John Williams: Augustus (részlet)

Posted on 2016. december 9. péntek Szerző:

0


williams_augustus-bor240

PROLÓGUS

Levél: Julius Caesartól Atiának (Kr. e. 45)

Küldd el a fiút Apolloniába.

Azért kezdem ilyen kurtán-furcsán, kedves unokahúgom, hogy mindjárt az elején lefegyverezzelek, és ellenállási próbálkozásod gyarlónak és elkapkodottnak bizonyuljon meggyőző erőmmel szemben.

Fiad jó egészségben hagyta el a carthagói tábort; egy héten belül viszontlátod Rómában. Embereimnek megparancsoltam, hogy kényelmes tempóban utaztassák, így előbb kapod meg levelemet, mint hogy ő odaérne. Tudom, hogy magadban máris kifogásokat keresel, melyeket kellően súlyosnak vélsz – mert anya vagy, mégpedig a Juliusok nemzetségéből, s így kétszeresen is makacs. Azt is gyanítom, mik lesznek ezek a kifogások, hiszen beszélgettünk mi már ezekről a dolgokról. Felemlíted ingatag egészségi állapotát – habár, mint hamarosan látni fogod, Gaius Octavius jobb egészségben tér vissza hispaniai hadjáratomból, mint ahogyan belevágott. Kétségbe vonod, hogy külföldön megfelelőképpen gondját viselhetnék – habár nem kell sokat töprengened, hogy ráébredj: az apolloniai doktorok jobban tudják majd gyógyítani, mint az illatozó római kuruzslók. Hat legióm állomásozik Macedoniában és környékén, és a katonáknak akkor is egészségesnek kell lenniük, ha a senatorok sorra halnak, mert utóbbiakkal keveset veszít a világ. A macedoniai tengerpart klímája pedig éppen olyan enyhe, mint Rómáé. Jó anya vagy te, Atia, csak meg vagy verve azzal a kíméletlen erkölcsösséggel és szigorúsággal, amely nemzetségünkben időnként felüti a fejét. Lazítanod kell a  gyeplőn, bele kell törődnöd, hogy fiad a valóságban is férfi immár, nem csak a törvény szerint. Majdnem tizennyolc éves, és bizonyára emlékszel a születését kísérő előjelekre – amelyeket, mint tudod, én igen körültekintően felfújtam.

Meg kell értened, milyen fontos az az utasítás, amellyel levelemet kezdtem. Görögtudása gyalázatos, retorikai képessége gyenge; filozófiai ismeretei tűrhetőek, de az irodalomban való jártassága enyhén szólva felszínes. Rómában a tanítók is olyan tunyák és hanyagok, mint a polgárok? Apolloniában Athenodorustól tanul majd filozófiát és ékes görög nyelvet, Apollodorustól irodalmat és retorikát. Már minden szükséges intézkedést megtettem. Azonkívül az ő korában jobb is, ha távol van Rómától; gazdag, előkelő és igen szép ifjú. Ha a fiúk és lányok rajongása nem is, a hízelgők törleszkedése bizonyosan megrontaná. (Remélem, észrevetted, milyen ügyesen apellálok arra a te vidéki erkölcsösségedre!) Fegyelmezett, spártai légkörben, korunk legműveltebb tudósai közt tölti majd délelőttjeit, tökéletesíti magában a szellem művészetét; délutánonként pedig legióim tisztjei gondoskodnak róla, hogy jártasságot szerezzen ama másik művészetben is, amelyet egyetlen férfi sem nélkülözhet.

