Magányos bolygók vagyunk, semmi más | Radosza Sándor: Bolyongócska égi vándorlása

Lengyel Szilvia |

A cím begépelésekor földi vándorlást írtam, ami tulajdonképpen igaz, még ha freudi elírás is. Ugyanis ez a különleges történet bolygókról szól, az űrben játszódik, mégis földi problémáink, földi bolyongásunk leképzése. Habár fantasy, vagy olvashatjuk mesének is, amiben elképzelt, különös alakok járják Csillagköz útjait, mégsem szörnyetegek ők. Mi magunk, emberek vagyunk ezek a magányos planéták.

Radosza Sándor neve elsősorban találmánya okán híres, a Radosza-gyűrűk megalkotója ő. Ez a gyerekek számára megalkotott játék fejleszti a logikus gondolkodást, a térlátást, a memóriát. Minden óvodában, iskolában ott lenne a helye, de ennek az ideje még nem jött el – sajnos. A feltaláló újságíró, író is, Bolyongócskáról szóló könyve pedig egy négyrészes sorozat első kiadványa.

A könyv főszereplői a derengek és borongok. Jók és rosszak. Napok és holdak, ez utóbbiak csak visszatükrözik a fényt, más sugaraiban tündökölnek, mintha csak sajátjuk lenne. A bolygók nagyon könnyen elsötétülhetnek ebben az elképzelt világban. Életük során sokszor válaszút elé érkeznek, és rossz döntésük eredménye visszafordíthatatlan – elhalványodnak. Bolyongócska maga egy fényesen csillogó nap, aki csak boldog szeretne lenni. Ezt viszont nagyon, túlságosan is. Szerelmet keres, égi vándorlása során sok-sok csábításnak kell ellenállnia, s ez nem mindig sikerül neki. Még akkor sem, amikor eszével pontosan tudja, hogy káprázat csupán, amit lát. Csalódásai végül annyira megkeményítik, hogy már az igazi jót sem ismeri fel. Mellé csapódó társa, Mennyei Béke Kolduló királya gyakran eltűnik, és csak évekkel később tér vissza mellé, de mindig ott terem ha a szép napocska bajba kerül. Ráadásul „kráteres arcú”, nem olyan áhított szépségű, mint akit Bolyongócska égen-földön keres. Lassan alakul ki a szerelem kettejük között, amit az is nehezít, hogy a Kolduló Király sem az, akinek mutatja magát.

Földöntúli emberekről szól a valódi történet. Rólunk. Gyengéinkről, határozatlanságunkról, gonoszságunkról, kapzsiságunkról. Csillagközi Bridget Jonesunk sem makulátlan, de eltökélt (igazából mániákus) boldogságkeresése szánalomra méltóvá teszi, ezért megbocsátjuk esendőségét. Ez a tulajdonsága egyben a legnagyobb akadálya is remélt boldogságának, hiszen aki ilyen nagyon meg akarja szerezni, annak nem jut belőle. Jó ideig észre sem veszi, hogy már megtalálta a párját, mert szebbre, jobbra vágyik, a tökéletesre. Ám lassanként rájön, hogy ilyen talán nem is létezik, viszont megtapasztalja mennyivel több az elég jó is a kazalnyi rossznál.

• Olvass bele!

Töméntelen mennyiségű érdekes szóösszetétellel, meglepő szerkezettel, fordulattal ajándékozza meg olvasóját a könyv szerzője: „…volt az már minden, csak derült égen feketelyuk nem…”

És mennyi összefüggés van a mai valóság és a planéták groteszk világa között. Szinte nem is lehet eldönteni, melyik is bizarr(abb): a miénk vagy az övék? Egyforma tán… „Amikor megérkezett a kvazárok közé, eszébe jutottak Veronika mama szavai. A borongok és derengek megirigyelték a kvazárok példátlan fényességét. Összefogtak ellenük, és hamis csillogás vádjával perbe fogták, majd száműzték őket. Azóta igaztalan történeteket és lekicsinylő vicceket mesélnek a kvazárokról, ezzel bizonygatva kirekesztő ítéletük jogosságát.” (Cseréljük csak ki a megvádolók és megvádoltak neveit…)

Csillagközben büntetendő cselekedet az időt visszaforgatni, azonban minden bolygó vágyik rá. Néhányan meg is teszik, de nagyot kockáztatnak: aki átlépi saját árnyékát, az szembetalálkozhat önmagával, amibe akár bele is lehet halni.

