Gemátria, avagy hosszú az út Ábrahámig | Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony

Posted on 2013. január 15. kedd Szerző:

0


MargitPE_Azsidó-menyasszony-INDÍrta: Kleyer Éva

Ismét szezonja van az antiszemitizmusnak. Szomorú ez.

Az ember (vö. Homo sapiens, másképp a csupasz majom) mindig ösztönösen félt a számára idegentől, ismeretlentől, megmagyarázhatatlantól. Rettegett a villámtól, menekült a tűz elől és utálta a zsidókat, hiszen azok is olyan mások, idegenszerűek, sőt sikeresek.

Ha nem akadt más, akit hibáztatni lehetett a saját kudarcokért, és/vagy gyors pénzsegélyre volt szükség, megkezdődött a zsidók üldözése, újból és újból a hosszú európai történelem során. Csoda hogy önvédelemből megtanultak túlélni, rejtőzködni és tudásukat, bölcsességüket jól elbújtatni az avatatlan szemek elől? Annyira, hogy néha saját generációiknak is felfedező utat kell szervezniük, ha ezt az eltűnt kincset, és a hozzá fonódó hagyományt meg szeretnék ismerni.

Ezen az úton kísérjük el könyvünk főhősét, Dallos Sacit, az elkényeztetett vagány, újlipótvárosi értelmiségi lányt. Habár ő maga nem tud róla, eddigi élete kipárnázott fészekben zajlott, szülei mindent megadtak neki mind anyagi, mind szellemi téren, s bár tudatában van zsidóságának, de élete csak egyik nem különösebben fontos díszletét jelenti. Az értelmiségi nyűglődés ürességén nem lát túl, keresgéli önmagát, az élet értelmét. Az áhított pasas oldalán véletlenül bukkan családi gyökereire az egyik poros kis zsinagóga mélyén. Ez indítja el az úton, amely aztán eltéríti a család által inkább letagadott, (nagyi: aki inkább a kommunizmus ódivatú kulisszái közé temeti identitását), kifigurázott (apja-anyja: akik divatból rendezik meg életük első hanuka ünnepét) múlt és misztikus jelen utáni kutatására.

MargitPE_Azsidó-menyasszony-borElkísérjük Sacit a magánéleti válság nyomán rátörő depresszió és öngyilkossági kísérlet hullámain, majd az első óvatos izraeli úton, ahol bizsergető új élményekkel találkozik, új emberekkel, akik rávezetik a vallás általa soha meg nem élt valóságára.

Sőt: annál sokkal többre is. Betekintést nyerünk a héber betűk számmisztikája, a gemátria titkaiba, vagy legalábbis Saci barátjával együtt keressük a Tórának, sőt Bach Goldberg-variációinak összefüggéseit. Az új barátok összekapcsolják a keleti filozófiákat és a zsidó vallás gyökereit, megtalálják a történelmi helyszíneken az áhítatot, a hagyományt, a spiritualitást, sőt azon túlmenően az ezoterikus tudást is. Ez meglepheti az olvasót is, hiszen kevesekben él úgy a zsidó vallás olyanként, ami sok közös vonást mutat a misztikus spiritualitással. Pedig így van.

Saci Izraelben nemcsak barátokra lel, hanem új szerelemre, sőt kettőre is. A három megismert férfi egyfajta tézis-antitézis-szintézis hármasságot alkot. Mindegyikük más-más spirituális minőséggel ismerteti meg főhősünket és ezáltal az olvasót. Az első szerelem eltávolítja a pesti baráti társaság felszínes, pörgő ürességétől, de a komoly csalódás rádöbbenti, hogy ez a kapcsolat mégsem vezet sehová. A karizmatikus vallási vezető hiperaktív, misztikus és ellenállhatatlan egyénisége azonban energikusan továbbvezeti a meglelt úton. A harmadik pasas, ellentétben az első kettővel már ötvözi a tudást az érzelmekkel, a lázadást az engedelmességgel, a vallási élményeket a szekuláris világ elvárásaival. A boldogságot is az ő oldalán fogja megtalálni.

*

Margit Patrícia Eszter

Margit Patrícia Eszter

Margit Patrícia Eszter életrajzi alapokon nyugvó fejlődésregényt írt, egyfajta vallási romantikával átszőve. Romantikus, mert van benne szerelem. A szerelem keresése, megtapasztalása párhuzamosan zajlik a vallásra találás stációival, amint a szerző állítja: „a szerelem megtalálása párhuzamos a lelki fejlődés állomásaival és összekapcsolódik azzal a nagy és kézre álló hagyománnyal, hogy a misztikus tapasztalat nyelve gyakran a szerelem nyelve”.

A főhős a szemünk láttára válik Saciból Sárivá, majd egyre inkább érett Sárává, aki megtalálja az ő Ábrahámját. Eleinte egyes szám első személyben, napjaink nagyvárosi, kissé nyegle nyelvén beszél, érésével együtt nemcsak gondolkodása, hanem az elbeszélés nyelve is megkomolyodik, hozzásimul a téma súlyához. Ami először egy tucat-lányregény hangulatát idézi, a végére szerethetővé és hihetővé válik, noha némely fordulat erőltetett, kissé sematikus. Ilyen az öngyilkossági kísérlet, a terrorcselekmény. Egyes karakterek sematikusan túl­hang­súlyo­zottak, mint például a múltat feledni akaró, erősen balos beállítottságú, ám arisztokratikus nagyi.

A kis döccenők ellenére a könyv érdekes lehet sokaknak: például akik szeretik a szerelmes történeteket, akiket vonz a misztika, a keleti vallások és a szeretet mindent átfonó ideája. Erősen ajánlott azoknak, akik még nem fedezték fel zsidó vallásuk minden finom rétegét. És feltétlenül ajánlom azon kedves honfitársaimnak, akik úgy antiszemiták, hogy valójában meg sem tudnák indokolni, hogy kit és miért utálnak. Ha a könyvélmény hatására sem változik véleményük, szívesen ajánlunk további műveket tanulmányozásra.

Az írónő jelenleg is Amerikában él és egy liberális zsidó közösségben dolgozik ortodox zsidóként, ahol keleti filozófiákat próbálnak összehangolni a zsidóság eszményeivel.

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony
Konkrét Könyvek Kiadó, 2009