Bizonyára megesett mással is, hogy tudományos munkát derűs élvezettel, sőt kifejezetten szórakozva olvasott végig. Bill Bryson egyik korábban megjelent műve (Otthon) volt az oka, hogy már a szerző miatt is el akartam olvasni Bajos szavak című – nem is tudom micsodáját. Talán nyelvhasználati ismeretterjesztő mű lenne a megfelelő kategóriája a zsebkönyv méretű kisenciklopédiának.
Több évtizeddel ezelőtt, a nyelvművelés egy másik korszakában, Lőrincze Lajos és Grétsy László ösztönzésével és szerkesztésében jelentek meg hasonló művek a magyar nyelvről, stílusról, szóhasználatról. Ez a kor végképp elmúlt, tanú rá néhány idősebb, gyakorlott újságíró, aki még képes elálmélkodni, mennyi szamárságot írnak le a fiatalabb pályatársak, csupán azért, mert nem ismerik a magyar szavak jelentését.
Nos, ezért olvastam szórakozva Bryson gyűjteményét, mely az angol nyelvhasználat bakijait gyűjti össze, önkritikus módon. A címlapra azt írja: „minden, amivel a szerző nem igazán volt tisztában egészen a közelmúltig”. Jelzés a kötetecske, több szempontból is. Úgy tűnik, amit minálunk nyelvművelésnek, nyelvápolásnak neveznek, az angolszász nyelvterületen (Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Ausztrália) szokásban volt ugyan, de egyrészt megmaradt a szaktudományos folyóiratok tudós cikkeiben, a hatását tekintve pedig a szerzőik bizonyára elégedetlenek lehettek. Nem mondom, hogy nem volt nyelvvédő buzgalom, de a mienkhez hasonló nyelvújítás biztosan nem. Az elsőre szép példát találtam az irodalomjegyzékben: Kenneth Hudson többször kiadott könyvét, A beteg angol nyelv szótárát. (Mint a neten látom, utóbb bővítve is megjelent: A még betegebb…)
Másfelől azt jelzi a könyv, hogy a nyelvhasználók másutt is ugyanazokban a cipőkben járnak, mint mi. [A továbbiakban a (különféle) angol nyelv(ek) használóit kissé összemosom, csupán az egyszerűség végett.] A nyelvhasználati hibák amott is az egyébként mértékadó sajtóban jelennek meg, illetve a szóhasználati hibák kísértetiesen emlékeztetnek a minálunk szokásosakra.
A nyelvhasználati hibák elemzésében nem is szeretnék elmélyülni: erősen fogyatékos angol tudásom soha nem lesz olyan, hogy bizonyos szórendi finomságok jelentésbeli különbségeit úgy érzékeljem, mint ahogyan azt magyarul meg tudom tenni. Ez ügyben tehát kéretik közvetlenül a könyvhöz fordulni.
Hanem az anyag nagyobbik része, az ám a mulatság. Az angol nyelv a Római Birodalom örökségeként elképesztő mennyiségű latin-görög származékszót épített bele szókincsébe, ezek nagyon sok esetben új fogalmakat neveztek meg (amire korábban nem volt szó), máskor meg kiszorították a rövid, legtöbbször egy-két szótagú angolszász vagy kelta (stb.) eredetű szavakat. (Az angol nyelv puristái, tehát a nyelvtisztítók éppen az említett származékokat kívánták kiseprűzni – láthatjuk, mennyire eredményesen…) A beszélők, írók dolgát nehezíti továbbá a hagyományokat rendkívül (mértéktelenül?) tisztelő helyesírás is.
Íme tehát egy hatalmas szóanyag, amellyel jól kellene bánni… és akkor jönnek a DE különféle esetei. A nyelv átvett egy szót a franciából/olaszból/ógörögből, aztán új tartalommal töltötte meg. [Ezt a jelenséget a szótárhasználók a false friends = hamis barátok jelenségeként ismerik. Tessék utánakeresni.] Hogyan írjuk, mit, miket jelent? Mert a szó, mondjuk, ketté vagy háromfelé ágazik. Mire gondolok?
Példák, találomra.
Gabardine, gaberdine – az első egy szövetfajta a második egy hosszú köpeny. Már csak én teszem hozzá, valószínűleg a legelső, emígy nevezett köpeny anyag az említett szövet lehetett.
Geezer, geyser | tata, öreg szivar; gejzír, bojler – Az első angol szleng az öregemberre, a második forróvízforrás, vagy Angliában a házi bojler.
