Rita Monaldi & Francesco Sorti: Mysterium (részlet)

Posted on 2012. február 16. csütörtök Szerző:

0


Mysterium - borítóPrológus | A titkárról

Nem kell lebecsülni és lekicsinyelni azokat a dolgokat, amelyek nélkül a nagy vállalkozások nem létezhetnének. Az egyik ilyen dolog a titkár személye.

A titkár foglalkozásának éltető eleme a gondolatok írott alakban történő megfogalmazása. Angyali tett az, amikor formába önti és papírra veti mindannak a gyökerét és velejét, ami valaki másnak az elméjében formátlan masszaként születik meg. A titkár pennája teszi világossá és egyértelművé a koncepciót, amely ezáltal kiemelkedik az árnyékból, s a fényben megfürödve elevenedik meg – jelen időben láttatja a távoli múlt történéseit, megkönnyíti az eligazodást térben és időben, rögzíti az emlékeket, és egy egész kis világot varázsol oda, ahová írása eljut.

A titkár tehát a politikai hatalom angyali részét képezi, egy felsőbb erő részeként. A titkár tekintélyét a teológusok az Istenhez legközelebb álló angyalokéval tartják egyenértékűnek.

A titkárról nem készül portré. Az ő egész élete – az alakja, a gesztusai, az öltözéke és a meggyőződése – a háttérbe húzódás, az ismeretlenség és a tudatosan választott magány homályába burkolózik. Tartományi vagy helyi hovatartozását nem sejteti színekkel, hogy egészséges és robusztus lényének integritását megóvja, sűrű szövésű, komor feketébe gombolkozik, ifjabb korában esetleg hamuszürkébe hajló öltözéket visel, amint azt Castiglione tanácsolja. Karddal és tollbokrétával nem kérkedik, nem vesz részt a közügyekben, kivonja magát a társasági eseményekből, minden tettében megfontolt, tisztességes és szerény viselkedésű, kerüli a társalgást, és inkább egymagában költi el étkét.

Ily módon a titkár csigaházába visszahúzódva rejtőzködik, mely életforma hozzájárul ahhoz, hogy gazdája és közte bensőségessé váljék a viszony.

Az ókorban írnoknak nevezték. Manapság a titkár a „titoktár” őrzője, vagyis a fejedelem dolgozószobájában féltve őrzött iratok legfőbb gondozója és kezelője.

A titkár első kézből szerez tudomást minden esetről, amelyek gazdájának, a fejedelemnek államában előfordulnak, az ezekkel kapcsolatos gondolatok és tervek csírái hozzá jutnak el először, s az ő személye garantálja, hogy olyan biztonságot élvezzenek, mintha egy erődben, jobban mondva egy szent és sérthetetlen sekrestyében lennének elzárva.

A titkár azonban óvatos: nem létezik barátság titkár és gazdája között, csupán formális látszatközeledés alakulhat ki, amely a jóindulat és a kegy megnyilvánulására tiszteletteljes odaadással válaszol. Kiváltságosnak és titkárnak lenni egyszerre veszélyes vállalkozás: a bizalom egyúttal bizalmatlanságot szül – a fejedelem önnön zsarnokát látja a titkárban, mert úgy tűnik neki, hogy szabadsága annak kezében van, hisz lelkiismerete nyitott könyv előtte.

A titkár helyzete ennél fogva ingatag és ideiglenes, mivel könnyen megfoszthatják hivatalától. Ahogyan Justus Lipsius is intelmez, kitartás és óvatos taktikázás szükségeltetik ahhoz, hogy az ember elkerülhesse a hatalom csapdáit és vasöklének ütéseit. Ha úgy kívánja a helyzet, az óvatos és elővigyázatos titkár értetlennek és tétovának mutatja magát, érdektelenséget, sőt tudatlanságot mímel, ahogyan a híres Sallustius Crispus, Tiberius császár titkára, akiről Tacitus így ír az Évkönyvekben: „Műveltségével és ízlésével elütött az ősi szokásoktól, s túláradó gazdagsága közel járt a tékozláshoz. E mögött mégis ott rejlett szellemének ereje, amely nagy feladatok vállalására tette képessé, annál hatékonyabban, mivel tunya álmosságát inkább csak álarcnak használta.”

