Nincs kudarc, csak tanulság | László Ágnes: Kovács Nimród

Posted on 2016. december 28. szerda Szerző:

0


laszloa_jo-pincer-voltam-bor240Bodó Viktória Booklány |

Vannak tekintélyt parancsoló életutak. Olyan pályák, amik előtt nem lehet elmenni szó nélkül. Ezeken az utakon, kivétel nélkül, ízig-vérig önazonos személyiségek haladnak töretlenül előre, sőt: fölfelé. Szinte mindig archetípusai ők a self-made-man karakterének, azaz önmagukat csinálták meg. Ezek az emberek láthatólag a semmiből, hátszél nélkül alkottak maradandót, kivételeset, említésre méltót. Kevesen vannak, de sok tekintetben példaként szolgálhatnak.

Ezen emberek csoportjának pedig igen kis szeletét alkotják azok, akiknek az élete – ráadásul – kész kalandregény, esetleg tanulságmese. Kovács Nimródé eleddig az. A nyolcadik kerületből eljutni a hetvenes években az Egyesült Államokba úgy, hogy abban legyen disszidálás, tenger-átúszás, menekülttábor is, már önmagában megér egy novellát. Azonban itt nem egy novellányi kalandról van csupán szó. Ez a pincér fiú ugyanis nem akart pincér maradni örökké, ezért nemes egyszerűséggel felküzdötte magát a legfelsőbb nemzetközi üzleti körökig. Irigylésre méltó, nem igaz? De vajon irigyelnénk-e a munka mellett, egy idegen országban és idegen nyelven áttanult éjszakákért, a küzdelemért, a fáradtságért is? Az érem, és az ő két oldala…

  • Olvass bele!

Az évek során olyan cégek, lehetőségek, feladatok jöttek sorban, mint a UPC létrehozása, vagy az HBO, most pedig, visszavonulva a nagyvállalatok világától, a borászkodás. Mégpedig Egerben, nem is eredménytelenül. A Kovács Nimród Winery borai egyre magasabb presztízsűek, egyre több díjat nyernek el, igen rövid idő alatt. Kis szubjektív: Booklány külön köszönettel tartozik azért, hogy megismerhette, mit is jelent a bikavér valójában. Az a palack bikavér, ami akár nemzetközi színvonalú, s egyben könnyed, játékos tétel is lehet, az megér egy (és még sok) misét. Privát kis reveláció volt ez, ami örökre elmosta a korábban kóstolt, rossz emlékű, nehéz, savas, diszharmonikus, merényletszerű löttyök emlékét.

Egy szó, mint száz: ez az életpálya megér egy estét, egy pohár obligát borral, természetesen. Annál is inkább, mert a kérdező – mit kérdező, beszélgetőtárs – az a László Ágnes, akit én már csak legendaként szoktam aposztrofálni, talán elnézi ezt nekem. Az iskolapéldája annak, hogy milyen remek dolgok születhetnek akkor, ha valaki őszinte lelkesedéssel, kíváncsisággal, bizalommal és alázattal dolgozik, s ezt nem csupán a pályája kezdetén teszi, hanem minden egyes új feladatában. Ő az, aki mindig egyenlő partnere interjúalanyainak, úgy van jelen, mint egy operaduettben vagy egy tangóban a férfi: olyan egyenrangú félként, akinek nincs más dolga, mint ragyogtatni a partnerét, mintegy aláhúzni a partner személyiségét. Ehhez nem elég felkészültnek lenni, nem elég a szakmai fogások birtokában lenni, ehhez merni kell kíváncsinak lenni, és tudni kell, sőt: merni kell kérdezni. Ez a legnehezebb dolog mind közül: fegyelem, figyelem és alázat szükségeltetik hozzá. Valamint az az érzék, ami csak egy bizonyos fokig tanulható csak; amit ebben a könyvben olvashatunk, az már túlmutat ezen.

Éppen ezért lett ennyire érdekes ez a riportkönyv: nem elég, hogy az interjú alanya ennyire érdekes személyiség, hanem a szerző érdekes módon képes volt úgy létrehozni a kötetet, mintha ujjgyakorlat lenne. Könnyedén, gördülékenyen, már-már játszi könnyedségűnek tetszőn, eltakarva azt a hatalmas munkát, ami nyilvánvalóan ott van a paraván mögött. Így az olvasó nem kap mást, mint egy érdekes, és igen tanulságos beszélgetést: egy jó élményt.

A perzsaszőnyegek szövői mindig – szándékosan – elrejtenek egy hibát az egyébként műalkotásnak is gyakran beillő munkáikban, hogy ne eshessenek a kevélység, a rátartiság, az öntömjénezés csapdájába. Ezzel is emlékeztetik magukat meg a szőnyeg tulajdonosát arra, hogy ember tökéletest nem alkothat: az a felsőbb szférák előjoga. Ennél a könyvnél a küllem ez a hiba. Emlékeztet a kilencvenes évek közepének motivációs köteteire, egyszerűen nem nő föl a tartalomhoz.

Úgy tűnik, valóban csak Isten lehet tökéletes.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

László Ágnes

László Ágnes

László Ágnes: Kovács Nimród – Jó pincér voltam
Kossuth Kiadó, Budapest, 2016
216 oldal, teljes bolti ár 3200 Ft,
kedvezményes webshop ár 2560 Ft
ISBN 978 963 098 6014

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hosszú, kalandos és tanulságos volt az út, amely Kovács Nimródot 1971-ben a budapesti nyolcadik kerületből az olasz menekülttáboron át az Egyesül Államokba, majd vissza Budapestre és Egerbe vezette. Különleges életpálya a legismertebb New York-i reklámügynökségektől, a kábeltelevíziós világtól, a Discovery Chanel megalapításától, az HBO magyarországi sugárzásától, a UPC elnöki székébe és onnan a saját borászatáig vezette. Kovács Nimród sikeres lett, megdolgozott érte. Szerinte nincs kudarc, csak lecke, és a szerencse megjutalmazza azt, aki készen áll megdolgozni érte.
»Büszke vagyok arra, hogy a körülöttem, a velem együtt dolgozó emberek nagyon sok pénzt csináltak. A beosztottjaim a legtöbbször komoly profittal szálltak ki a buliból. Hiszek abban, hogy élni és élni hagyni, ez a csapatmunka sikere. Olyan emberekkel kell összeállni, akik kompetensek, korrektek, tehetségesek és profin dolgoznak, és akkor az eredményből lesz mit szétosztani. Vallom, mert megtapasztaltam, hogy ha jelentős értéket adsz a világnak, abból Neked is busásan jut.«