig a terroristákat segítik minden alkalommal, amikor félelmeinket felhasználják a kampánytaktikájuk érdekében. És amikor félünk, mi is a terroristákat segítjük.” – idézi egy neves amerikai biztonsági szakértőtől Réz András.

A múltat – szimbolikusan – legyőztük. Hogy aztán másik múltat ültessünk a helyére. Félelmet az kelt, hogy világnézettől és pártszimpátiától függően lehet válogatni a múltak között.

Félelem a hatalom tudatmódosító szerepétől. Akik élnek vele, parádés javadalmazásban részesülnek. (Lásd: szóvivők.) A társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatásukat semmi sem korlátozza. És még fertőző is.

Félsz? De hallgatsz. Mert holnap is meg kell élni valamiből, mert a gyereket fel kell nevelni. És mihez kezdesz, ha kirúgnak, ha karaktergyilkosságot követnek el rajtad? És mikor léped át azt a vonalat, amelyen túl már a hallgatás áráról alkudozunk?

Ahogy a címben is mondja, Réz András már nem szorong. Persze ennek a helyét más vette át, de közben a kötetbe sok egyéb is került, tanulmányszintű elmélkedés a mozi technológiai fejlődése (a némafilmtől a 3D-n keresztül az IMAX-ig) és a filmélmény összefüggéseiről; gondolatok a robotikáról, a virtuális valóságról, a giccses és történelemhamisító köztéri szobrok és utcanevek cunamijáról, valamint más érdekes és néhány – legalább is számomra – kevésbé érdekes témáról. De bármiről is ír, az ironikus, szórakoztató és magvas.

Befejezésül hadd idézzek egyet a szerző duplafedelű mondatai közül: „…egy igazi utazás nálunk azzal kezdődik, hogy átlépjük az országhatárt. Egyelőre drótvágó nélkül.” (Et voilá: máris a következő szoronganivalónál vagyunk.)

Ja, igen. Figyelmeztetem az egyidejűleg szülői feladatokat is ellátó olvasót, hogy a könyvet semmiképpen ne alkalmazza gyermeke szókincsének gazdagítására. Maguktól is ismernek elég szalonképtelen kifejezést.

Réz András

Réz András: Már egyáltalán nem szorongok,
de teljesen be vagyok…

Libri Könyvkiadó, Budapest, 2016
294 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes webshop ár 3144 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft
ISBN 978 963 310 9809

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kedves Réztudatos Olvasó! Idestova öt éve annak, hogy Réz András legutóbbi szorongásait kézbe vehettük. Azóta épült-szépült az ország, hetenként fesztiváloztunk, gasztroforradalmat éltünk, egyre több kütyüt nyomkodtunk, online pornó- és offshore nagyhatalom lettünk, pokémonoztunk, tisztítókúrán fogytunk, boltokat és határokat zártunk, és persze jócskán térköveztünk. És mint a régi (avagy retró) viccben, a Réznek mindenről az jut eszébe, pontosabban mindenről eszébe jut valami. Ezeket a valamiket; bosszankodásait és örömeit, like-jait és dislike-jait, boldogító vagy vitriolos ki- és beszólásait (vitriol, lásd Wikipédia) gyűjtötte egy fedél alá,hogy te is jól kiszoronghasd magad, drága olvasó, vagy ha éppen leszoktál róla, akkor legalább éld át az élményt újra.

Réz András esztéta, kritikus, író és olvasó, urbánus mesemondó. A tizenhárom éve megjelent Válogatott szorongásaim, majd az azt követő Még mindig szorongok után, íme a Szorongás-trilógia (csak neked, csak most, kedves sorozatfüggő olvasó) befejező darabja. Kommentár aktuális és fontos, avagy nemzeti konzultációt igénylő, vagy éppen a sarki gasztrocsehóban megbeszélendő ügyeinkről.