Rapunzel menni finn alvilág | Sofi Oksanen: Norma

Kamplee Mari | 

Sofi Oksanen valamelyik tévé­inter­jújában a hüledező finn riporternőnek egy különös európai országról mesélt, ahol az újságírók szinte kivétel nélkül arról faggatják, hogy írásai java részében miért nők a főszereplők. Ott ugyanis teljesen hihetetlennek hang­zik, hogy Finnországban a kortárs szerzők mintegy fele nő. Persze rólunk beszélt, Magyarországról, ahol ha­son­ló kérdésekkel újfent szembe­talál­ko­zott legújabb regénye, a Norma megjelenése kapcsán, amelyben megint csak a női témák és az erős női karakterek a meghatározóak.

Fiatal kora ellenére Sofi Oksanen már Finnország minden jelentősebb irodalmi díját magáénak tudhatja, és európai szinten is magasan jegyzik. Az írónőnek a Norma nem az első könyve, amelyet magyarul is kézbe vehetünk. Ellenkezőleg, ahogyan azt a Scolar Kiadó főszerkesztője, Illés Andrea a könyvbemutatón elmondta, mindig is igyekeztek a lehető leggyorsabban kiadni a szerző új műveit. Ennek köszönhető, hogy mind az öt, eddig napvilágot látott Oksanen-regény már olvasható magyarul is. Így alighanem az írónő univerzumában otthonosan mozgó magyar olvasók számára fontos kérdés, hogy a Norma miképp illeszkedik a Tisztogatás (2010), a Sztálin tehenei (2011), a Baby Jane (2012) és a Mikor eltűntek a galambok (2014) sorába.

Már az első néhány oldal után kiviláglik, hogy a novellának induló, regénnyé kerekedett történet megírásakor Oksanen új színekkel dolgozott, sőt szinte a teljes palettáját lecserélte. A Normában egészen meglepően párosítja a szociokrimit a mágikus realizmussal. Ez az egyik oka annak, hogy a regény nem könnyen emészthető olvasmány. Nem mintha a benne megjelenő két tragikus és nálunk nem túl gyakran szóba kerülő téma, a béranyaság, illetve az illegális hajkereskedelem (melyről már a borítón tekergő hajtincsek is árulkodnak), túlságosan erős és durva világra nyitnának ablakot, a rutinos Oksanen-olvasókat ez nem lepi meg.

• Olvass bele!

A finn-észt írónő regényeiben eddig is kíméletlenül jelentek meg az elmúlt száz év tragikus és nehezen feldolgozható témái: a balti államok szovjet elnyomása, a bulímia, a prostitúció. A gond inkább azzal van, hogy nehéz felvenni a történet fonalát, részben a különböző stíluselemek keveredése, részben az egész cselekmény töredezettsége miatt. Az viszont igaz, hogy ez a kuszaság jól illik a főszereplő Norma zaklatott lelkivilágához, aki – Oksanen több más karakteréhez hasonlóan – emberfeletti erővel igyekszik megőrizni ép eszét egy embertelen világban.

Ahogyan Oksanen a könyvbemutatón említette, a Norma annyiban is különbözik történelmi tematikájú regényeitől, hogy amazok esetében a történelem maga is „plusz szereplőként” van jelen. Ám a Norma esetében is megjelenik az időben ugrálás, de itt a múltat többen jelenítik meg: egyebek között a főszereplő édesanyjának videóüzenetei meg egy titokzatos múltbéli előkép, Eva Naakka története. A sok részlet azonban elég nehezen áll össze egésszé, komoly erőfeszítést követel, míg felfejtjük a krimiszerű események összefüggéseit, és egyáltalán: míg az olvasó mindent helyes sorrendbe rak magának.

Stílszerűen fodrászati szakkifejezéseket használok: talán érdemes lett volna dúsítani az eredeti novella karaktereinek jellemzését, és ritkítani a mágikus realista szálakat, amelyek a korábbi „plusz szereplő”, a történelem helyét vették át a könyvben. Ez a mágikusság többnyire idegen test marad a szövegben, és – hasonlóan a szereplőkhöz – nem képes megtalálni a helyét. Túl sok minden került a szövőszékre: Norma családjának tragédiája, a szegény országokból származó fiatal nők fizikai és lelki kifosztása, a Grimm-mesék csodálatos világa. De az anyag – érzésem szerint – ellenállt a szövésnek.

Mindent egybevetve aligha akad a világon olyan rajongója a tarka hajú írónőnek, aki ne kóstolgatná meg szívesen a mágikus realista krimit, made by Oksanen. Hiszen ezzel a művel sem hazudtolta meg önmagát, újabb fontos társadalmi problémákra világított rá a finn maffia által irányított béranyaság és a hajkereskedelem leírásával.

És ha az olvasottakkal mégsem lennénk teljesen elégedettek, vigasztalódjunk azzal, amit Oksanen a könyvbemutatón ígért: a történelmi trilógia folytatása a soron következő feladata. Várjuk.

Sofi Oksanen: Norma
Fordította: Bába Laura
Szerkesztette: Illés Andrea
Scolar Kiadó, Budapest, 2016
320 oldal, teljes bolti ár 3950 Ft,
kedvezményes webshop ár 3160 Ft
ISBN 978 963 244 6509

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mikor anyja egy borzalmas balesetben szörnyet hal, Norma Ross teljesen magára marad. Kettejüket elszakíthatatlan kötelék, egy nagy titok fűzi örökre egymáshoz – Normában varázslatos dolgok működnek: sorsát meghatározza a hajában rejlő erő, mely áldás és átok egyszerre. Hajkoronája egy nap akár egy métert is nő, és képes érzékeli a környezetét, a hangulatokat, a szándékokat, a jót és a rosszat egyaránt. Pusztít és szeret, képes gyilkolni és bájolón simogatni. Norma és az anyja elrejtették a világ elől e képességet, ezzel védve Normát a „másság” kitaszítottságától és a világtól, mely szörnyszülöttnek tartaná. Anita halála után Norma fotókat és videofelvételeket talál, melyek arról tanúskodnak, hogy anyja messze többet tudott lánya megpróbáltatásairól, mint amennyit neki elárult.

Ahhoz, hogy Norma megtalálja a választ, ki a felelős anyja haláláért, munkát vállal ugyanabban a családi fodrászszalonban, ahol Anita is dolgozott. Idővel Norma előtt feltárulnak a maffiaszerűen működő família ügyletei, a hajkereskedelem, valamint a nemzetközi „csecsemőgyárak” és béranyahálózatok üzelmei. Norma a hazugságok és a paranoia hálójába fonódik, küzdenie kell a szabadságért – és az igazságért. Lenyűgöző, ahogy Oksanen, a rá oly jellemző eleganciával összesodorja a múltat és a jelent, s olvasóit bevezeti a lenyűgöző hősnő, Norma varázslatos világába.