Roger Crowley: Tengeri birodalmak (részlet)

Posted on 2015. május 22. péntek Szerző:

0


Crowley_Tengeri-birodalmak-bor180| 1 | A szultán látogatást tesz (1521–23)

A levél elején ünnepélyesen felsorolták a szultán címeit. Azután következett a fenyegetés:

1521. szeptember 10., Nándorfehérvár

»Én, Szulejmán szultán, Allah kegyelméből a királyok királya, a fejedelmek fejedelme, Bizánc és Trapezunt dicsőséges császára, Perzsia, Arábia, Szíria és Egyiptom nagy hatalmú királya, Európa és Ázsia legfőbb ura, Mekka és Aleppó fejedelme, Jeruzsálem ura, a nagy tenger bírája üdvözletemet küldöm Ródosz nagymesterének, Philippe de L’Isle-Adamnak.

Fogadd szerencsekívánataimat abból az alkalomból, hogy elnyerted új méltóságodat, s birtokba vetted területeidet. Kívánom, hogy sikerrel s elődeidnél is nagyobb dicsőséggel kormányozz hivatalodban. Nagy becsben tartom barátságodat. Örülj ekként velem, drága barátom, hogy atyáim nyomdokába lépve, kik Perzsiát, Jeruzsálemet, Arábiát és Egyiptomot meghódoltatták, az elmúlt őszön elfoglaltam Nándorfehérvárt, eme roppant nagy erődítményt. Habár csatára hívtam a hitetleneket, nem volt elegendő bátorságuk, hogy a kihívásnak megfeleljenek, így azután sok más szépséges és erődített várost is elfoglaltam, kard vagy tűz által elpusztítottam lakóinak nagy részét, a többit pedig rabszolgává tettem.

Miután tekintélyes és győztes seregemet téli szállására küldtem, most magam is diadallal térek meg konstantinápolyi udvaromba.«

Az ifjú Szulejmán

Az ifjú Szulejmán

Aki tudott olvasni a sorok között, beláthatta, hogy a levél nem a barátság kifejezésére szolgált, hanem hadüzenetként. Szulejmán, II. Mehmed dédunokája éppen csak megörökölte az oszmán trónt. A szokás és a hagyomány szerint köteles volt uralomra jutását győzelmekkel jelessé tenni: minden új szultánnak meg kellett szilárdítania a pozícióját „Kelet és Nyugat országainak legyőzőjeként”, újabb területeket csatolva a világbirodalomhoz. Azután oszthatott zsákmányt, biztosíthatta seregei hűségét, és alkalmazhatta a korteskedés szertartásos előírásait. A császári hatalomra vonatkozó igénye megerősítéseképpen leveleket küldtek szét a diadaláról, hogy kellő hatással legyen az iszlám világra, és megfélemlítse a keresztényt. Ezek után az új szultán hozzáláthatott saját mecsete felépítéséhez.

A hatalomra jutást szükségképpen mások halála is kísérte: a szultántól a törvény megkívánta, hogy ölesse meg minden fivérét „a világrend biztosítására” és a polgárháború lehetőségének elhárítására. Ilyenkor a palota háreméből gyászos sorban vitték ki kisfiúk koporsóit, mögöttük némán síró asszonyok vonultak, míg az idősebb fivérek félreállítására ítélet-végrehajtókat küldtek ki selyemzsinórral a messzi tartományokba.

Szulejmán esetében nem volt szükség ilyen lépésekre, ő volt az egyedüli örökös. Feltételezhető, hogy hat évvel korábban édesapja, Szelim kivégeztette a többi fiát, hogy elébe menjen az esetleges erőszakos fordulatoknak. A huszonhat éves uralkodó kivételesen szerencsés örökség birtokába jutott. Hatalmas, egységes birodalom ura lett, amely kimeríthetetlen erőforrásokkal rendelkezett. Az istenfélő muszlimok számára uralkodójuk a jó szerencse megtestesítője volt. Neve – a Salamon török formája, melyet úgy kapott, hogy a Koránt véletlenszerűen felnyitották – olyan császárt ígért, aki a bölcsességgel és az igazsággal jegyezte el magát. A csodajelek korában Szulejmán trónra lépésének minden körülménye jövőbe látó volt. A tizedik szultánként és a muszlim időszámítás tizedik századának tizedik évében született. Márpedig a tízes a tökéletesség, a Korán részeinek, a próféta tanítványainak, a tízparancsolat és az iszlám asztrológia égboltjainak száma. Szulejmán a császári végzet jelentőségének terhével lépett a világ színpadára. Hatalma idején az ugyanakkor kormányzó rivális uralkodók valósággal tolakodó sora lép majd fel az övével versengő igényekkel: a Habsburgok (V. Károly és a spanyol II. Fülöp), a francia Valois-királyok (I. Ferenc és fia, II. Henrik), Angliában a Tudorok (VIII. Henrik és I. Erzsébet), Moszkvában Rettenetes Iván cár, Iránban Iszmáil sah, Indiában a mogul császár, Akbar, de egyikükben sem él hasonló császári küldetéstudat, egyikük sem támaszt hasonlóan nagyra törő igényeket.

Roger Crowley

Roger Crowley

Kezdettől erős és kiszámított hatást tett fellépésével az udvarába küldött idegen követekre. „A szultán magas és vékony, mégis erős testalkatú, az arca keskeny és merev – írja a velencei követ, Bartolomeo Contarini. – A hírek szerint a nevének megfelelően… bölcs és világos ítéletű.” Arckifejezése józanságról árulkodott, pillantása átható volt, kaftánjai egyszerűek, ám fejedelmiek. Magasságát, fizikai jelenlétének hatását fokozta a tekintélyes gömb alakú turbán, amely mélyen a homlokára húzva tornyosult sápadt arca fölött. Utóbb bejelentette igényét a cézári (császári) címre, és kitűzte céljául a Földközi-tenger feletti teljes ellenőrzést.

Fordította: Varga Benjamin

Roger Crowley: Tengeri birodalmak
Park Kiadó, Budapest, 2014