Egy nő, két szerelem | Molnár Miklós: Végső forgatás

Posted on 2016. december 30. péntek Szerző:

0


molnarm_vegso-forgatas-bor240Somogyi András |

London, 1953 november. A magyar labdarúgó válogatott, az „Aranycsapat” megérkezik Londonba, hogy barátságos találkozón megvívjon az angol válogatottal. Ez lett az emlékezetes 6:3, „az évszázad mérkőzése”. Molnár Miklós történetének ez az ideje és háttere. Főhőse pedig Rubóczki Nóra, ő egy londoni magyar református iskolában tanítja angol-magyar házaspárok gyermekeit magyar nyelvre.

A fiatal tanárnő disszidensnek minősül, mert vízuma lejártával nem tért haza. A BBC riportot készít az iskoláról, amelynek a lány lesz az „arca”. A forgatás örömteli meglepetést hoz, az operatőr Nóra első, szinte kamaszkori nagy szerelme, akit a szülei még 1942-ben vittek magukkal Angliába. A lánynak ugyan Magyarországon vőlegényjelöltje volt, aki utána akart jönni, de az ÁVH lekapcsolta, azóta nincs nyoma. (Akkoriban szokás volt a nemkívánatos személyeket úgy eltüntetni – vádemelés, ügyvéd, ítélet nélkül –, hogy még a hozzátartozókat sem értesítették.) Nóra és az operatőr, Bihari Géza között szinte azonnal fellobban a régi láng, és hamarosan összeházasodnak.

Az Aranycsapat egyik tolmácsa, aki Nóra gyerekkori barátnője, elhatározza, hogy nem tér haza. Nóra segít megszerezni a „menekült státus” okmányait ennek a Hajninak, aki az új papírokkal azonnal Amerikába távozik. Innentől a regény pikareszk jelleget ölt: Nóra férjével együtt meghívást kap Hajnitól Kaliforniába, egy mexikói kirándulás ígéretével. Ott derül ki, hogy a gyerekkori barátnő férje német menekült ugyan, de antifasisztának álcázott náci tiszt, aki kapcsolatot tart az Argentínában bujkáló főhóhérokkal. A fiatalok megriadnak tőle, és visszamenekülnek Londonba.

A következő fordulat 1956-os keltezésű: Géza Budapestre érkezik tudósítani a forradalmi eseményekről, de egy szovjet tank gépfegyvere kioltja életét. A kétségbeesett fiatal özvegyet Magyarországon maradt szerelme vígasztalja meg, aki egy kölcsönlopott sportrepülőgéppel külföldre dobbant, és a gyászév letelte után össze is házasodnak.

Mint egy kalandfilm, igaz? Minden részlete egyébként hiteles, megtörtént, még vissza is kereshető a korabeli napilapok (természetesen) habzó szájú tudósításaiból. A kalandfilmes minősítés egyébként nem véletlen, a szerző sok évtizedes (főleg tévé)operatőri munkája szinte magával hozza, hogy egy történetet jelenetekben, snittekben mesél el. Ami azt illeti, ehhez mi, olvasók is eléggé hozzá vagyunk szokva.

A könyv szerkezete tehát nem szokványos, a rövid snittek állnak össze forgatókönyvvé – illetve filmmé, melyet a fejünkben, belül kell vetítenünk. A szcenárió természetesen csak jelenidőt használ, de ez is lehet egyfajta stíluseszköz. Ez nem is lenne baj, a baj másutt van.

A kötetben – bár rengeteg minden történik, talán túl sok is – nagyon sok az üresjárat. Egy kész filmben nem vennénk például észre, ha a cselekmény több részletét a rendező kétszer jeleníti meg, egyszer átélt élményként, másodszor meg a regényírásra rákattant Géza megfogalmazásában. (Ezt az eszközt használja Sára Sándor a Feldobott kőben, vagy Woody Allen az Annie Hallban [és sokan mások] – mindkét helyen a történetet elmesélik újra, a főszereplő látásmódja szerint.) Igen ám, de olvasva ez inkább zavaró. Tölteléknek tűnik. Ugyanilyen hatású Gézának a cselekmény folyamától teljesen idegen – miszticizmusra és horrorra hajló, egyébként eléggé érdektelen – novellája. (Nem zárom ugyan ki, hogy filmmé alakítva talán más hatást keltene.)

Nem igazán szervül a szövegbe Sir Alexander Korda életrajzának Wikipédia szintű elmesélése, a Loch Ness-i szörny valós vagy vélt észleléseiről szóló beszámoló, vagy akár a Forgószél című Hitchcock-film tartalmának felmondása.

Végül pedig szemrehányást teszek a könyv szerkesztőjének egy orbitális ellentmondásért. A közelmúltban elhunyt Molnár Miklós a bevezetőben azt ígéri, hogy kegyeletből megváltoztatja a szereplők nevét és megőrzi inkognitójukat. Ezek után az Epilógusban felfedi a valódi neveket és sorsokat. Akkor most mi is van?

A filmszerű, gyors jelenettechnika kétségtelenül pergővé teszi a kissé hatásvadász című regényt. De azért egy jó vágó számos snittet kihagyott volna…

Molnár MIklós

Molnár Miklós

Molnár Miklós: Végső forgatás
K.u.K. Kiadó, Budapest, 2016
264 oldal, teljes bolti ár 2900 Ft,
kedvezményes webshop ár 2465 Ft
ISBN 978 615 536 1456

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Izgalmas, drámai fordulatokban bővelkedő szerelmi történet, amelyből nem hiányzik az erotika, a gyilkosság, a misztikum és a humor sem. A regény – a Filmszakadás folytatása – változatos helyszíneken pereg, Dunavecsétől Londonon át, skóciai kitérővel, egészen Kaliforniáig és vissza, az 56-os forradalom idején a szabadságért harcoló magyar városokba: Mosonmagyaróvárra, Budapestre, majd újra Dunavecsére.

Sok ismert ember is feltűnik a filmszerű regényben. Az epizódszereplők között ott van Sebes Gusztáv, Puskás Ferenc és az Aranycsapat több tagja a 6:3 idején; hőseink Hollywoodban találkoznak Elizabeth Taylorral és a fékezhetetlen James Deannel, de olvashatunk többek között Sir Alexander Korda filmrendezőről, Ingrid Bergmanról és Sir Laurence Olivier-ről. A történetben szerepet kap a hírhedt Josef Mengele és az Amerikába menekült nácik világa is.

Molnár Miklós (1938–2016) Balázs Béla-díjas operatőr eddig megjelent könyvei: Videovarázs (1995), Beszélő fotográfiák (2001), Rendkívüli emberek (fotóalbum, 2005), Filmszakadás (regény, 2015)