Frank Júlia partikat rendez

Posted on 2012. április 6. péntek Szerző:

2


Írta: Bedő J. István

Pizzaparti - borítóGyengém a szakácskönyvek olvasgatása. Sok minden belefér ebbe a flörtölésbe a könyvekkel. Tudom szeretni azokat, akik megmondják a tutit – vagyis hogy miként KELL előállítani az adott ételt. De mindig azt érzem, hogy ha a receptet kőbe vésik, ez a tény egyben eltilt engem attól a lehetőségtől, hogy kedvem szerint változtassak valamit rajta.

Konyhai ügyekben dr. Spock gyermeknevelési tanácsait szeretem alkalmazni, aki pontosan leírja, egy adott helyzetben mit kell tenni, majd a végén hozzáfűzi: vagy csináld másképp.

Ezért aztán még ennél is jobban kedvelem azokat, akik öntevékenységre sarkallnak. Frank Júlia a Partireceptek sorozatával (4 önálló kötetecske) még közelebb férkőzött a szívemhez.

Kezdjük talán a Pizzapartival. Pizza ügyben állandó csata dúl a nápolyi élesztős, vékony, a vaskosabb északi, a könnyített (sütőporos) és ropogós amerikai tészta – és persze a rengetegféle pakolás vagyis feltét hívei között.

Frank Júlia már az elején átvágja a gordiuszi csomót, és megismertet több lehetséges változattal, klasszikustól fűszeresig, vajastól reformtésztáig – vagyis félretolja a lelkiismeret-furdalásodat, hogy most mennyire leszel hiteles a konyhában.

Erre vágytunk mindig! Innentől kezdve csupa öröm a pizzázás, mert ha neadjisten valamit elvétesz, nyugodtan mondhatod: »Direkt úgy lett akarva!«. Most már csak a pizzamártásodat üsd össze, és innentől kezdve azt pakolsz a pizzádra, ami csak jól esik. Ha akarod, szendvicsnek fogod fel, és még marhahúst is nyomhatsz rá egy kis fetával, hadd legyen görögös. Vagy nagyon nyári, nagyon magyaros lesz a lecsós kolbászos feltéttől. Ilyenkor már nem arról van szó, hogy hitelesek akarunk lenni, hanem arról, hogy együnk valami finomat. Össze is jön!

És ennek a hazai falatozásnak a jegyében olyat is tehetünk, amit a pizza szülőhazájában sosem ennének: salátát ropogtathatunk hozzá, szintén a szerző ajánlja azokat, amelyek a legjobban illenek hozzá. Hú, de éhes lettem.

Pedig van még három Frankjuli-féle partikönyv: a Lángosparti, a Grillparti meg a Palacsintaparti.

Lángosparti - borítóNagy buli egy Lángosparti, eltekintve attól a kis kényelmetlenségtől, hogy ha zárt térben (konyhában) adjuk elő, óhatatlanul minden átveszi az illatát, de ennek megoldását bízzuk a mosógépre.

Frankjuli ebben a művében is leszámol a hagyományokkal, és a klasszikus strand-, illetve piacbüfé kínálatát alaposan lekörözve ajánl alapvetésként öt alaptésztát, negyvennél több hagyományos módon kisütni való produkciót. A tésztába nem csak káposztát mer keverni, hanem cukkínit, sonkát, hagymát, pörcöt, szerecsendiót – szinte fölkínálva az olvasónak a lehetőséget: te se félj próbálkozni. A töltött lángostól pedig tanulhatnak a pirogok készítői, mert a kétféle koncepció (lángostészta+fantáziadús töltelék) találkozása messze túlmutat az eredeti alkotóelemek karrierjén.

Aki a tócsnit és más nevű rokonait szereti, megtalálja a serpenyős lángosok közt, és hogy ne maradjunk kiegészítők nélkül, mártások, mártogatók zárják a receptsort. Az ínyencek feltétlenül próbálják ki FJ márványsajt és meggy kombinációjával készült extrafinom mártását.

Grillparti - borítóA Grillparti kötet a hal-, kolbász-, csirkemell-, csirkecomb- és csirkeszárny-klasszikusok mellé egyszerű vagy legfeljebb közepes bonyolultságú összeállításokat ajánl. Vízi jószágokon kezdve, a nálunk ízetlennek elkönyvelt tonhalat jó néhány verzióban adja elő, a könnyű csirkehúsoktól egészen a bélszínig minden ráfekhet a rostélyra. És ami a legfontosabb: szinte minden recept előadható kertben, de konyhában előkészítve elvihető klasszikus erdei piknikre is.

A nem csak hússal élő ember tippeket kap a rácson sülő zöldségekhez is, de itt sem csak a szokványos dolgok vannak ám: próbáltad a sajtos birsalmát? És majoránnás sárgarépát? Na, ugye. Egy érintőleges téma is ide kerül: hiszen a rostélyt nemcsak alulról lehet hevíteni. A felső melegítés következménye a másik étvágygerjesztő: a meleg szendvics. (És itt sem maradhatnak el a mártogatók.)

Aki végképp nem bír magával, kipróbálhatja a grilldesszerteket: csőben sült alma, grépfrút vagy eper – de megint csak az oldalterjedelem korlátozott, a fantázia nem.

Palacsintaparti - borítóA sorozat önkényesen negyediknek választott darabja a Palacsintaparti. Amióta a fővárosban szaporodnak a palacsintázókat nyitó nagymamák, még sokkal többen akarnak hasonló gazdagságú választékkal előállni odahaza. FJ ezt írja bevezetőjében: »Egyszer fogadásból egy olyan bulit rendeztem fiatalok számára, ahol minden étel alapja a palacsintatészta volt. Készült hideg és meleg előétel, főétel, desszert, mind-mind palacsintából. Képzeljék, hogy nem jöttek rá a turpisságra, csak a lakoma legvégén! Azóta számtalan barátom híve a palacsintának, legyen az sós avagy édes.«

Hát itt sem lehet éhen maradni. Igaz, ezt az előadást is jelentős illatmennyiség terheli… Francia, olasz, holland, sajtos, kaviáros, sonkás, töltött, csavart, hajtogatott, rétegezett, torta formájú, rakott, csúsztatott – Gombóc Artúr szókincse sem elég részletezni. Biztonság okáért azért megtalálhatod a kis kötetben a hagyományos édes töltelékeket is. Ha mindent tudsz már, de még a kíváncsiságodat piszkálja valami, kóstold meg a mézes-mákos pitty-putty címen található finomat. Nem bánod meg.

Hálálkodó leveleket a kiadóba lehet címezni.

Frank Júlia: Pizzaparti, Palacsintaparti, Lángosparti, Grillparti

Corvina Kiadó, 2010