A bolygók társadalma nem túl bizalomgerjesztő. Nem mind arany, ami fénylik, a csillag meg pláne. Nehéz felismerni a planéták valódi kilétét, és a feladat nemcsak ez, hanem el kell kerülni a biztosan rossz döntéseket, mint például betérni a Válaszúti Kettős Barlangba. Hiszen itt könnyen szembenézhet magával, aki bekerül, és jó, ha kijut élve.

A férfiak sem túl erős jellemek, hirtelen felindulásból sok mindent feláldoznak. Például idősödő férfiak eladják az emlékeiket, csak hogy megkaphassák vágyaik – talán nem is túl titokzatos, de vonzóbb, fiatalabb – tárgyát. De ahol erős a kereslet, felbukkannak a csalók is: a használtemlék-kereskedők meg a vándor-vámügynökök.

Elkárhozott ez az egész könyvbéli világ. Némi túlzással: Szodoma és Gomorra. Mintha a miénk lenne, még durvább arcvonásokkal. Radosza tükrében sűrítve láthatjuk, milyen számítók és ostobák is vagyunk. Még hogy legintelligensebb faj… Na, mondhatom…

Bolyongócska égi vándorlása nem túl vidám regény, viszont nagyon izgalmas. A szerző sajátos stílusa épp olyan, mint a gyűrűi: nagyon kell figyelned, hogy minden összefüggést át tudj tekinteni. De miért is kellene egy korunkról szóló kalandregénynek szórakoztatónak lennie? Hiszen ugyan mi vicces van abban, ahogy élünk, ahogy elpusztítjuk magunk alól bolygónkat, és ahogy egymást is kiirtjuk.

Bolyongócska kalandozása komoly mű. Elgondolkodtat, kicsit el is szomorít. Mégis nagyon várom a folytatást, abban a reményben, hogy mi, emberek leszünk még jobbak, az űrben is…

Radosza Sándor:
Bolyongócska égi vándorlása
EES Books, 2015
Balázs Zoltán illusztrációival
247 oldal, teljes bolti ár 2999 Ft,
kedvezményes webshop ár 2549 Ft
ISBN 978 099 408 7164

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bolyongócska (nővére, Roxána királynő tiltása ellenére) elindul, hogy megkeresse Szent Dereng Csillagát. Elkísérjük vándorútján a csillaglányt, de azt sem tudjuk, hogy létezik-e ez a szent égitest. Úgy érezzük, hogy Bolyongócska valami elvont dolgot keres, olyasmit, mint a szerelem, a boldogság vagy a beteljesedés… Ám aki azt hiszi, hogy egy égen játszódó tündérmeséről van szó, az téved! Mert ebben a szivárványosnak induló, kénfelhőkön és vulkánkitöréseken ringatózó történetben meggyilkolják a királyi párt, fiuk, a herceg eltűnik, Bolyongócska útját pedig nem csak a bandába verődött borongok keresztezik, hanem a derengeknek (jóknak) hitt rokonok és barátnők is. A bolyongó lány gonddal-gyönyörűséggel teli vándorlása, vagyis boldogságkeresése közben felbukkan a Válaszúti Kettősbarlang.

A Kettősbarlang: a csillagélet legnagyobb útvesztője. Annak kapujában csak a rossz és a még rosszabb út között lehet választani. Mintha az a katakomba már nem is a világűrben, hanem saját lelkünkben indulna és végződne. Odabent önmagunkkal kell szembenéznünk, ami néha nehezebb, mint harcba szállni egy borong bandával. Mitől más a Bolyongócska, mint az eddig ismert fantasy-regények? A benne feszülő szenvedélytől! Lángoló vágyak és gyilkos indulatok tartják fenn az érdeklődésünket mindvégig. A naivitás és a mániákus boldogságkeresés ütközik a könyvben a féltékenységgel, a bosszúvággyal, és a gyilkos indulatokkal. Győzhet-e a fegyvertelen jó a gátlástalan rosszal szemben? Vajon megtalálhatja Bolyongócska Szent Dereng Csillagát?