Diagnózis, terápia nélkül | Paul Lendvai: Új honfoglalás

Posted on 2016. december 28. szerda Szerző:

0


lendvaip_uj-honfoglalas-bor240Bedő J. István |

Léteznek elképesztően fontos összegző művek, melyeket szinte kézikönyvként lehet használni. Ám ha a mű témája a napi politika, elképzelhető, hogy nem jut el a közönségéhez. Paul Lendvai/Lendvai Pál közelmúltban megjelent könyve, az Új honfoglalás nagyon közel áll ehhez a kategóriához.

Lendvai az európai újságírás egyik doyenje, támadhatatlanul, elképesztően tárgyilagos, és mindenféle, (nem betű szerint értve) még egy pogácsányi lekenyerezést is visszautasít. Ilyenként elfogulatlan szerzőként figyeli, vizsgálja szülőhazáját, és sosem riad vissza attól, hogy az ország érdekében szót emeljen. Sosem tévesztette össze az országot annak politikusaival…

Az Új honfoglalás című kötet Magyarországról, de kiemelten a miniszterelnökéről szól. Legelőször német nyelven került a boltokba, majd lett fontos és olvasott, forrásként használt mű egész Európában (meg azon túl). Fontossága egyben egy kicsit a korlátja is, hiszen ilyen átfogóan feltárva a múlt teljességét még nem foglalkozott európai mű a jelenleg kormányzó párt születésével, változó sikereivel, majd az ország narancsba borításával.

A folyamat azonban nagyon kevesek előtt áll össze, még ha szakaszaiban ismerjük is a nyomtatott és az elektronikus sajtó cikkeiből, a szakemberek (politológusok, statisztikusok, társadalomkutatók stb.) tanulmányaiból. Lendvai kötete végigkíséri a a rendszerváltás előtti mozgolódásoktól napjainkig a nagypolitika hullámveréseit. Az általa megrajzolt összkép még riasztóbb, mint az egyes részletek. Kortársak, iskolatársak, régi (és utóbb elpártolt) barátok, továbbá az említett szaktudósok mutatják be, hogy a mostani miniszterelnök korábban pozitívnak gondolt tulajdonságai miképp változtak az évek folyamán. Miképpen lett olyan emberré, aki a lehetőségeket gyorsan és erőszakosan kihasználva alakította át a negyedszázada megnyílt szabadságot túlcentralizált, keményen autokratikus újfeudalizmussá – itt-ott demokratikus foltokkal.

Lendvai minden oldalról idéz véleményeket. Olyanokat is, amelyek keményen nekimennek az önálló (nem narancsos) gondolkodásnak – de nagyobbrészt olyanokat, melyek a magyar fejlődés eltorzulásaival foglalkoznak. Ezek között igen jelentős számban szerepelnek Nyugat-Európa konzervatív napi- és hetilapjainak szerzői, akik igazán nem vádolhatók baloldalisággal. Ezzel csak azt jelzem, hogy nem kizárólag a hazai szabadelvű szellemi elit gondolatainak tükre a kötet. Sőt: a hazai pályáról egymással vitázó nézeteket is felidéz, ha a kép teljességéhez az tartozik.

A könyvet próbáltam egyvégtében elolvasni. Azonban napjainkhoz közeledve, egyre gyakrabban kellett megszakítanom, annyira gyomorforgató volt olvasni a törvénytelenséget hirtelen kreált jogszabállyal felmentő, az újabb és újabb milliárdokat eltékozló – és a jogszerűség álcájában megjelenő – stiklikről. (Megjegyzendő: az újabb statisztikahamisítások, az egész ország sajtóját felhabzsoló húzások, a nyomorban élők újabb megalázásai már bele sem fértek, hiszen a nyomdába adással csak egy bizonyos pontig lehet követni a becstelenségek, einstandolások, korrupciószagú ügyletek sorát.)