Tudod, hogyan érzek a fiú iránt, és mik a terveim vele; amiként szívemben, úgy a törvény szerint is fiam lenne, ha örökbe fogadását nem akadályozta volna meg az a Marcus Antonius, aki arról álmodik, hogy az utódom lesz, és aki nagyjából annyira agyafúrtan forgolódik ellenségeim között, mint ahogyan egy elefánt dübörögne fel-alá a Vesta-szüzek templomában. Gaiusod a jobbomon áll, de ha ott is akar maradni, ha meg akarja örökölni hatalmamat, meg kell ismernie az erősségeimet is. Erre pedig Rómában nincs mód, mert erősségeim legfontosabb részét Macedoniában hagytam – a legiókra utalok ezzel, amelyeket jövő nyáron Gaius és én a parthusok vagy a germánok ellen vezetünk, és amelyekre a Rómában készülő pártütés ellen is szükségünk lehet majd… Erről jut eszembe, hogy van Marcius Philippus, akit férjuradnak titulálsz? Az az alak olyan ostoba, hogy már-már kedvemre való. Kétségkívül hálát érzek iránta, mert ha nem volna annyira elfoglalva azzal, hogy a divatfit játssza Róma-szerte, és amatőr módon intrikáljon ellenem barátjával, Ciceróval, a végén még komolyan venné mostohaapa-szerepét a fiad mellett. Néhai férjednek, bármily alacsony sorból származott is, legalább volt annyi esze, hogy fiat nemzzen, és a Julius névben leljen előmenetelt; mostani férjed azonban összeesküszik ellenem, és tönkretenné azt a nevet, amely az egyetlen java, amiből hasznot húzhatna ezen a világon. Én mégis azt kívánom, bár minden ellenségem ilyen tehetségtelen volna. Kevésbé csodálnám őket, de nagyobb biztonságban lennék.

Megkértem Gaiust, vigye magával Apolloniába két barátját, akik együtt harcoltak velünk Hispaniában, és most elkísérik Rómába – Marcus Vipsanius Agrippát és Quintus Salvidienus Rufust, akiket te is ismersz –, továbbá egy harmadik ifjút, akit nem ismersz, bizonyos Gaius Cilnius Maecenast. Férjed rögtön tudni fogja, hogy utóbbi egy ősi etruszk család sarja, királyi vér; ha semmi más nem is ebben a vállalkozásban, ez biztosan tetszeni fog neki. Nyilván észrevetted, kedves Atiám, hogy nagybátyád e levél elején úgy tett, mintha választási lehetőséged volna fiad jövőjét illetően. Most Caesar közli veled, hogy  nincsen. Egy hónapon belül visszatérek Rómába, még pedig, mint talán már hírét vetted, élethossziglani dictatorként, mely rendeletet a senatus majd csak eztán fog meghozni. Így módomban lesz kinevezni a lovasság főparancsnokát, aki rangban mindjárt utánam következik. Már meg is tettem; és mint talán sejtheted, a fiadat neveztem ki. Ez befejezett tény, ezen nem lehet változtatni. Ha te vagy a férjed bele akarnátok ártani magatokat, a közharag akkora súllyal zuhanna famíliátokra, amely mellett az én privát bosszúm olyan könnyűnek találtatna, mint egy kisegér.

Remélem, kellemesen telt a nyaratok Puteoliban, és a szezonra hazautaztatok a városba. Bármilyen nyughatatlan vagyok, magam is vágyom már Italiába. Talán ha majd visszatérek, és ügyemet Rómában elintéztem, együtt tölthetünk pár csendes napot Tivoliban. Jöhet a férjed, meg Cicero is, ha akar. Mondjak róluk bármit, valójában nagyon szeretem őket. Mint ahogy téged is, természetesen.

1 | Marcus Agrippa emlékiratai – Töredékek

(Kr. e. 13)

…Vele voltam Actiumnál, amikor a kard tüzet csiholt a fémből, és katonák vére árasztotta el a fedélzetet, szennyezte be a kék Ion-tengert, és gerely süvített a levegőben, és égő hajótestek sziszegtek a vizen, és a nap megtelt azoknak a férfiaknak az ordításával, akiknek húsa megsült a páncélban, mert nem tudták ledobni magukról; előtte pedig vele voltam Mutinánál, ahol ugyanaz a Marcus Antonius lerohanta táborunkat, és kardot döftek az üres ágyba, ahol nemrég még Caesar Augustus feküdt, s ahol ő aztán felülkerekedett, és megszerezte az első hatalmat, amely végül nekünk juttatta a világot; és vele voltam Philippinél, ahol olyan betegen utazott, hogy nem tudott felállni sem, a katonái cipelték hordszékben, és ismét majdnem halálát lelte apja gyilkosának kezétől, de addig küzdött, míg a halandó s utóbb megistenült Julius gyilkosai véget nem vetettek életüknek.

