Christie bőrébe bújva | Sophie Hannah: A zárt koporsó

Somogyi András |

Rendkívül nehéz feladatra vállalkozott Sophie Hannah, mikor másodízben is megpróbálta életre kelteni mindnyájunk kedvenc nyomozóját, az Agatha Christie tollából 100 éve született Hercule Poirot alakját. Az előző kísérlete A monogramos gyilkosságok volt, és most a második Poirot-történettel igyekszik megörvendeztetni a Christie-rajongókat, immár saját jogán.

A zárt koporsó ideje 1929, helyszíne egy írországi főnemesi kastély, Lady Playford tulajdona. A lady gyermekdetektívekről szóló könyvek híres írója. A jelenlévők: a család – vagyis Lady Playford, a fia meg annak felesége, a lánya és annak jövendőbeli férje –, az ismereteink szerint halálos beteg titkár és annak ápolónője, meg két ügyvéd. Ott vendégeskedik továbbá Hercule Poirot és barátja, Cathcpool, a Scotland Yard nyomozója. Ez utóbbinak Írországban nincs sem illetékessége, sem hatásköre, nyilván régi barátunk, Hastings utódja. Poirot és a nyomozó a lady meghívására jöttek – a kötet végéig nem is tudjuk, miért.

A vacsoránál – mint annyi más Christie-regényben – Lady Playford bejelenti, hogy megváltoztatta végrendeletét, és egész tekintélyes vagyonát titkárjára hagyja. A család mélységesen megdöbben, és nem is hagyják szó nélkül kisemmizésüket – ráadásul olyasvalaki javára, akinek már nincs is hátra annyi ideje, hogy élvezni tudja a váratlan örökséget. Joseph Scothcer, a titkár minden esetre azonnal megkéri ápolónője kezét, aki igent mond. A házasság azonban elmarad, mert a bejelentés után néhány órával a titkárt meggyilkolják, az ápolónő tanúskodása szerint a lady leánya, Claudia agyonveri. Megismerkedünk a helyi rendőrség ostoba és tapintatlan felügyelőjével, valamint eszesebb őrmesterével. Poirot pedig, mint rendesen, engedélyt kap, hogy csatlakozzon a nyomozáshoz. Nem akarom megvonni az olvasótól a felfedezés örömét, de annyi elárulható, hogy semmi sem az, aminek látszik. A halottszemlén nyilvánosságra kerül, hogy a titkár – láss csodát – makulátlan egészségnek örvendett, csak megjátszotta a beteget, és ezt az egész család tudta, sőt az ápolónő és a lady ügyvédje is.

• Olvass bele!

Voltaképpen itt kezdődnek problémáim a csaknem ötszáz (!) oldalas regénnyel. Emlékeztetem a kedves olvasót arra, hogy Agatha Christie mindig beletett valami egészen mellékesnek tűnő félmondatot vagy apróságot a Poirot-történetekbe, amelyen az olvasó garantáltan átsiklik, s még a derék köpcös belga is csak valamilyen véletlen egybeesés révén talál rá ennek fontosságára. És ami még fontosabb: a konstrukció minden részlete magyarázatot kap és összeáll. De sajnos Hannah-nál ez nem így ment. Nem kapunk racionális magyarázatot sem arra, hogy a titkár miért tettette magát halálos betegnek, valamint arra sem, hogy miért nem leplezték le. Az egészet tekintve fordulatos krimit tarthatunk kezünkben, de a történet igen-igen lassan bontakozik ki. Vagy csak mi várunk Dame Agatháéhoz hasonló, dinamikusabb cselekménybonyolítást ebben a replikában? A szereplők lelkivilága, cselekedetei, egymás iránti vonzalmuk vagy ellenszenvük azonban annyira túlmagyarázott, átpszichologizált, hogy az már szinte irracionális – ebből a szempontból sem emlékeztet Christie meseszövésére.

Ahogy (Hastings révén) máskor is megesett már, most Catchpool ejt el egy katalizáló mondatot, és Poirot természetesen megleli az indítékot. Megfejti, ki volt az igazi gyilkos, és diadalát szokás szerint az egybegyűjtött szereplők előtt adja elő – de 80 oldalon keresztül! Megjegyzem, hogy a vaskos kötetben az általunk megismert és szeretett, rendmániás, önimádó figura itt jóval szerényebb: talán csak kétszer-háromszor utal arra, hogy ő a legnagyobb, és alig néhány alkalommal igazítja meg világhírű bajuszát…

A fordító, Molnár Eszter hűségesen adta vissza a kor és a regény által képviselt társadalmi környezet nyelvezetét. Ám tősgyökeres Christie-rajongóként és -olvasóként azt hiszem, Sophie Hannah-nak még fejlődnie kell, hogy egy újabb utánköltésében az autentikus Poirot-ra ismerjünk.

Sophie Hannah: A zárt koporsó
Hercule Poirot új esete
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016
494 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes webshop ár 2967 Ft
ISBN 978 963 405 5082

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hercule Poirot és Edward Catchpool visszatér! 1929 októberében egy írországi kastélyban vendégeskednek, a híres írónőnél, aki nyomozó gyerekekről írja a könyveit. Az alkalmazottakon kívül ott az egész család is: a fia, a menye, a lánya, a leendő veje meg két ügyvéd. Athelinda Playfordnak most természetesen valódi gyilkossággal kell szembenéznie.

A különös nyomozópáros sikerrel göngyölíti föl az egyszerűnek látszó, valójában nagyon is szövevényes esetet. Ugyanis ha egy dúsgazdag nő haldokló titkárára akarja hagyni a vagyonát, az érthetetlen. Ha a titkárt valaki meggyilkolja, az várható. Viszont ha kiderül, hogy a titkár nem volt halálos beteg, a családtagoknak meg alibijük van, az szokatlan. Ebből a labirintusból csak a kis szürke agysejtek tulajdonosa találja meg a kiutat.