Színház vagy teátrum; igazgató vagy direktor; gyógyszer vagy medicina? | Interjú Tótfalusi Istvánnal

Posted on 2012. május 11. péntek Szerző:

0


Az interjú eredetileg 2011. május 25-én jelent meg az olvasbele.hu-n.

Írta: Cserháthalápy Ferenc

A Tinta Könyvkiadó a 2011-es Ünnepi Könyvhétre időzítette Tótfalusi István Magyarító szótárának megjelenését. A szótár 12 000 idegen szónak 21 000 magyar megfelelőjét kínálja fel az igényes nyelvhasználónak. Utoljára 80 évvel ezelőtt Tolnai Vilmos tollából jelent meg ilyen átfogó összeállítás. Tótfalusi Istvánt a szótár megjelenése alkalmából kérdezte Cserháthalápy Ferenc.

Tótfalusi István

Tótfalusi István

Önt jól ismerik az olvasók, több tucat ismeretterjesztő könyvet írt az évtizedek során, és ezek közt feltűnően sok kapcsolódik a nyelvekhez. Ennyire érdekli ez a téma?
Kevés olyan csodálatos dolog van az ember világában, mint a nyelv, egy hosszú élet is kevés, hogy minden fontosat megtudjunk róla. Csodálatos az anyanyelv, amely nekem mint írónak és fordítónak egyben az anyagom és a munkaeszközöm is. Még egy fokkal csodálatosabb, hogy annyi anyanyelv van a világon, sok ezernyi, és annyiféle, és közben mindegyik tökéletesen ellátja a feladatát. Sok nyelvvel igyekeztem megismerkedni, jó néhányat megtanultam, és ebben is mindig sok örömem telt. Mint témához azért tértem gyakran a nyelvekhez, mert ezt az örömet szerettem volna megosztani olvasóimmal.

Jól emlékszem, iskolás koromban milyen élvezettel olvastam a Bábel örökében című könyvét. Ezt milyen elgondolás ihlette?
Éppen a nyelvek sokféleségét tettem meg vezérgondolatnak, erre utal a cím is, a soknyelvűség legendás bibliai magyarázatát idézve. A nyelvek típusai, a nagy nyelvcsaládok, a nyelvtanulás gondjai, a tolmácsolás és fordítás, a gépi fordítás elmélete (a könyv írása idején, 1972-ben még ez is gyerekcipőben járt) és a nemzetközi nyelvek jövője – ezekről a témákról beszéltem szórakoztatóan, de azért komolyan a fiatal olvasóknak; utóbb kiderült, hogy idősebbek is szívesen forgatták.

A szótárkiadás az Akadémiai Kiadó monopóliuma volt a rendszerváltás előtt. Ön mégis a Móra Könyvkiadónál jelentette meg Vademecum című szótárát, amely a régi, furcsa, szokatlan szavakat magyarázta. Ifjúsági szótárnak szánta?
Pontosan annak. Régi és ma is érvényes tapasztalat, hogy a fiatalok főleg azért ódzkodnak klasszikus költőinktől és íróinktól, mert lépten-nyomon számukra ismeretlen vagy a maitól eltérő értelmű szavakba ütköznek a szövegeikben. A könyv törzsanyaga ezeket a szavakat ismertette és szemléltette bőséges irodalmi idézetekkel, és persze kitért a középiskolai tantárgyak idegen szóanyagára is. Két nagy példányszámú kiadás kelt el belőle rövid idő alatt a nyolcvanas évek elején.

A Tinta Könyvkiadónál 2004-ben jelent meg az ön által szerkesztett Idegenszó-tár. Miben más ez, mint a klasszikussá vált Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések kéziszótára?
Idegenszó-tár - borítóNem abban más, hogy mintegy tíz százalékkal több szót dolgoz fel; ilyen bővítés azóta Bakos művének legújabb kiadásában is megtörtént. Az igazi többlete az, hogy míg a szócikkek első fele tüzetes értelmezést ad a kérdéses szóról, a második fele ezen felül a szó részletes etimológiáját prezentálja. Tehát nemcsak két-három betűs rövidítéssel utal az eredetre, mint Bakosnál, például lat, ném, fr, ang, nk (nemzetközi), hanem az átadó nyelven kezdve két, három, alkalmanként öt nyelven át követi a szó útját a felderíthető végső forrásig, megadva a közbülső állomások alakjait, ezek nyelvi jellemzőit és azokat a jelentésmódosulásokat, amelyek a szó történetét végigkísérik. Nemritkán ez az etimológiai rész jóval hosszabb az értelmezőnél, és néha valóságos kis kalandregény bújik meg benne. Ezzel feleltem a kérdésére, viszont egy ponton ki kell önt igazítanom, mert nem a szerkesztője vagyok az Idegenszó-tárnak. Valóban megszoktuk, hogy egy ilyen nagy, ezeroldalas szótárnak van főszerkesztője, egynéhány szerkesztője és lektora, fél tucat anyaggyűjtője és több szócikkírója. Én mindez együtt vagyok, azaz egymagam gyűjtöttem, írtam és szerkesztettem a szótárat az első betűtől az utolsóig. Ráadásul nemcsak ezt a könyvet, hanem azt a hat más szótárt és öt lexikont is, amelyeket az utóbbi tizenöt évben állítottam elő.

