Bedő J. István |
Folytatódik Nógrádi Gergely irodalmi csúcskísérlete, nevezetesen hogy sikerül-e megszerettetni elmúlt századok irodalmát a mai fiatalokkal, akik nem hogy nemigen olvasnak (tisztelet a csekély kivételnek), de a közléseikben is valszeg csak röv-el élnek, h megértsék 1mást. V nem?
Jókai legnépszerűbb – és az író által is legkedvesebbnek tartott – regénye, Az aranyember esett át most a zömítésen. Ezt a szót a kovácsok olyankor használják, amikor a vastömböt úgy kalapálják, hogy hosszmérete csökken, anyaga sűrűbb lesz. Timár Mihály története – hasonlóan a korábbi, Mikszáth-, Gárdonyi-, Móricz-művekhez – jelentősen kurtább lett. Filmszerűbb is, persze. A középkorúak (és attól fölfelé) még emlékeznek a gyönyörű szipirtyó, Athalie (Krencsey Marianne) fullánkos mondataira, meg a hamvas, karcsú, csodálatos tekintetű, becsületes, de összetört szívű Tímea (Béres Ilona) érzelmeket szinte sosem mutató arcvonásaira. És persze a természet lányára, a Timár Mihálynak boldogságot meghozó Noémire (Pécsi Ildikó).
Miért idézem fel őket? Mert Jókai minden egyes figurájának leírására hosszú oldalakat szán, amire a filmen felnőtt nemzedék aligha tart igényt. Így tehát ezek a részek jócskán megrövidültek. A hosszú, sóhajokkal, lángoló szavakkal teli monológokból is csak a legszükségesebb közlendők maradtak meg. Ez, érdekes módon, mégsem rontott a regény hatásán. Sőt: attól, hogy pergőbb lett a szöveg, el is érte a célját, az olvasó (fiatal) ember falni tudja, mint valami krimit. (Ami azt illeti, van a könyvben aljasság, gonoszság, megalázó tréfa [bully], korrupció, emberhalál és gyilkossági kísérlet is – ha nem is a kriminalizálás, hanem a romantikus hangulat elevenen tartása végett.)
Az aranyember még ebben a rövid változatban is kiváló szövésű mese. Elfogult Balaton-rajongó lévén kicsit sajnáltam, hogy a hírhedt és legendássá vált rianás (jéghasadás) jelenet, Krisztyán Tódor halála is nyúlfarknyi lett. De tudom, a teljes leírást nem bírta volna el a kötet – kivált, hogy mint korábban, itt is egy-egy szemelvény ad lehetőséget az eredeti és a modernebb szöveg összevetésére.
Persze csak idősebb fejjel, és a teljes regény elolvasása után jöttem rá, hogy mi tűnt el. Jókai, a maga részletező, lassan elbeszélő módján – talán tudatosan is – hosszan késleltette az olvasó találkozását a nagyon fontos eseményekkel. Tömérdek finom részletet, leírást szívott fel a 19. századi olvasó (és olykor szenvedett végig 20. századi leszármazottja), mígnem bekövetkezett a sejtetett rémség, az öröm vagy a feszültség feloldása. Ez a tündéri késleltetés veszett el. A zömítés, a sűrítés rövidebb előkészítéssel jár, hosszú leírások esnek az olló áldozatául.
De, ezt ne feledjük, Nógrádi Gergely kedvcsinálónak írta át, beszélte el nemes Levetinczy Timár Mihály történetét – és a recept működik, én már elővettem újraolvasásra a Jókai-összesből.
Jókai Mór, Nógrádi Gergely:
Az aranyember
Manó Könyvek, Budapest, 2016
270 oldal, teljes bolti ár 1290 Ft,
kedvezményes webshop ár 1032 Ft
ISBN 978 963 403 2298
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Timár Mihály teljesíti egy gazdag basa utolsó kívánságát: megmenti a lányát és a vagyonát, majd úgy lesz dúsgazdag kereskedő, hogy magához veszi a basa kincseit. Timár csaló? Feleségül veszi a basa lányát, így visszakerül a vagyon jogos tulajdonosához. Timár arany ember? Szerelembe esik egy másik nővel, ám erről nem szól a feleségének. Timár csaló? Megszökik otthonról, és elbújik egy szigeten… Jókai legkedvesebb regényének modern, könnyen olvasható változatából kiderül, hogy Timár valójában arany ember vagy csaló?
A Manó Könyvek Klassz!-sorozatában Nógrádi Gergely rövidebb, illetve prózai formában írja újra a klasszikus irodalom néhány gyöngyszemét, azzal a céllal, hogy a mai fiatalok számára is könnyen befogadható, szerethető olvasmány legyen. A sorozat köteteinek különlegessége, hogy az eredeti regényekből kiemelt szövegrészleteket is tartalmaznak, segítve ezzel azok iskolai feldolgozását.
Posted on 2016. július 15. péntek Szerző: olvassbele
0