Marcus Agrippa vagyok, akit néha Vipsaniusnak is neveznek, a nép tribunusa, a senatus consulja, a Római Birodalom katonája és hadvezére, a most Augustusnak nevezett Gaius Octavius Caesar barátja. Életem ötvenedik esztendejében rovom pergamenre ezeket az emlékeket, hogy majd az utókor is felidézhesse azt az időt, amikor Octavius látta, hogy Róma az érdekcsoportok agyarai közt vérzik, amikor Octavius Caesar levágta a pártoskodó fenevadat és eltávolította majdnem élettelen testét, és amikor Augustus begyógyította Róma sebeit, és ismét erőssé tette, hogy szilárd léptekkel járhassa a világ határait. Ennek a diadalnak tehetségem szerint része voltam magam is; ezt a részt örökítem meg most, hogy az eljövendő korok történetírói megértsék, mit is csodálnak ők Augustusban és Rómában.

Caesar Augustus parancsnoksága alatt több feladatot is  elláttam Róma helyreállításában, mely szolgálataimért Róma busásan megjutalmazott. Háromszor voltam consul, egyszer aedilis és tribunus, és kétszer Syria kormányzója; kétszer vettem át a sphynxes pecsétet Augustustól annak súlyos betegsége idején. Lucius Antonius ellen vezettem a győzedelmes római legiókat Perusiánál, aztán az aquitaniusok ellen Galliában, majd a germán törzsek ellen a Rajnánál, mely szolgálataimért a nekem megszavazott római diadalmenetet elutasítottam; és Hispaniában meg Pannoniában is levertem lázongó törzseket és pártoskodókat. Augustus kinevezett haditengerészetünk főparancsnokává, és megmentettük hajóinkat a kalóz Sextus Pompeiustól azáltal, hogy kikötőt építettünk a Nápolyi-öböltől nyugatra, és amely hajók aztán legyőzték és megsemmisítették Pompeiust Mylaenél és Naulochusnál, Sicilia partvidékén; ezért a hadműveletért a senatus a tengerészeti koronával tüntetett ki. Actiumnál levertük az áruló Marcus Antoniust, és új életre keltettük Róma testét. Rómának az egyiptomi ármánytól való megszabadulása tiszteletére az újabban Pantheonnak nevezett templomot és más középületeket építtettem.

Mint Augustus és a senatus kegyelméből a város főadminisztrátora, megjavíttattam a régi vízvezetékeket, és újabbakat helyeztem rendszerbe, hogy Róma polgárai és lakosai ne szűkölködjenek vízben, és mentesek legyenek a betegségektől; és amikor Rómában beköszöntött a béke, részt vettem a világ felmérésében és feltérképezésében, amely munkálatok Julius Caesar dictatorsága alatt kezdődtek, és amelyeket fogadott fia teljesített be.

John Williams

John Williams

E dolgokról hosszasabban is írok még, amint ezekkel az emlékiratokkal előrehaladok. Most azonban arról az időről kell beszélnem, amikor mindezen események elkezdődtek, abban az esztendőben, amikor Julius Caesar diadalmasan megtért Hispaniából, amely hadjáratában Gaius Octaviusszal és Salvidienus Rufusszal együtt magam is részt vettem.

Mert vele voltam Apolloniában akkor is, amikor Caesar halálának híre jött…

Fordította: Gy. Horváth László

John Williams: Augustus
Park Kiadó, Budapest, 2016