Lopakodó múlt | Jo Nesbø: Leopárd

Posted on 2012. március 22. csütörtök Szerző:

0


Írta: Salamon Eszter

Leopárd - borítóHa vonakodva is, de visszatér a derék norvég detektív, a Leopárd című történetben. Sorozatgyilkos garázdálkodik Oslóban meg a környékén, a gyilkossági csoport vezetője szerint Harry Hole az egyetlen, aki fel tudja göngyölíteni az ügyet.

Harry Hole jó ismerőse a skandináv krimik szerelmeseinek, nekem személyes kedvencem, és elsősorban nem azért, mert közel kétméteres, vonzó férfiről van szó. Sokkal inkább azért, mert jelképe az ember összetettségének, a problémák mellett jelen lévő és azokat állandóan félresöpörni képes nyomozói zsenijével, igazságkeresésével, esendő emberi problémáival – zűrös párkapcsolatokkal, zavaros apa-fiú kapcsolattal – és nem utolsó sorban bájos, Down-szindrómás testvérével. Leginkább egy másik kiégett, problémáktól szenvedő, de minden bűnügyet megoldó detektívvel, Matt Scudderrel mutat rokonságot (szerző: Lawrence Block).

A Hóember nevű sorozatgyilkos kézre kerítése, de főleg az, hogy a szörnyeteg megpróbálta megölni Harry szerelmét is, annyira megviselte az egyébként is számos nyavalyával, félelemmel – és persze az alkoholizmussal – küszködő nyomozót, hogy a világ végéig szaladt. A Távol-Keleten talál rá a felkutatására küldött, bátor és talpraesett rendőrnő. Hongkongban, ahol könnyű lóverseny-adósságba keveredni, és ugyanennyire könnyű droghoz jutni is.

A múlt kísérteteit legyűrendő ópiumhoz fordul a termetes norvég, adósságát viszont nehezen tudná megadni a helyi maffiának, a Triádnak. Kaja, a fiatal – és természetesen gyönyörű – rendőrnő visszacsalja kiégett hősünket Norvégiába, ahol ismét szembe kell néznie egy sorozatgyilkossal, még ha nem is annyira tipikus példánnyal, mint a Hóemberben. A bűntények meglehetősen különbözőek, az áldozatokat mindössze az köti össze, hogy véletlenül egyszerre töltöttek egy éjszakát egy eldugott turistaházban.

Ahogy azt Nesbøtől megszoktuk, Harry Hole ismét gyorsan ellenséget szerez magának a testületben, a szomszédvár, a Kripos [Nemzeti Nyomozó Iroda] sztárját, aki nemcsak a nyomozás sikerének dicsőségét aratná le, de ráadásul végérvényesen ki akarja iktatni vetélytársát – szerencsére csak erkölcsi – és nem fizikai – hullaként.

Különös csapat vág neki a nyomozásnak, különös körülmények között. Egy titkos, föld alatti irodában jön össze Harry Hole, a vagány Kaja Solness és az excentrikus, ám tehetséges technikus, Bjørn Holm. A „másik oldalon” Mikael Bellmann hatalmas apparátust mozgat, de nála sem ismeretlen a népmesei hármas, két legszorosabb munkatársa mellett a többiek valójában csak a sleppet alkotják.

A Leopárd nemcsak közvetlen folytatása a Hóembernek, hanem sok tekintetben nagyon hasonló is hozzá. Olyannyira, hogy meg is jelenik benne a korábbi regény sorozatgyilkosa, hogy hozzásegítse Holét a sikerhez. Ugyanakkor ez a regény Nesbø eddigi legbrutálisabb, legvéresebb regénye. Semmiképp sem olyanoknak való, akik hajlamosak azt álmodni, amit elalvás előtt olvastak. Egy a brit Guardiannek néhány napja adott interjúban a szerző bevallotta, lehetségesnek érzi, hogy kicsit túl messzire is ment ez alkalommal – néhány jelenetet ma már másképpen írna meg.

Oldalról oldalra érik meglepetések az olvasót. Amikor már derengeni kezdene a megoldás, egy betoldott mondattal, váratlan nézőpontváltással Nesbø elbizonytalanít. Az író előszeretettel él ezzel az eszközzel. Gyakran a gyors, filmszerű vágás után nem is tudjuk pontosan, ki beszél, de éppen ez a cél. Így az olvasó felitatja a következő adag vért, és gyorsan továbblapoz, hadd sodródjon az eseményekkel. Petrikovics Edit fordításában átjön a lendület, ami letehetetlenné teszi a kötetet.

A terjedelmes történetben a norvég hómezőktől nem csak Hongkongig jutunk el, de a legsötétebb Afrikába is, ahol több évtizedes családi és baráti kapcsolatok mély bugyrai tárulnak fel. A pozitív és negatív hősök egyaránt hatalmas pakkot cipelnek sérelmekből, titkokból, lelki problémákból, Harry Hole csak egy a sokból. Ő csupán azzal emelkedik ki a többiek közül, hogy szinte emberfeletti mértékben képes a megújulásra. Kimenekül pszichopaták karmai közül, élve eltemetődik – és persze megmenekül – egy lavinaomlásban, és ugyanilyen hősiességgel támad fel a mély részegséget követő macskajaj után. Hogy ez egy baleset utáni felépüléssel is felér, azt mindenki tudja, aki akár csak egyszer is túl mélyen nézett a pohár fenekére.

Jo Nesbø

Jo Nesbø

Az eladási eredmények alapján Stieg Larsson mellett Nesbø a másik legsikeresebb és a legszélesebb körben ismert skandináv szerző. Mindketten tipikus képviselői a sötét bűnügyeket és társadalmi kérdéseket elegyítő skandináv krimi műfajának, mégis nagyon különböznek egymástól. Nesbø figurái a norvég irodalmi hagyományokat – főként a szerző két példaképét, Ibsent és Knut Hamsunt – követve, erkölcsi igazságtételt keresnek, aminek formája gyakran nem fér bele az állami igazságszolgáltatás kereteibe. A Leopárdban legalább annyi sötét, évtizedek óta rejtegetett családi és baráti konfliktus, sőt ellenségeskedés rejlik, mint a Millennium trilógiában, ám sok minden nem kerül napvilágra. Nem bűnhődik meg a rossz a nyilvánosság vagy a bíróságok keze által, de természetesen minden bűn elnyeri a „méltót”.

A történetben jelentős szerepet kap egy iszonytató, gyilkos eszköz, amellyel már az első oldalakon megismerkedünk. A Lipót almája nevű szerkezet nemcsak brutális, de alattomos is. Szerencsére a ketyere csak az írói képzelet szüleménye, de félő, hogy túlságosan szellemes a kitalált gyilkológép. Csak reménykedni lehet, hogy senki nem próbálkozik meg a gyártásával…

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Jo Nesbø: Leopárd

Animus Kiadó, 2012