Lendvai Pál könyvéről azt írtam, talán nehezen jut el közönségéhez. Az a társadalmi réteg, amelyik imaláncban kéri a spirituális segítséget a miniszterelnök holtáig tartó uralkodásához – az felháborodik és elutasítja elemzését, mert a könyve hátlapján azt olvassa: „Nem titkolom, hogy én őt a rendszerváltást követő magyar történelem legtehetségesebb és legveszélyesebb politikusának tartom.” Aki ellenben követi az ország színeváltozását, meg azt is, hogyan szaporodnak az önkény jelei (ráadásul még párhuzamot is képes vonni a történelem hírhedett hatalomkoncentrálóinak tetteivel), az aggódik, mi minden jöhet még. Ez utóbbi csoport tagjainak viszonylag kevés újat mond a diagnózis, ám elmélyíti ismereteiket.

A miniszterelnök (aki számtalan megszólalásában egyenlőségjelet tett, logikailag nagyon hibásan, maga és az ország között) gyűlöli azokat, akik birodalmában tőle eltérően gondolkodnak. Mérhetetlenül gyűlöli, és holdudvarával együtt törekszik szellemi, gazdasági, morális megsemmisítésükre – ez a kötetből leszűrhető egyik végkövetkeztetés.

Diagnózis tehát van, de terápia nincs. Igaz, nem is Lendvai feladata ez. Az olvasónak kell magában eldöntenie, hogyan reagál a hazája leminősülésére.

De a jövőre nézve némiképp biztató egy mondat, ami a Kísértet Lublón című filmben hangzott el, egy igen eszes nyomozó, Strang szájából: „Ha ismerné Spinozát, tudná, hogy a gyűlölet nem vezet jóra.”

Paul Lendvai (MTI-fotó)

Paul Lendvai (MTI-fotó)

Paul Lendvai: Új honfoglalás – Orbán országa
Noran Libro Kiadó, Budapest, 2016
Fordította: Nádori Lídia
248 oldal, teljes bolti ár 3200 Ft,
kedvezményes webshop ár 2560 Ft
ISBN 978 615 566 7008

* * *  * * *

Részlet a magyar kiadás előszavából

»Magyarország a szülőhazám és magyar az anyanyelvem. Budapesten születtem s ott töltöttem gyerekkoromat, fiatalságomat. 1944-ben zsidó származásom miatt a náci-nyilas rezsim meg akart ölni; 1953-ban a a kommunista rezsim minden ok nélkül nyolc hónapra internált, három évig voltam állás nélkül.

Az októberi forradalom leverése óta, majdnem hatvan éve Bécsben élek és Ausztria jelenti számomra az igazi otthont, akkor is, ha a német nyelvet magyar akcentussal beszélem. Csaknem tizenöt éve feleségem révén újra otthon vagyok a magyar nyelvben és kulturában, s a Bécs és Budapest közötti ingázás következtében közvetve a magyar társadalomban is. Múltam és jelenem folytán tehát közép-európai vagyok. Ebben a szellemben alapítottuk feleségemmel öt éve Bécsben a Nischen Verlagot, mely csak magyar írókat jelentet meg német nyelven.

Tizenhat könyvem közül hármat angolul, tizenkettőt németül írtam. Csak az utolsó, Három élet című önéletrajzi interjúkötetem Mihancsik Zsófiával jelent meg először magyarul. Legfontosabb művem – Magyarok, Ezer év – Győztesek a vereségekben (1999) című 650 oldalas könyvemet eddig kilenc nyelven adták ki.

Az Új honfoglalás – Orbán országa című, tizenhetedik könyvem a rendszerváltás utáni történelem rövid áttekintése után elsősorban a Fidesz-korszakkal s ezen belül mindenekelőtt Orbán Viktor életrajzával, személyiségével, politikájával s világképével foglalkozik. Nem titkolom, hogy én őt a rendszerváltást követő magyar történelem legtehetségesebb és legveszélyesebb politikusának tartom.

Ezt a könyvet is, mint az előzőket, teljesen független szerzőként írtam, sem osztrák, sem külföldi intézmények nem támogattak munkámban.« Paul Lendvai/Lendvai Pál