Az emancipáció vesztesei? | Philip Zimbardo, Nikita D. Coulombe: Nincs kapcsolat

Tóth Gergely |

A társadalom folyamatosan változásban van, a huszadik században a nők – többek között – kiharcolták maguknak a választójogot, a munkához való jogot, és bár sokszor még nem ért célba a harcuk, már nem állnak messze a teljes és megérdemelt sikertől. De mi történt közben a férfiakkal? Erre a kérdésre keres választ Philip Zimbardo és Nikita D. Coulombe ebben a könyvben, vizsgálva a fiatal férfiak szokásait és káros szenvedélyeit.

A könyv jegyzetekkel és hivatkozásokkal bőven ellátott tanulmány, amely több tízezer résztvevős online kutatáson alapul. Ezt a két szerző 2011-ben végezte az Egyesült Államokban, húszezer válaszadóval.

A könyv három részre oszlik, s ezek közül méretében és részletességében kiemelkedik a középső, okokat vizsgáló – de haladjunk sorban. Az első részben ismertetik a tüneteket, ezek sokunk számára ismerős jelenségek. Az egyre terjedő videojátékok és a mértéktelen internethasználat – ebből is kiemelten az online pornózás – veszélyeire sokan figyelmeztettek már. A szerzők hozzáveszik még az elhízást és a fiatal fiúknál/ férfiaknál felbukkanó viselkedési zavarokat is. De jóval tovább mennek a problémák felvázolásánál, mert a könyv második részében igyekeznek megtalálni az okokat is.

Ebből a részből derül ki, hogy a fent vázoltak nem (csak) önmagukban problémák, hanem olyan társadalmi szintű gondok tünetei, amelyek évtizedek alatt fejlődtek ki és lettek egyre súlyosabbak. Ez a leghosszabb, legrészletesebb része a könyvnek, s míg olvastam, gyakran kaptam magam azon, hogy magamban helyeslek a szerzőknek. És e miatt a rész miatt ajánlottam már több ismerősömnek is a mű elolvasását.

A harmadik részben a megoldási lehetőségeket ismertetik, főleg a helyi – Egyesült Államok-beli – viszonyokra értelmezve. Talán érthető, hogy emiatt nem éreztem magam annyira megérintve, mint korábban. Ebből a fejezetből hiányoltam az ún. gamification (számítógépes játékokban gyakori, jutalmazási rendszer) alkalmazásának ötletét az oktatás területén, pedig ebben a témában már itthon is folytak kísérletek egyetemen, de a közoktatásban is.

• Olvass bele!

A könyv olyan problémával foglalkozik, ami valamilyen szinten itthon is közbeszéd tárgya. Gondoljunk csak a folyamatosan visszatérő „mi a dolga a nőknek, mik a dolga a férfiaknak, mitől család a család” témára, vagy a „gender studies” képzésre, amit épp a közeljövőben készülnek az ELTE-n indítani. Szakmai munkához híven szerencsére igyekszik pártatlan maradni a témában, és minden megfogalmazott véleményt kutatásokkal, adatokkal támaszt alá.

Bevallom, némi ellenérzéssel vettem kezembe a könyvet, mert olvastam egy interjút Philip Zimbardóval, ami azt sugallta, hogy fogalma sincs a számítógépes játékok és az internet világáról. Szerencsére ez egyáltalán nincs így, talán az interjú volt túlságosan erre kihegyezve, vagy én értettem félre.

Nem állítom, hogy a Nincs kapcsolat mindenben megváltoztatta a véleményemet ezekkel a témákkal kapcsolatban, de olyan új perspektívát nyitott, ahonnan nézve sok dolog más színben tűnik fel számomra.

Persze volt néhány dolog, amivel nem értettem egyet olvasás közben. Többször éreztem érintettnek magam, máskor meg – ahol például a videojátékokról ír –azt gyanítottam, hogy a szerzőpáros nem elég bennfentes a témában. Olyan férfi-női különbségeket fogalmaz meg időnként, amelyet a környezetemben egyáltalán nem látok valósnak – kezdve onnan, hogy a volt párom vezetett be a Diablo 2 nevű cseppet sem „nőies” (kardozós-gyilkolós) akciójáték ismereteibe – odáig, hogy ha számba veszem, valószínűleg több női aktív videojátékos ismerősöm van, mint férfi. (Persze ez inkább csak sejtés, hiszen a szerzőkkel ellentétben én nem végeztem országos kutatást a témában.)

Nyilván a kulturális különbségekben található a magyarázata annak, hogy zavart a szerzők megállapítása, mely szerint létezik egy „internetes világ” meg egy „való(ságos) világ”, ami élhető az internet és számítógépek nélkül is, és ezért érdemes korlátozni a képernyő előtt töltött időt. Sajnos vagy sem, de ez nem így van. A túl sok, játékkal töltött idő problémáját korlátozással nem is igazán lehetne megoldani, hiszen már lassan az iskolai feladatokat is gépen oldják meg és a jegyeket is e-naplóban kapják és a legtöbb ember munkájában is helyet kap az internet, méghozzá egyre növekvő ütemben. Habár, figyelembe véve, hogy a kutatás legalább hat éve készült, és korábbi állapotokat rögzít, nyilván a következtetések olyan ütemben öregedtek (esetleg avultak) el, ahogy a technikai változások megváltoztatták a gép- és internethasználati szokásokat.

Farkas Nóra fordítása szakszerű és jól olvasható. Egyetlen dolgot hiányoltam a könyvből: sehol nem találtam a magyar változat alapját képező mű eredeti címét. [Hát most ideírom: Man (Dis)connected (újabb kiadásban: Man, Interrupted): How technology has sabotaged what it means to be male – azaz: (Ki)kapcsolt férfi(ak). A magyar változat jobb lett.]

Philip Zimbardo, Nikita D. Coulombe:
Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak?
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2016
496 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3399 Ft,
e-könyv változat 2590 Ft
ISBN 978 963 310 7898

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A környezet és a technológia változásai, az apa nélküli családok ijesztően magas száma, az iskolarendszer hiányosságai: mindezek együtt felelnek azért, hogy rekordszámú fiatal férfi képtelen boldogulni a tanulmányaival, nem tud szót érteni a lányokkal, és szexuálisan is kudarcot vall a nőkkel.

Philip Zimbardo, a világhírű szociálpszichológus Nikita D. Coulombe közreműködésével írt könyve nem éri be a fenti, hosszabb távon súlyos társadalmi következményekkel járó problémák feltárásával, hanem a lehetséges megoldási módokat is felvázolja üzenete férfiaknak és nőknek, szülőknek és fiatal felnőtteknek, pedagógusoknak és döntéshozóknak egyaránt hasznos és megszívlelendő.