A Tinta Könyvkiadó az Ünnepi Könyvhétre jelentette meg az ön szerkesztésében a Magyarító szótárt. Mi a célja egy ilyen könyvnek? Hogy kerüljük az idegen szavakat? Vannak komoly nyelvészek, akik szerint nincs okunk félni tőlük.
Valóban nincs okunk félni. Nyelvünk története azt mutatja, hogy amióta elhagytuk finnugor őshazánkat, szakadatlanul érték nyelvünket idegen hatások. Előbb törökös nyelvektől, utóbb a szlávoktól, németektől, a latintól, az elmúlt fél évszázadban pedig legfőképpen az angolból fogadtunk be sok-sok szót, amelyek kellő idő múltán jórészt szépen meghonosodtak, és gazdagodtunk általuk. A jelen szótár szavainak tekintélyes része egyébként műveltségszó, és azért tanácsos ezek helyett a jó magyar megfelelőiket használnunk, hogy beszédünk és főleg írásunk mindenki számára jól érthető legyen. Mostanság leginkább sajtónyelvünkben tapasztaljuk az előkelősködő affektálás jeleit, a mezőgazdaság, a színház, az igazgató, a festészet, az irodalom, a gyógyszer, a zenész, a hangszer meg a zenekar helyébe makacsul az agrárium, teátrum, direktor, piktúra, literatúra, medicina, muzsikus, instrumentum és orkesztra tolakodik. Ellenszenves tendencia ez, tudákosság és pöffeszkedés, és a kevésbé műveltek lebecsülése érezhető ki belőle. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a lehetőséghez mérten mindenki minden helyzetben közismert, elfogadott és jelentésében is teljes értékű magyar szavakkal fejezze ki magát – ebben kínál segítséget a Magyarító szótár.

Tehát a rengeteg angol szó, ami napjainkban a nyelvünkbe árad, nem veszélyezteti a magyar nyelvet? Vagy talán még használ is, mert így legalább a diákok könnyebben megtanulnak angolul?
Ahogy az előbb is mondtam, nyelvünk nincsen veszélyben. Más nyelvek sincsenek – az angol szavak ugyanis nem csak a mi nyelvünkbe özönlenek a világszerte érezhető anyagi és kulturális tendenciák folytán. A szókincs sokat kibír, erre egyébként épp maga az angol a legjobb példa. Több mint ezer éve áradnak belé az idegen, azaz nem germán szavak, a szókészlete ma már kilencven százalékig idegen eredetű, de az élő, azaz beszélt és írott angol szövegben az ősi germán elemek és származékaik mindig elérik, többnyire meg is haladják a hetven százalékot. Tehát az angol jövevényszókkal nincs nálunk nagyobb baj, a divathullám levonul, ami fontos, megmarad, a többi kihullik. Némi veszélyt inkább abban látok, hogy az angol mondatszerkesztés bizonyos formái sokakkal elfeledtetik a természetes magyar kifejezésmódot, azaz hogy színmagyar szavakkal beszélünk – angolosan. Hányszor hallunk ilyeneket: „Ami a legjobban tetszik benne, hogy egy fillérbe se kerül!” Ugye ismerős? Szolgai másolata ennek az angol mondatnak: „What I like most in it is that it doesn’t cost a penny.” Az angol ugyanis csak ilyen bonyolultan tudja kifejezni azt, amire a magyarnak egyszerű eszköze van: „Az tetszik benne a legjobban, hogy…” A másolat ráadásul nemcsak szolgai, hanem igen hanyag is. Az angol mondat ép szerkezetű, a magyar ellenben nyelvi torzszülött: két mellékmondat fityeg egymáson főmondat nélkül, mert kimaradt az angol „is” létige megfelelője: „(az) az (hogy)”. A második feltevés pedig, elnézést a szóért, egyszerűen csacskaság, néhány száz elszigetelt szó ismeretének semmi köze nincs a nyelvtudáshoz.

Mi a véleménye a fiatalok SMS-nyelvéről, mikor ilyeneket írnak le: +érkezik (megérkezik), olvas6ó (olvasható)?
Nagyon ötletes, valójában ügyes adaptációja az angolban már rég kialakult gyakorlatnak, ahol például a „u & they 2” így olvasható ki: „you and they too”, azaz „te és ők is”.

Most min dolgozik, és milyen tervei vannak?
Jelenleg eddigi legnagyobb vállalkozásomon dolgozom, címe Irodalmi alakok nagylexikona. Három tekintélyes kötetben készül, szintén egyszemélyes munkával. Az első kötet tavaly jelent meg, ebben a mítoszok és mondák alakjai szerepelnek betűrendben. A második kötet, a magyar regények, novellák, drámák és elbeszélő költemények szereplőivel, nyomdakész, a harmadik pedig jövőre készül el, ez a világirodalom karaktereit öleli fel. Tervem több is van, legelőbb egy kompakt kis kötetet szeretnék írni a verselemzésről, ha kedves kiadómmal meg tudok állapodni.

Kapcsolódó cikkek: