Paul Lendvai: Új honfoglalás (részlet)

Posted on 2016. december 28. szerda Szerző:

0


lendvaip_uj-honfoglalas-bor240Tizenhetedik fejezet |
Magyarország és a „vezérdemokrácia”

Hat év fideszes kormányzás után a legélesebb kritikusok is kertelés nélkül megállapítják, hogy az 53 esztendős Orbán uralmát semmi sem veszélyezteti. Korlátlan hatalmát sem belföldön, sem az Európai Unió részéről nem vonják kétségbe. A tekintélyes, független jogtudós, Sárközy Tamás a kormányzati periódus félideje alkalmából közzétett esszéjében „az állandósult nemzeti szabadságharc kormányzásáról” beszél: „Nem nyugat-európai értelemben vett kereszténydemokrata kormány, hanem radikális félpolgári kormányzást valósít meg. A jelenlegi magyar kormányzati rendszer egyszerre rendelkezik félfeudális patriarchális, rendpárti elemekkel, másfelől modern, sőt posztmodern tendenciákkal is ténylegesen alkalmazkodva az általa többnyire szidalmazott globalizmushoz. Ennek a kizárólag hatalomtechnikai kormányzásnak a középpontjában a hatalom megtartása áll, lényegében mindenáron.1

A társadalom megbénult, a politikát államosították: mindez egy tényszerűen elnöki és centralizált kormányzás jegyében zajlik, amelyet Orbán Viktor kénye-kedve szerint irányít. Miközben 2010 óta változatlanul mindössze nyolc szaktárca van, az államtitkárok száma 50, a helyettes államtitkároké pedig több mint 100. Sokuk egyúttal parlamenti képviselő, és nem feledkezhetünk meg a körülbelül 50 kormánybiztosról sem. A koalíciós törpepártot, a 16 mandátumos Kereszténydemokrata Néppártot a névleges miniszterelnök-helyettes, Semjén Zsolt képviseli. A hatalom központja a Miniszterelnöki Hivatal 11 államtitkárral, 18 helyettes államtitkárral, tucatnyi kormánybiztossal és 800 alkalmazottal. A hivatalt miniszteri rangban Lázár János vezeti, a Fidesz korábbi frakcióvezetője – jelen munka nyomdába adásakor a rezsim második számú embere; de Orbán 2015 őszén az akkori frakcióvezetőt, Rogán Antalt kabinetfőnökévé tette, szintén miniszteri rangban. […]

Lengyel László szerint, aki közvetlen közelről figyelte „Magyarország erős emberének” eddigi pályafutását, Orbán – Carl Schmitt után szabadon – arra törekszik, hogy jogában és hatalmában álljon eldönteni, ki a barát és ki az ellenség. Lengyel korábban már idézett könyvében kifejti, hogy Orbán azt a schmitti alapgondolatot is átveszi, miszerint az igazán szuverén vezető a rendkívüli állapotról is dönthet. Lengyel végkövetkeztetése: „Mind bel-, mind külpolitikájában leszámol a liberális demokratikus intézményekkel, azok elveivel és gyakorlatával, hogy ezekkel szemben kiépítse az egységre, a vezetői elvre, az autokratikus tekintélyre, a folyamatos szükségállapotra és a politikai törvényalkotásra alapuló illiberális/autokratikus rendszert, és nemzetközi szinten is terjessze a modelljét.2

Nemcsak a médiában, hanem ellenzéki körökben is nagyban folyik a találgatás az orbáni udvartartás egymással versengő klikkjeinek módszereiről és erős embereiről, mindenkori lehetőségeikről és céljaikról csakúgy, mint a ‘vezér’ személyiségének torzulásairól. Megfigyelhető hogy a publicisták és a rendszerkritikus újságok már név nélkül emlegetik Orbánt. A Mozgó Világ szerkesztőségében, Budapesten tartott egyik vitán, amelynek témája Orbán és kormánya volt, minden résztvevő kikérte magának a jelenlévő ismert pszichológus állítását, hogy a „nagyon középszerű” Orbán legföljebb egy bőrdíszműraktár vagy egy sportcikk-kereskedés vezetésére volna alkalmas. Bozóki András, az akkor még a Fidesz lapjának számító Magyar Narancs első főszerkesztője, ma a CEU politikatudomány-professzora hangsúlyozta: „A politika nemcsak intellektuális tevékenység […] Orbán abban az értelemben ‘jó politikus, hogy sokáig tud hatalmon maradni. Tehát nem a szó ‘államférfi’ értelmében, hanem a hatalmi technikák, az intrika, az ügyesség, a politikai érzék tekintetében. És ezt csak azért tudta elérni, mert megszegte a szabályokat, nem tartotta tiszteletben a demokrácia rendjét […] Valójában három dolog van, ami iránt Orbán Viktor nem lankadó érdeklődést mutat: a hatalom, a pénz és a foci. Ebben a sorrendben. Nincs szubsztancia, a cél a hatalmon maradás, és ez egészen jól megy. Orbán lassan felzárkózik Tisza Kálmán mögé […]3

Az Orbán-kormány az új, társadalmilag és gazdaságilag is Fidesz-hű vezetői rétegnek, valamint a központi és a területi közigazgatásban pozícióban lévők viszonylag széles klientúrájának olyan rendelkezésekkel is kedvezett, mint amilyen az egységes jövedelemadó, a gyes és a rezsicsökkentés. […]

Paul Lendvai (MTI-fotó)

Paul Lendvai (MTI-fotó)

Mind a budapesti, mind a bécsi szakértői körökben derültséget keltett Matolcsy György büszke bejelentése, miszerint a legutóbbi évek gazdasági sikerei alapján 25 éven belül megvalósulhat a „történelmi cél”: utolérjük Ausztriát. Ausztriában jelenleg a GDP közel kétszerese a magyarországinak. A magyar gazdaságnak évente három százalékkal gyorsabban kellene növekednie az ausztriainál ahhoz, hogy 25 év alatt beérje szomszédunkat. Évi két százalékos növekedés esetén az üldözéses jelenet 35-40 évig tartana, évi egy százalék esetén pedig 70 évig.4 Matolcsy bejelentése az egyik bécsi gazdasági szakértőt „Hruscsov elvtársra” emlékeztette, „aki 1959-ben egy Moszkvában rendezett amerikai kiállítás alkalmával kijelentette: a Szovjetunió hét éven belül utoléri az Egyesült Államokat…” Ha összehasonlítjuk a gigantikus költségvetésű kormányzati sikerpropagandát az oktatási rendszer és az egészségügy tényleges teljesítményével, és ha e teljesítményt összevetjük a szomszédos országok hasonló területen elért eredményeivel, óhatatlanul eszünkbe ötlik Bibó István figyelmeztetése: „Az általánosan elterjedt ellenkező nézettel szemben le kell szögeznünk, hogy a politikában hazudni nem lehet. Pontosabban: lehet itt-ott hazugságokat mondani, de nem lehet hazugságra politikai konstrukciókat, programot építeni.5

Csillag István közgazdász éppen a fenti idézettel vezeti be elemzésének6 legfontosabb végkövetkeztetését: csakis az Európai Unió kohéziós alapjából évente érkező 2,5-5 milliárd eurónak köszönhető, hogy fenn tudjuk tartani a gazdasági növekedés látszatát. E nélkül a transzfer nélkül, amelynek összege a GDP 2,5-3 százalékát teszi ki, elkerülhetetlen lett volna a magyar gazdaság összeomlása.

– – – – –

1 Sárközy Tamás, Az állandósult nemzeti szabadságharc kormányzása, in Mozgó Világ 2016/6
2 Lengyel László, Halott ország, Budapest, 2016 154. oldal.
3 Mozgó Világ, 2016/6
4 Vö. Magas István, a Corvinus Egyetem Világgazdasági Intézete igazgatójának kijelentésével, Népszava, 2016. július 2. A bécsi székhelyű Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet számításai szerint a magyar vásárlóerő-paritást is figyelembe véve Magyarország gazdaságának évente 5,4 százalékkal kell erősödnie, hogy 2040-ig utolérje Ausztriát.
5 Bibó István, Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem, 1948, in Bibó István összegyűjtött munkái, Bern, 1981., 267. oldal.
6 Vö. Csillag István, Rontani a javíthatatlant, in Mozgó Világ, 2016/3. 3-12. oldal.