Radosza Sándor: Bolyongócska égi vándorlása

1. RÉSZ | PROLÓGUS

„Csillagközben, ahol a napok a szivárvány tarka hídján fogannak, vörösben parázslanak, sárgában lángra gyúlnak, kékben pedig kihunynak, ott éltek a derengek és a borongok. A derengek ragyogó napok voltak, a borongok kihunyt holdak. Pedig mindannyian csillognak születtek, de égi bolyongásuk során sokan elveszítették a becsületüket, és borongokká váltak. Milliók kótyavetyélték el ragyogásukat a mindennapok ócskapiacán. Egyesek az ábránd-rulettre tették fel lángjukat. Mások tüze a jéghegyen való áthatolás során hunyt ki. A legtöbb férficsillag azonban a Válaszúti Kettősbarlangban vált boronggá, amelynek bejárata olyan volt, mint a kétfejű sárkány ásítása: két kapu, két katakomba, két halál. A barlang belseje amarillafejet rejtett, amit a gazdagság, a boldogság és a halhatatlanság jelképének tartottak. Megszámlálhatatlan amarillafej volt benne, de még senki sem hozott ki onnan egyet sem, mert minden vándor eltévedt a katakombák valamelyikében.” (Részlet Geller prédikátor Krónikás táblájából)

* * *

Dereng király felemelte jobb karját és megállította az időt. Abbamaradt a világ körforgása, megfagyott a pillanat, és elszunnyadt a szerelem. Csillagköz mozdulatlanságán csak a fantázia segíthetett, és Bolyongócska el is képzelte nővére, Roxána és Szandrosz herceg esküvőjét. Almaiból égboltnyi lakodalmas sátrat szőtt, amelyben délibábból faragott asztalok sorakoztak. Mellettük bográcsok gőzölögtek, körülöttük pedig szakácsok szorgoskodtak, akik fel-fellobbantották a vulkánok tüzét. Csillagköz planétái a herceg menyegzőjére készültek. Dereng király olyan felszabadult volt egyetlen fia lakodalmán, hogy ledobta üstökös-csóvából varrott palástját, aztán minden dereng és borong női bolygót felkért keringőzni. Tánclépéseik a planéták örökös körforgását hirdették, a zene a lüktető szerelemvágyat, a mosoly pedig a reményt. Szandrosz herceg sokáig figyelte, hogyan készül a lakodalmi ebéd, aztán félrehívta az öreg, félkezű szakácsnőt.

– Mondd csak, Veronika mama! Ugye, az esküvőd előtt te is végigjártad a zarándokutat? – Ahogy minden dereng lány az én koromban. Elindultam, hogy megpillantsam Szent Dereng Csillagát… és, mint látod, a fél kezem ráment a zarándoklatra – mutatta csonka balkarját a szakácsnő. Ráment, mert nem jól van a világ kitalálva! Viszont megtanultam tizenkét bolygó nyelvét… – mesélte a szakácsnő lelkesen, de Szandrosz herceg félbeszakította.

– Veronika mama! – kérdezősködött volna tovább, de a szakácsnő folytatta.

– Nem, hercegem! Nem találtam meg Szent Dereng Csillagát! – érzékenyült el a szakácsnő.

– Veronika mama! Én nem az utadról akarlak faggatni. Azt szeretném megtudni, hogy mit főzöl ebédre! Érzem az illatáról, hogy ez nem csillagközi étel.

– Ja, hogy minek van ilyen jó illata? Csak neked mondom… na, hajolj már közelebb! Ezt a darát még a vándorutamról hoztam… annak idején! A Virágbomlás üstököséről! A… a… saját esküvőmre! De így, hogy soha sem házasodtam meg… – szomorodott el Veronika mama, aztán folytatta. – Szandrosz! Aki ebből a porból eszik, annak férfiereje meghétszereződik!

– Meg-hét-szere-ződik? Dereng álom, borong ébredés! – kiáltott Szandrosz herceg, majd az üstre mutatott. – Már figyelem egy ideje, hogy valami fémet kotyvasztanak benne, ami újra és újra megdermed, de a kukták mindig felolvasztják.

