Íratlan szabályok | Mikve (színház)

Posted on 2012. február 16. csütörtök Szerző:

0


(A cikk eredetileg 2011. június 18-án jelent meg az olvassbele.hu-n.)

Írta: Jeges-Varga Ferenc

Nyolc női sors. Tűrnek és megalkusznak, mert ez az elfogadott, megfellebbezhetetlen rendje a dolgoknak. De vajon hol húzódik a határ? Meddig engedjük magunkat különféle ideológiák, vallási-politikai nézetek, társadalmi szokásrend által gúzsba kötni? A mikve az ortodox zsidók számára még a zsinagógánál is előbbre való hely. Rituális fürdő, a nők és a férfiak fizikai és spirituális megtisztulásának helye. Ahol az istenfélők megszabadulhatnak bűneiktől.

A női mikve pletykálkodások és társasági tereferék helyszíne. Ide jár szegény és gazdag, öreg és fiatal, melankolikus és szangvinikus. Nincs választásuk: a test havi ciklusának zárultával meg kell fürdeniük a mikve eleven vizében. Csak így lehet teljes a tisztulás, férfi csak utána érintkezhet asszonyával. A fürdő egyszerre a kötelesség és a szabadság területe. Megfordulnak itt a szigorúan a vallás előírásai szerint élő asszonyok, és azok is, akik fütyülnek ugyan a szabálygyűjteményre, a szexet azonban kívánják. És mivel a férfiakban néha erősebben él Isten parancsa, mint a testi vágyak hívószava, nincs mit tenni, fürdeni kell.

A mikve védett zóna, eltakar a férfiszemek elől. Lehet beszélni mindenféléről, de íratlan szabály: nem kérdezünk semmit. Elhisszük, ha azt mondod, elestél. Holott a kutya is látja, hogy nem a padlóba csapódástól lilafoltos a tested. Ügyetlen, szédelgős típus vagy? Rossz a vérképed? Talán el kellene menned egy laborvizsgálatra. Vagy inkább egy kis segítség kellene. Persze nem a mi dolgunk. Nem láttunk mi semmit.

Hegyi Barbara és Eszenyi Enikő

Hegyi Barbara és Eszenyi Enikő

Shira (Eszenyi Enikő) a mikve új alkalmazottja képtelen a társadalmilag megszabott érzéketlenségre. A felmosó vödrök, súrolókefék közül kinézve az embert figyeli. Túlfűtött igazságérzete nem bírja el az ezeréves törvények szigorát. Pedig ő is ugyanazon szabályok között él, egy betegségből felépült, újra tettre kész férj gondjaival a vállán. Gyomra azonban mindent már nem vesz be. Szembeszegül, és magatartásával kivívja nőtársai rosszalló megjegyzéseit.

A fürdő uralkodó asszonya, Shoshana elszánt híve a rendnek. Egész nap nagy lendülettel robotol, hogy minden az előírások szerint működjön: a mikve, a család, a társadalom. Igyekezete arra irányul, hogy ne nyílhasson rés a társadalmi-vallási norma falain. Persze rejtegetni való titka neki is akad. Pap Vera erőteljes játékába olykor túlzott harsányság keveredik.

A nagyszerű Börcsök Enikő Estije lelkes, engedelmes házastárs, sok gyermekes anya. Férje folyton tűkön ül, úgy várja, hogy felesége végre hazaérjen, és immár megtisztultan álljon a rendelkezésére. És az asszony a belenevelt vidámsággal eleget is tesz igényeinek.

Hindi szerepében Igó Éva maga a szüntelen intrika. Kicsinyes szurkapiszkái mögött azonban megrázó női sors rajzolódik ki.

Pap Vera és Igó Éva

Pap Vera és Igó Éva

Chedvát (Hegyi Barbara) egy köztiszteletnek örvendő brutális férfi tartja rettegésben. Helyzete tarthatatlan. A felismeréshez azonban kell egy kis bátorság. Lánya, Elisheva (Stefanovics Angéla) látszólag félkegyelmű. Egy szót sem szól, törékeny testét hirtelen érzelemingadozások dobálják a gyűlölködés és a szeretetéhség között. Amikor nem figyel rá senki, gonosz kis tréfákat eszel ki. Tehetetlen, néma segélykiáltása megrendítő.

Tehila (Tornyi Ildikó), a fiatal menyasszony irtózik a férfitól, akivel a család döntése szerint meg kell osztania az életét. Iszonyodása ellenére fogait összeszorítva próbál megfelelni a házastársi kívánalmaknak. Példája a szabad választás lehetetlenségét hirdeti.

A lezserül csibészes Miki (Kovács Patrícia) a darab állandó humorforrása: megszólalásai alaposan aláássák a törvény szakrális tekintélyét. Ő maga nem vallásos, de mivel kell neki a szex, elfogadja férje hóbortját, és megfürdik.

A Londonban született, majd családjával tizenévesen Izraelbe emigrált író- és színésznő Hadar Gadron 2004-es művét a Kovács Krisztina és Eszenyi Enikő által elkészített magyar szöveg alapulvételével vitte színre a Pesti Színház. A rendezői székbe a prágai Nemzeti Színház igazgatója Michal Dočekal ült be. Profi kézügyességgel vezényelte le a férfiak uralta társadalomban élő női árucikkek jellemző történetét.

Pap Vera és Kovács Patrícia

Pap Vera és Kovács Patrícia

Jan Duček spenótzöldbe rácsozott színpadképe steril és rideg, a sötét háttérben felderengő fürdő áhítatot áraszt. A díszletkompozíció tetején elhelyezkedő egyszemélyes zenekar (Kádi Erika vagy Andrási Mónika) a cselló szívszaggató hangján szólal meg. Az előadásba beiktatott – amúgy szép – égi énekhangok, Gavodi Zoltán kontratenor és Rácz István basszus szólamai azonban felesleges, eltúlzott díszítőelemnek tűnnek.

A Vígszínház előadása ugyan remekül keveri a humort a tragikusan komollyal, a szereplők is jól játszanak, a tanulságokkal teli történet azonban előre kiszámítható, a katarzis pedig – egy-két valóban megindító pillanatot leszámítva – igazából elmarad.

Hadar Galron: Mikve | Vígszínház, Budapest
Rendező: Michal Dočekal
(Fotók: Almási J. Csaba)

Posted in: NÉZŐ, Színház