A posztmodern ember tragédiája | Breaking Bad – Totál szívás

Jeges-Varga Ferenc |

Szeretnénk a magunk urai lenni, ezért nincs an­nál frusztrálóbb érzés, amikor évek kemény munkája ellenére sem jutunk ki a pénzügyi csapdából. Nem a luxusvillák vagy a milliókat érő járgányok hiánya miatt szorongunk, ag­gasz­tóbb, ha nincsen étel az asztalon, vagy ha a gyereket nem öltöztethetjük tiszta ruhába.

Sokan hisznek abban, hogy az amerikai kontinensen csak jó dolgok történhetnek meg. Nem számít, ha nem vagy gazdag család sarja, nincsenek befolyásos poli­tikai, gazdasági kapcsolataid. Ha elég szor­gal­mas­nak mutatkozol, van egy kis eszed, netán még tehetséggel is megáldott az ég, kemény munkával valóra válthatod álmaidat. A 19. század óta emberek százezrei keltek ezért át a nagy vízen.

A világgazdaság 2008-as megrogyása óta az „amerikai álom” lila köddé olvadt. Változóban van az értékrend, de még sokan mérik a pénztárcájuk vastagságán, mennyi örömük van az életükben. Az amerikaiak egyre kevésbé hiszik, hogy a dolgok végkimenetele csak rajtuk múlik. De sokak szerint még a pénz szava szólít minket. Mi történik akkor, amikor a fejünk felett összecsapnak a hullámok? Napjaink közkedvelt televíziós sorozata, a Breaking Bad a kérdésre meglepő választ ad.

Walter White Albuquerque  (Új-Mexikó) egyik csendes övezetében él. Van egy nem túl márkás autója és egy szerény küllemű családi háza. Gyönyörű feleségével és középiskolás korú fiával éli konfliktusmentes, példamutató családi életét. Tanárként dolgozik a helyi gimnáziumban, a kémia alapjait próbálja valamelyest megszerettetni tanítványaival. Minden adott tehát ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében.

De nézzük meg más szemszögből is Walter helyzetét. Fiatal tudósként nagy jövő előtt állt, ám személyes okokból idő előtt kiszállt egykori barátaival alapított vállalkozásából, ami ma már milliárdokat ér. Most autómosóban kell másodállást vállalnia, hogy egyáltalán fedezhesse a háztartás kiadásait. Diákjai mit sem törődnek azzal, hogy mit mesél nekik a kovalens kötés vagy a negatív elektromos töltésű elemi részecskék fontosságáról. A fia születési rendellenesség miatt enyhe fokban fogyatékos, felesége pedig újabb gyermekével várandós. Minden erejét össze kell szednie, hogy elegendő pénzük legyen. És az 50. születésnapján közlik vele az orvosok, hogy tüdőrákos, gyógyíthatatlan. Innen nézve Walter White talán nem is annyira szerencsés.

A család, a barátai ismerik, milyen békés természetű, még csak egy szabálytalan parkolást sem néznének ki belőle. Miért gondolnák, hogy suttyomban metamfetamint kotyvaszt? Pedig van logikája: Walter csak a vegyészethez ért, azt pedig a hülye is tudja, hogy a drogbizniszben/ből dől a lé. Elsőre talán túlzásnak tűnhet a sorozatkészítők ötlete, de hihető, hogy a halál közelében bármire képes az ember. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki gondoskodni szeretne szeretteiről. Ha csak így segíthetnél, talán te is megszegnéd a törvényt.

A különös és kissé talán mulatságos alaphelyzet önmagában még nem garantálta volna a Breaking Bad későbbi sikereit, az alkotók azonban egészen bátran formálták át a főbb karaktereket, és ehhez mérten alakították a cselekményt is. A történet kezdetén Walter White mindenki rokonszenvét, együttérzését megérdemli, a későbbiekben azonban a jelleme annyira átalakul, hogy az teljesen felülírja a nézők szokásos viszonyulását. Persze sosem helyeselhető, hogy valaki tudatosan megszegi a törvényt. Helyzete miatt azonban Walter White-ot felmentjük, ahogyan ő maga is folytonosan önigazolást keres tettei miatt.

Vince Gilligan és alkotócsapata több alkalommal is olyan helyzetet teremt, hogy a főszereplő felhagyhasson a törvényszegéssel, de mindig akad valami alkalmas ürügy, ami miatt folytatja a kivételes tisztaságú blue meth főzését. Hazugságot hazugságra halmoz, sosem találja meg (talán nem is keresi) a belőlük kivezető utat. Idővel pedig a dolgok eldurvulnak.