– Horgany! A gőze miatt hevítjük, mert az megóvja a menyasszonyt a terméketlenségtől. De csak akkor, ha az ifjú pár egyszerre szívja be a gőzét! Ha beszívjátok, de csak, ha egyszerre szippantjátok be a horganygőzt, akkor az esküvőtől számított harmincharmadik szerelmes sóhajtás után Roxánának kiscsillaga fakad, meglátod! – árulta el Veronika mama a szakácsfortélyt, majd hozzátette:

– Borongfogantatás ellen pedig, hogy a gyermeketek ne fénytelen hold legyen, hanem ragyogó napocska, Roxána derekára tekerjük az Androméda ködét.

– Borongfogantatás ellen? Mi az a borongmicsoda, Veronika mama? – kérdezte egy arra járó gyerekplanéta.

– Addig örülj, kiscsillagom, amíg nem tudod! De hova tűnt Szandosz? – lepődött meg a szakácsnő, aztán a napocskához fordult. – Addig jó, bizony! De egyszer csak meg kell tudnod neked is, hogy Csillagközben nem csak derengek, hanem borongok is élnek. Ráadásul ők vannak többen! A borongok! Mi azonban nem ismerjük fel őket. Néha még én sem, mert ők is olyan bolygók, mint mi, csak nekik nincs saját fényük. Most már! Pedig nekik is volt, csak bolyongásuk során elveszítették a becsületüket… vagyis a ragyogásukat. Kihunytak! Érted? Holdak, akik napnak adják ki magukat. A mi fényünket tükrözik vissza, ezért azt hisszük róluk, hogy ők is napok, mint mi. Én mondom, kisfiam! Nem jól van a világ kitalálva – magyarázta Veronika mama, de a csillaggyerek már régen továbbment.

* * *

Hívott és hívatlan vendégbolygók érkeztek a lakodalomra. Vulkántüzek szikrahullására és fanfárok dallamára vonultak fel az előkelőségek. Aranysörényű üstököseik és hullócsillagaik hátán szárnyaltak. Sokan jöttek a Virágbomlás Üstököséről és a Merkúrról. Egy tábornok a legújabb szupernováján érkezett a Plútóról. Irigyei kedvesen fogadták, de a háta mögött összesúgtak:

– Nem Szandrosz és Roxána kedvéért repült ez ide! Dicsekedni akar a cirkálójával!

Időközben beállított Geller prédikátor. Vállán ütött-kopott gitár himbálózott, ruhája magán viselte az idők szagát. Tekintetében démonok cikáztak, elméjében pedig a félelem és a bátorság viaskodott. Egyes bolygók bolondnak tartották, mások mágusnak. Volt, aki egyszerűen csalónak nevezte, mert legtöbbször hamis lapokkal kártyázott, vagy saját maga által nyomtatott belépőket árult. Geller elmondott egy imát, hogy a rontás erőt ne vegyen a csillagközieken, aztán meglobogtatott néhány jegyet.

– Cédulát tessék, átokcédulát! Vegyetek egyet, hogy ellenségeitek átkozottak legyenek! A feloldozás-zsetont pedig fél áron adom hozzá! Hogy meg tudjatok bocsátani a haragosaitoknak. Csak nektek, csak most, csak, becsületszóra! – kiabálta Geller prédikátor. Senki sem foglalkozott vele, csak Veronika mama. Megölelte, aztán leültette a legtávolabbi asztalhoz, hogy minél messzebb kerüljön a többi vendégtől, és hozott neki egy tál gőzölgő lávát.

– Hanem lakodalomban nem illik ám átokcédulát árulni, Geller! Ha Dereng király meglátja, elzavar innen! – figyelmeztette Veronika mama a prédikátort.

– Kínálgassak inkább belépőt a Cirkusz Cirkusszimuszra? – bizonytalanodott el Geller prédikátor.

– Még csak az kéne! Jegyet venni arra a földi szörnyűségre! – csitította a szakácsnő. – Jó étvágyat!

Megérkezett Türkizkék Fénysugár. Az egyik női bolygó felsikoltott, mások viszont megvetően néztek rá. Türkiz hamisfény volt, mégis tucatnyi nő rúgta fel a házasságát, néhányan pedig örök álomba menekültek miatta.

Illusztrációk: Balázs Zoltán

Radosza Sándor: Bolyongócska égi vándorlása
EES Books, 2015