Róma barátja | John Williams: Augustus

Posted on 2016. december 9. péntek Szerző:

0


williams_augustus-bor240Jeges-Varga Ferenc |

Ha a történelem meghatározó személyiségeiről olvasunk regényt, óhatatlanul felmerül a kérdés, írója mindenben ragaszkodik-e a történészi közmegegyezéshez vagy inkább az alkotói szabadságnak enged teret. John Williams nem hagyja meg ezt a lehetőséget olvasójának, az Augustus római császárról szóló regényéhez fűzött jegyzetében egyértelművé teszi, ha akadnak is igazságok művében, azok nem a történetírás, hanem a szépirodalom igazságai.

A Gaius Octavius néven született római uralkodó az egész világ történelmének egyik legnagyobb hatású alakja, életrajza pedig az egyik legérdekesebb ókori történet. Az évezredek alatt formálódó történelmi tudat mindig csak a társadalmi szereplőre vetít fényt. A történelemformáló tettek köré szőtt legendák a nem evilági, csodaszámba menő erőt, a kivételességet mutatják meg. A valódi Octaviust azonban legalább akkora köd takarja, mint például a magyar szájhagyomány által igazságosnak emlegetett királyt, Hunyadi Mátyást. Az ember láthatatlan marad.

Williams regényét nem nevezném történelmi regénynek, mert olykor szándékosan másítja meg a tényeket, és nem riad vissza az ókori fogalmak modernizálásától sem. Az olvasottakat mégis folyamatosan összevetjük a történelem tankönyvekből szerzett ismereteinkkel. Aki azonban nem a történetírói tárgyilagosságra (és valljuk be: esetleg unalomra) vágyik, annak Williams könyve kiváló eszköz, hogy közelebb kerüljön a Római Császárság kialakulásának történetéhez. És az olvasó talán még ahhoz is kedvet kap a könyv elolvasása után, hogy akár a szakirodalomban is elmélyedjen. (Első lépésnek ajánlható: Római császárkor – A szerkesztő megjegyzése)

Az Augustust ugyanakkor elsősorban zseniális szövegszerkesztési technikája teszi figyelemreméltó vállalkozássá. Korabeli vagy annak tűnő levelekből, emlékiratokból, naplófeljegyzésekből, úti beszámolókból, versekből, könyvrészletekből, hivatalos iratokból alkotja meg sodró cselekményszövésű levélregényét. Gy. Horváth László pontos és érzékeny fordítása elhiteti, hogy a művelt ókori elmék tolmácsolásában olvassuk az első római császár történetét. Bevezetőjében Williams elárulja: e töredékek – néhány kivételtől eltekintve – a képzelete termékei. Mégis olyan az érzésünk, mintha az ókori Róma mindennapjainak ott élő részesei lennénk.

A cselekmény az apollóniai tartózkodás éveiben indul el, ahova az ifjú Octavius– nagybátyja kívánságára – tanulni ment görög nyelvet, filozófiát, irodalmat és retorikát. Itt éri a világtörténelem egyik leghírhedtebb merényletének híre: jótevőjét és örökbe fogadóját, Julius Caesart, a diktátort megölik a köztársaságpárti összeesküvők. Ez a fiatalember válaszút elé kerül: csöndes visszavonultságban élje le életét, vagy jogutódként vállára veszi a feladatot. Octavius a világot akarja megváltoztatni. A történelemformáló tettekre nem született ember szemszögéből nézve e tudatos választás miértjei és következményei adják a regény legérdekesebb összefüggéseit.

Három nagyobb egységre osztható az Augustus. Az Első Könyv középpontjában Octavius politikai felemelkedése áll. Williams az áldokumentumokból tökéletesen illeszti egybe a politikai ellenfelek legyőzésének fordulatos krónikáját. Bemutatja, hogyan szabadítja meg Octavius a polgárháborúktól Rómát, megszilárdítva egyeduralkodói hatalmát. A Második Könyvben lánya, Júlia tragikus sorsán keresztül arról beszél, hogy a nagy tettekre hivatottaknak magánemberként folyamatosan áldozatot kell hozniuk, még a saját lelküket is meg kell csalniuk, ha a közjó érdeke úgy kívánja. S végül a Harmadik Könyvben a halálra készülő agg Augustus életösszegző elmélkedéseit olvashatjuk. Ebben a részben Williams túlmutat Augustus történetén. Nagy monológjában elárulja, mit gondol a vallásról, a történelemről, művészetről, magáról az emberről, az általa uralt világról, annak múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