Aztán az -able végződések! (és nem -ible – persze itt is a latin -abilis előzmény a bűnös, mert rákenjük…) Ne is vágjunk bele.
Naval, navel – az első szó jelentésébe a haditengerészeti dolgok tartoznak [navis, hajó, latin], a másodikéba a köldök és a hasonló alakú tárgyak. A dudoros narancs angolul a navel.
Bryson nem kizárólag önmagát és a sajtó/könyvek nyelvét vizsgálgatja, de mélyebbre is kotor:
Oblivious – Nyelvészek és szótárak sokáig állították, hogy a szó nem jelent mást, mint azt hogy feledékeny, de ma már mindenhol elfogadják a tágabb értelmét: nincs tudomása valamiről.
Palate, palette, pallet – A palate jelentése szájpadlás, íny, ízlés. A palette a festők által használt paletta. A pallet lehet szalmazsák, lengőretesz vagy raklap.
Kiejtésben a különbség szinte észrevehetetlen. Mármost még az is lehet (de nem bizonyos) hogy épp ez a három mind ugyanannak a szónak a különböző nyelveken keresztül vándorló származéka.
Oda akartam eljutni, hogy az angolszász nyelvhasználó számunkra ismerős csapdákba lép bele. A könyv nagyobbik részét teszik ki azok a vándorszavak, amelyeknek előélete elhomályosult, ezért aztán – kivált, ha latin vagy görög eredetűek – az esetek nagyobbik részében elhibázzák írását is, használatát is. Akárcsak nálunk. Bryson számos példával mutatja, hogy mindenhol akad pontoskodó szerző, aki vonzódik a szépelgő kifejezésekhez, és aztán puff: fontoskodik, ostobaságot ír. Akárcsak nálunk.
Fel kell hívnom a figyelmet Pék Zoltán kiváló fordítására. Nagyon szűk zsákban kellett táncolnia, hiszen a fordításban a szócikk rossz használatát már alapesetben jól kellett fordítania (vagyis nem azt fordította, ami a [hibás] szöveg volt, hanem hogy minek kellett volna lennie), és a kétféle nyelvű szöveg figyelmes elemzésével derül ki az olvasónak, milyen lett volna a jó angol nyelvű verzió.
A fordításból adódó eltérő szerkezetnek megfelelően a kötet grafikai terve, szükségszerűen bonyolultabb. Igyekszik gondosan elválasztani a szót, a jelentést, a fordítást, a magyarázatot, és az angol illetve a magyar változatot: a betűtípusváltással is jelezve a nyelvváltást. Szinte hibátlanul sikerült.
Nagyon mulattató kis mű Bill Brysoné, a háttérben nagyon sok munkával, cédulázással. Önvizsgálatra készteti olvasóját, hogy valóban minden leírt szavának tudja-e a jelentését. Nem csupán angolul – magyarul (is).
Bill Bryson
Bill Bryson: Bajos szavak
Akadémiai Kiadó, 2013
236 oldal, teljes bolti ár 3040 Ft
ISBN 978 963 059 4110
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Teljességgel alaptalan az a hiedelem, miszerint az and szóval nem szabad mondatot kezdeni. Erről ennyit. – Bill Bryson
A history vagy an history? Hová tegyünk vesszőt? Na és pontosvesszőt? Ön tudja? Biztos benne? Olvasmányos, tömör és szórakoztató kézikönyv az angol nyelvhasználat és helyesírás leggyakoribb buktatóinak elkerüléséhez kezdőknek és haladóknak. A kötet angol nyelvű kiadása több mint húsz éve nélkülözhetetlen társa azoknak, akik az írott szóval dolgoznak. Az angol ajkúak ugyanúgy imádnak vitatkozni nyelvhelyességi kérdéseken, mint mi magyarok, például szabad-e azt írni, hogy alright, vagy csakis all right a helyes? És őnáluk is létezik – ahogy Bryson mondja – olyan hiba, amely olyannyira gyakori, hogy sokan már nem is tekintik hibának!
Bill Bryson megint egy élvezetes könyvet ad a kezünkbe, ezúttal az angol nyelvi etikettről. Olyanoknak ajánlom, akik jól tudnak, de még jobban akarnak tudni. Igazi infotainment! – Nádasdy Ádám
Olvass bele 
Posted on 2014. március 5. szerda Szerző: olvassbele
0