Dicső lovagkor | Bíró Szabolcs: Anjouk I-II-III.

Posted on 2016. december 29. csütörtök Szerző:

0


birosz_anjouk-allo-csikBodó Viktória Booklány |

Bíró Szabolcs (15 kötetesre tervezett) Anjouk-sorozatának első három darabját ajánlom most, amely trilógiaként is kerek egészet alkot. Egyben írok a sorozatkezdő hármasról, mert ez volt a szerző külön kérése, tehát minden reklamációval ezért kéretik őhozzá fordulni.

A számos történelmi – és köztük egyre több magyar történelmi – regény közül azért is maradjunk ennél, mert az egyet fizet, kettőt kap esete forog fenn, és mi, magyarok, híresek vagyunk arról, hogy nagyon szeretünk jól járni. Egyfelől történelmi, másfelől kalandregény, s ha már itt tartunk, akkor azt is le kell szögeznünk, hogy a könnyen olvasható fajtából. Azok közül való, amiket egy-két jó estén, egyben olvas el az ember, kicsit elmerül valami másban, és – természetesen – lovag akar lenni. Így volt ezzel a szerző is, aki aztán az is lett: a Szent György Lovagrend emelte a tagjai közé. Mindig mondom: célozd meg a Holdat, s ha elvéted, akkor is a csillagok közé érkezel (avagy merjünk nagyot álmodni, de ebbe most több okból se menjünk bele).

Éppen ez az önazonosság teszi mássá az Anjoukat. Ez a srác eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, tesz valamit a magyar lovagkorért, a lovagkori hagyományokért, és ennek jegyében könyveket kezdett írni (többek között). Így rátalált egy olyan űrre, ami érezhetően tátongott a magyar irodalomban, hiszen valahogy nem volt sikk a magyar lovagkorral foglalkozni. Károly Róbert és kora csak egy közepesen feldolgozott, unalmas fejezet volt a történelemkönyvben és nem egyéb, holott, valamikor régen, volt ez az ország dicsőséges is, volt ereje, és szava Európában. Sok száz évvel ezelőtt ugyan, de tagadhatatlanul.

Kiváló táptalaja a kor a regényfolyamnak, amely még hosszú évekig szórakoztatni fogja az olvasót. Ehhez nem feltétlenül kell a történelem szerelmesének lenni, sőt a mélymagyarság sem kritérium, ahogy fiúnak születni sem kell hozzá. Bíró nem esik túlzottan komolykodás csapdájába sem; szórakoztatni akar. Keresetlenül, gördülékenyen, általában (bár nem mindig) a pátoszt is mellőzve. Elég ehhez a sorozatkezdő kötet elején, a krónikás monológját elolvasni, és egyet fogsz érteni velem, Olvasó.

Jó az átkötés a szerző korábban már megjelent, s most átdolgozva újra kiadott Non nobis, domine című regényével, amennyiben feltűnik a lapokon Bátor Attila, a valamikori (immár birtokaira visszavonult) templomos lovag. Apropó, szereplők: bár történelemhamisítás nélkül nehéz lenne, mégis szívesebben látnék több nőt a lapokon. Nem cselédlányokat, feleségeket, anyákat és matrónákat, hanem saját jogon létező, saját jogon erős asszonyokat. Ez az egysíkú férfivilág kétségtelenül valósághű, de a legkevésbé sem teljes. Szükség lenne a világ másik felére is a lapokon, méghozzá a valódi súlyuknak megfelelően.

E sorok írója ezen a ponton bajba kerül, ugyanis spoilerezés nélkül írni egy kalandregényről körülbelül olyan nehéz, mint táncolni az építészetről. Bíró Szabolcs trilógiája talán túl genderspecifikus, de erről a történelem tehet, és nem a szerző, és még akkor is, ha a Non nobis domine-t nem szárnyalja túl, az Booklány kedvence. Aki azt szerette, az ezzel sem foghat túlzottan mellé. Csak ez a borító, ezt tudnám feledni…

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Bíró Szabolcs

Bíró Szabolcs

Bíró Szabolcs: Anjouk
Athenaeum Kiadó, Budapest

I. Liliom és vér (2015)
320 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 293 2378

II. Lángmarta dél (2015)
344 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 293 4624

III. Az utolsó tartományúrig (2016)
376 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 293 5454