Bevégeztetett | Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

Bodó Viktória Booklány |

(Ez az írás 2016. június 17-én jelent meg a szerző blog oldalán)

Az, hogy Esterházy Péter naplót írjon, csak nagy fennforgások esetén fordulhat elő, és sok jót nem sejtet a dolog. Annyira nem az ő talaja a szigorú realitás, hogy csak sorsdöntő események ragaszthatják hozzá. Ilyen volt a Javított kiadás, amikor le és fel kellett számolnia a csodás apaképét, amit olyan példás alapossággal énekelt meg a Harmonia Caelestis lapjain – és ilyen ez a jelenlegi helyzet is. A derült égből rettenetes villámcsapás kora: EP hasnyálmirigyrákkal küzd.

• Olvass bele!

Küzd? Ez a küzdelem sem egyrétegű, mint talán semmi az író életművében. Sokkal inkább jelenti a Hasnyálmirigynapló a szigorúan vett harc helyett a megengedőbb megvívást. A felütés már-már szerelmes. Abban a ’se veled, se nélküled’ értelemben, ahol a résztvevők pusztítják egymást, minden erejükkel, mert momentán még szabadulni sem képesek egymástól. Hasnyálka életképtelen is lenne egyedül, no, nem mintha rossz lenne, hogy egyedül szívódik fel egy gondolati buborékban, de sajnos nem teszi. Az író pedig rögzít. Cetliket rendszerez, és próbálja megírni a megélteket. A napokat, sorra egymás után, amikor persze sikerül. Az értetlenségtől, a tagadástól a kedvetlenségen át a nehéz valóságig. A testi és szellemi teher, de nem csak a betegség és a kezelés nehézségeinek és tudatának elviseléséig. Elviselni ilyenkor mást is kell. A környezetet, a családot, a külvilágot. A tapintatot, a kínos lábujjhegyen járásokat és ~beszéléseket (képzavar). Mintha önmagában és önmagáért már kevésbé értelmeznék az írót, mert akadt egy kéretlen társa, ami úgy látszik, túlnő rajta.

Ez a napló Mucus nélkül nem jött volna létre, és milyen jó, hogy létrejött. Ezt a naplót így senki más nem tudta volna megírni, mert a szöveg tele van kincsekkel. Másfelől nem bírok a dühömmel, itt, legbelül: miért kellett ennek a naplónak megszületnie?! Előrevetít némi homályt, egy olyan árnyékot, amit nem akarnék látni. Az egyedült, meg azt, hogy nélküle, és akkor mi lesz. Egyedül maradnánk, és egyedül félnék. Egy olvasóm egyszer megvádolt az „Esterházy iránti differenciálatlan rajongással”. Lett légyen ez vád is akár, vállalom. Ennek tudatában rajongok ezért a könyvért is, ha már itt van, ha meg kellett lennie, a súlyos realitásával, a valóságával, az elkalandozásaival, a bátor (és annyira jellemző) asszociációival együtt. Most, hogy befejeztem, már tudom, hogy még kétszer fogom elolvasni, egymás után, lassan. És még egyszer, csemegézve. Nem a miatt a némber (H) miatt, hanem EP miatt. Mint mindig. De ezt a könyvét soha nem fogom dedikáltatni vele: akkor valósággá válna a szöveg.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016
240 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes internetes ár 2966 Ft
ISBN 978 963 143 4132

A kiadvány e-könyv formátumban is elérhető!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Rák, ez a jó kezdőszó vezeti be az olvasót Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul?

Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az ontológiai derűvel, amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.