A tévésorozatok évezred eleji újjáéledése óta a műfaj egyik legfontosabb szabálya, hogy minden évadot a történet alakulása szempontjából különösen kritikus pillanatban kell befejezni. Ha a néző a végkimenetel bizonytalansága miatt beledöglik a kíváncsiságba, fél év múlva biztosan ott ül majd a képernyő előtt. A Breaking Bad alkotói általában nem hagyják nyitva a legfontosabb kérdéseket az évad végén, de mindig felmerül egy újabb téma, ami fenntartja az érdeklődést. Emellett az évad közben is trükkösen játszanak az idegeinkkel. Egyszer éppen akkor fékeznek, amikor a pokol elszabadulni látszik, máskor meg a nyugalmi állapotba csap bele a dramaturgiai mennykő.

A rendkívül szövevényes forgatókönyv a bevezető epizódtól egészen a befejező részig folyamatosan gördít újabb akadályokat a főszereplők elé, s évadról évadra növeli a feszültséget. (Szinte egyöntetű a vélemény, hogy a Breaking Bad ötödik szezonja sikerült a legjobban). S amikor már azt hinnénk, a történetnek nem is lehet jó befejezése, a lehető legelegánsabb zárlattal állnak elő, ami minden szempontból hitelesíti a történet egészét is.

A Breaking Bad nem erőszakosabb a hasonló tematikájú filmekhez képest, még ha talán túlságosan is sok benne a köztörvényes bűnöző. Egyes jelenetei inkább azért kavarnak fel, mert felrúgják a sorozatok egyik legfontosabb szabályát: a néző azonosulását a főhőssel. Szeretnénk hinni Walter White makulátlanságában, de egyre durvábban sérti meg az általánosan elfogadott normákat, s ezzel eltávolít magától.

Vince Gilligan sztorija hiteles módon formálja a hétköznapok unalmas kisemberét az állam legkeresettebb gazemberévé. A Breaking Bad a személyes történet tükrében beszédes képet rajzol a társadalomról is. Amikor betegségével szembesítik, White-nak eszébe sem jut, hogy hátralévő életét szeretteivel töltse. A szakmailag hibátlan drogpancsolás csupán eszköz, hogy megvalósítsa, amire mindig is vágyott. Felszabadultnak érzi magát, élvezi, hogy manipulálni képes másokat.

Bryan Cranston döbbenetes természetességgel mutatja meg Mr. White metamorfózisát a Heisenberg álnevű „szakáccsá”. Mellette számos mellékalak válik kulcs­szereplővé. Különösen izgalmas az egykori tanítvány és üzlettárs kálváriája – őt szinte mindenki kihasználta, és végül teljesen kisemmizik. Pikáns adalék, hogy Wal­ter sógora a DEA (az USA Kábító­szer­elle­nes Hiva­talá­nak) ügynöke. A férfi az egyik legkemé­nyebb zsaru hírében áll, mégis talán ő a leginkább emberi figura a történetben.

Érdekes a feddhetetlennek tűnő feleség visel­ke­dé­se. Skyler White a család védelmében még a bűn­ré­szes­séget is vállalja. Fontos szerephez jut még egy bér­gyilkos, akinek a betyárbecsület min­den­nél fon­to­sabb, egy nagydumás zugügyvéd, aki minden hely­zetben talál megoldást, továbbá a meg­szám­lál­ha­tat­lan senkiházi, akinek az emberélet fabatkát sem ér.

A Breaking Bad egyszerre meglepő fordulatokkal teli thriller, sokkoló családi dráma és individualista bukástörténet. Hiba nélkül dolgozó színészgárdájának és a várakozásokkal kissé szembemenő karakterábrázolásának köszönhetően megérdemelten illetik az utóbbi idők legjobb tévés sorozata címével.

(A sorozat első három évada az RTL csatornán ment, ismétléséről vagy további vetítéséről egyelőre nincsenek információink.)

Breaking Bad – Totál szívás; amerikai sorozat, 2008-2013 (62 epizód)

Alkotó: Vince Gilligan

A főbb szerepekben
Bryan Cranston (Walter White)
Anna Gunn (Skyler White)
Aaron Paul (Jesse Pinkman)
Dean Norris (Hank Scrader)
Betsy Brandt (Marie Schrader)
RJ Mitte (Walter White Jr.)
Bob Odenkirk (Saul Goodman)
Steven Michael Quezada (Steven Gomez)
Jonathan Banks (Mike Ehrmantraut)
Giancarlo Esposito (Gustavo Fring)