Véres háborúkról, politikai gyilkosságokról, hatalmi cselszövésekről éppúgy olvashatunk, mint a magánélet tragikus fordulatairól. A nagy ívű munka mégsem kalandregény, sokkal inkább posztmodern kísérlet az emberi természet megismerésére. Finoman kidolgozott karakterábrázolásával Williams lehámozza szereplőiről az utókor által fényesre polírozott (vagy tusfekete) hírnevet, dicsőséget, az isteni titulust. Államférfiak, hadvezérek, nagyhatalmú nők, tudósok, filozófusok, költők legszemélyesebb gondolataiba láthatunk bele. De – anakronisztikus, ám helyénvaló játékként – felmerülnek a dolgok viszonylagosságának, a világ megismerhetetlenségének filozófiai alapkérdései is.

Williams regénye attól igazán drámai, hogy megmutatja, habár Augustus megszerzett minden létező földi hatalmat, elnyert minden valamirevaló evilági rangot, amire ember valaha is vágyhatott – mindezért komoly árat kellett fizetnie. Idő előtt elveszítette barátait, mindenkinél jobban szeretett lányát pedig éppen saját törvényei miatt kellett száműzetnie hazájából. Békét és virágzást hozott a birodalomnak, de cserébe egész életét, lelke szabadságát adta.

A regény az Augustus halálát követő időkben zárul. Túl vagyunk már a kegyetlen Tiberius és a tehetetlen Claudius évein. A római polgár immár Neróban reménykedik, hogy a Fenséges császár által megteremtett és megszilárdított politikai, kulturális és társadalmi rend nyomán még évszázadokig Róma lesz a Caput Mundi, a világ eleje, feje, teteje. Ma már tudjuk, hogy Augustus uralkodása az egész római történelem (és a birodalom) szempontjából kivételes, kegyelmi pillanat volt. Williams értelmezésében Augustus tudatában volt választása következményeivel, ahogyan tisztában volt azzal is, hogy utóda méltatlan a hatalomra, és hogy az általa teremtett rend végül káoszba fordul. Talán csak arra nem készülhetett fel, hogy az áldozataival járó következményeket képes lesz-e lelke elviselni.

Williams magyarul elsőként megjelent regényéről, a Stonerről azt állítottam, hogy „végeredményben mindazok hőskölteménye (nevezzük hősregénynek), akik nagy, társadalomformáló tettek nélkül élik le a sors által rájuk szabott idő legjavát”. Az Augustus ehhez képest éppen a tömegek fölé növő kivételes emberek tragikus meséje. Azoké, akik a történelmi szükségszerűség, a korukat megelőző eszmék bonyolult konfliktusában saját boldogságuk elé helyezik a közösség érdekeit – az egyénen túlmutató, ám bizonytalan végkimenetelű fejlődés érdekében.

John Williams

John Williams

John Williams: Augustus
Park Kiadó, Budapest, 2016
396 oldal, teljes bolti ár 3900 Ft
kedvezményes webshop ár 3120 Ft
ISBN 978 963 355 2773

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

John Williams utolsó regénye 1973-ban megkapta a Nemzeti Könyvdíjat. Mintha maga a szerző is tudta volna, hogy az Augustus lesz a hattyúdala, papírra vetette benne mindazt, amit a világról, az életről, a művészetről és a politikáról gondolt. Így született meg minden idők egyik legvarázslatosabb történelmi regénye.

Nagybátyja, Julius Caesar brutális meggyilkolása után Octavius, a félénk és tanulni vágyó tizenkilenc éves ifjú hirtelen rádöbben, hogy ő a mérhetetlen római hatalom örököse. Az a sors vár rá, hogy ádáz pártcsatározások, véres háborúk és családi viszályok közepette átalakítsa a birodalmat, és a nyugati világ legnagyobb uralkodójává váljon: Caesar Augustusszá, az első római császárrá.

John Williams levelekből, naplórészletekből és feljegyzésekből álló, gyönyörűen komponált regényét olvasva az az érzésünk, hogy ott sétálunk az ókori Róma utcáin, a Forumon, és izgulunk egy-egy több nézőpontból bemutatott ármány kimenetelén, költőkkel, politikusokkal és széplányokkal járunk lakomákra, ámulattal figyeljük, hogyan befolyásolja a szerelmet, a barátságot, a családi kapcsolatokat a politika, a mindenek elé helyezett, kíméletlen államérdek.