Félhold a tenger felett | Roger Crowley: Tengeri birodalmak

Posted on 2015. május 22. péntek Szerző:

0


Crowley_Tengeri-birodalmak-bor180Molnár Gyula |

Ha az Oszmán Birodalom történetét vizsgáljuk,  egy dologban biztosan megegyezik akkor a nyugati és hazai történetírás, nevezetesen: az övé a fő hadszíntér, a másik félé szóra sem érdemes.

Ebből a szempontból a Tengeri birodalmak című könyv kivétel. Bár Roger Crowley alapvetően a Földközi-tengeri hadszíntér történetét mutatja be, azt mégis egységében, összefüggéseiben teszi. A magyarok a szárazföldön próbálták megállítani a török seregeket az osztrák Habsburgok segítségével, a tengeren pedig a spanyol Habsburgok próbálták ugyanezt megtenni.

Crowley igen részletesen, alaposan ugyanakkor nagyon olvasmányosan mutatja be azt az élet-halál harcot, amit a Földközi-tengeren vívtak ebben az időben. Könyvében elsősorban a 16. századra, azon belül is I. Szulejmán korára koncentrál.

Ródosz 1521–22-es ostrománál lehetünk tanúi az első oszmán sikereknek, valamint annak is, hogy a johannita lovagok miként hasznosították később a vereség tapasztalatait. Ródosznál ott harcolt a fiatal La Valette lovag (János testvér), aki negyven évvel később Málta védelmét irányította.

Megismerhetjük a török »állami kalózok« szervezett portyázásait (ez a kategória az angol Drake admirális, »őfelsége kalóza« tevékenységéből ismerős), és az azt kísérő rettegést – ezt egyébként a magyarok is megtapasztalhattak a szárazföldi török portyák során. Abban a korban a tengerparti települések nem voltak biztonságban, de a belső területek sem, bármennyire is messzire estek Isztambultól. Sőt volt olyan pillanat, amikor maga Róma forgott komoly veszélyben.

Crowley viszonylag részletesen mutatja be Málta legendás ostromát. Az előkészületeket, a kapkodást – és kiviláglik, hogy mindkét oldal egyaránt presztízscsatát vívott. A felmutatott siker csak az önfényezést szolgálta. A leírt nehézségek, a szerencse, a hősiesség nagyon is ismerős – hiszen találkoztunk már velük az Egri csillagok, vagy a Szigeti veszedelem lapjain.

Málta ostromáról olvasva tökéletesen azonosulunk a védőkkel. Ismerős helyzetet mutatnak meg La Valette kétségbeesett segélykérő üzenetei és az összegyűlt felmentő hadak parancsnokainak II. Fülöp királyhoz címzett, türelmetlen sorai. A végletekig óvatos uralkodó képtelen volt dönteni, úgyhogy a sziget felmentése végül is inkább a szerencsének volt köszönhető.

Szívet melengető a magyar olvasónak, amikor Crowley párhuzamba állítja St. Elmo és Szigetvár védőinek hősiességét és kitartásukat a végsőkig. Az utolsó felvonás, vagyis Ciprus eleste és Don Juan d’Austria 1571-es lepantói diadala nem igazi győzelem. A keresztény fegyvereket nagymértékben a szerencse segítette – ahogy már ez megesett korábban is.

Mitől érdekes Crowley könyve? Attól, hogy betekintést enged a háttérbe. Olyan összefüggésekre mutat rá, amelyek fényében átértékelhetjük a magyar hadszíntér eseményeit is. Megnyugvással töltheti el a (nem történész) olvasót, hogy Európa, illetve a Habsburgok nem hagyták magára hazánkat. Ugyanúgy harcoltak a török ellen, és emellett anyagilag támogatták a magyarokat. A frissen felállított Spanyol Államtanács első döntései közt szerepelnek a Mohácsnál elesett magyarok lelkéért mondandó istentiszteletek, ami azonban talán még lényegesebb: komoly pénzsegélyt is megszavaztak az országnak.

Mégis, mitől eredhet a magárahagyatottság érzése? Szélesebb összefüggésben megérthető. Amíg V. (Habsburg) Károly kezében összpontosult a hatalom, addig Madridból irányították a törökellenes küzdelmeket. Aligha kárhoztatjuk őt azért, hogy figyelmét a spanyol tengerpartot, illetve – a spanyol uralom alatt álló – Dél-Itáliát támadó, fosztogató, lakosok ezreit elrabló török kalózok kötötték le. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Velence gazdasági érdeke sem mindig kívánta a háborút a törökkel, vagyis bizonytalan szövetségesnek számított.

Az sem mellékes, hogy Szulejmán szultán egy despotikus birodalom szinte korlátlan erőforrásai felett rendelkezett. A vele szemben álló európai államok között azonban nem volt meg az egység. Bármennyire is törekedett a spanyol uralkodó abszolutista kormányzásra, azért az ő kezét is meg tudták kötni. Nagy különbség volt a stratégiai döntésekben is. A szultán hideg céltudatossággal, gőzhengerként haladt előre, míg a spanyol had erejét szinte megbénította az uralkodó II. Fülöp döntésképtelensége.

Roger Crowley

Roger Crowley

Pontosan és olvasmányosan adja elő mindezt Crowley – Varga Benjamin pontos és hajlékony fordításában. A remek történeti összefoglalót Korpás Zoltán érdekes utószava teszi teljessé.

Roger Crowley: Tengeri birodalmak
Park Kiadó, Budapest, 2014
432 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft
ISBN 978 963 355 0441

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Midőn Nagy Szulejmán szultán inváziós hajóhada megindult 1521-ben Rodosz ellen, kezdetét vette a hatvan esztendős, eposzi léptékű küzdelem a Földközi-tenger régiója fölötti uralomért. A keresztes hadjáratok korát idéző, félelmetes csaták kora ez, berber kalózoké, fehér rabszolgáké és az Oszmán Birodalomé – no meg az iszlám és a kereszténység, a kelet és a nyugat közti háborúé.

Roger Crowley magával ragadó stílusban kalauzolja olvasóját Isztambultól Gibraltárig, ismerteti meg legendás harcosokkal a kalóz Barbarossától a johannita lovagokig, hozza tapintható közelségbe Málta véres ostromát és a világrengető lepantói tengeri ütközetet.