A titkár hivatala minden más tisztséghez szorosan kapcsolódik, de nincs olyan foglalkozás, amely a titkári tevékenységet helyettesítené, ezért aztán a titkár ismeri mások manővereit, míg az ő manővereiről senkinek sincs tudomása. A fejedelem legbelső tanácsadói testületének fontos tagjaként, a titkár szeme, füle és agya a tanácsé, a tanácson kívül azonban a száját tartania kell. A kancellária üzeneteinek és kódolt döntéseinek birtokában hallgatásra és titoktartásra kötelezett.

A titkár egész élete a hallgatólagos tudás jegyében telik.

(…)

I. értekezés

Amelyben egy levél útján megismertetik a dicsőség és a hírnév felé vezető első párizsi út, egyúttal fény derül a történet körülményeire és helyszíneire

Őméltósága Girolamo Sozzifanti Úrnak, a Szent István lovagrend kapitányának
Excellenciás Uram,

az Ön hűséges és elkötelezett titkáraként hiteles és részletes tájékoztatással adok számot jelen levelemmel az Ön gondjaimra bízott védencének, Atto Melani fiatalúrnak utazásával kapcsolatos történésekről, amelyek 1644. november havában estek meg, midőn Rómából Párizsba tartott, ahol Őeminenciája Mazarin bíboros, Franciaország legfőbb minisztere és az Ön unokanővére, Őfelsége, a királyné vártak érkezésére.

Az utasításoknak megfelelően híven ismertetek minden eseményt és körülményt, amelyeket személyesen tapasztaltam vagy másoktól szereztem róluk tudomást. Örömmel teszek imigyen eleget az Ön kívánságának, miszerint rendszeresen tájékozódni kíván Atto úrfi hogylétéről.

Tökéletes egészségben megérkezvén ide, Marseille-be, nemsokára útnak indulunk Párizsba. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem lesz rövid és könnyű az utazás, ugyanis igen silány állapotban találtuk az országutakat, és itt a francia vendéglőkben rossz minőségű és kevés élelemhez jutunk, ami eléggé megviseli Atto úrfit, pedig még hosszú és fáradságos út áll előttünk. Ön, Excellenciás Uram, mindazonáltal számíthat rám, és biztosítom róla, hogy a gondjaimra bízott úrfit a legtökéletesebb állapotban fogom átadni, híven teljesítve az Ön nagylelkű megbízását.

Nos tehát a fiatalúr és én a múlt év november 22-én indultunk el Rómából Firenzébe, ahol felvettük Jacopo Melani tenort, Atto legidősebb bátyját és a szoprán énekesnő Francesca Costa asszonyt, becenevén Checcát, kiket más muzsikusokkal és színészekkel egyetemben Mazarin bíboros Párizsba rendelt, hogy különféle zenei és irodalmi előadásokban közreműködjenek. Livorno kikötőjébe érvén felszálltunk egy Genovába tartó kereskedelmi gályára, az ottani kikötést követően hajót váltottunk, s most Marseille-be megérkezvén a szárazföldön szándékozunk továbbutazni Párizsba. A gályán több literátus és zenész is jelen volt. A kapitány igen álmélkodott azon, hogy a hely szűkössége és a kényelem hiánya sem zavarta meg az utazók körében tapasztalható kitűnő hangulatot. A békés egymás mellett élés – magyaráztam el neki személyesen – ama ténynek volt köszönhető, hogy a legtöbben már ismerték egymást, hiszen együtt szerepeltek a La Finta Pazza című megzenésített komédiában, amelyet Giulio Strozzi írt, s amelyet több mint három évvel korábban hallatlan sikerrel mutattak be a velencei Teatro Novissimóban. A daljáték most Párizsban, a királyi udvarban is bemutatásra kerül, mintegy Őnagysága, a nagytekintetű toscanai Nagyherceg ajándékaként, aki így kívánja kifejezni hódolatát Franciaország királynéjának, az Ön kuzinjának, valamint első miniszterének, Mazarin bíboros úr Őeminenciájának.

Az utazás alatt végig nagy segítségünkre volt monsignor Alessandro Fabri, Mazarin bíboros titkára. Ő a konklávéról igyekezett hazafelé, ahol X. Ince pápa néven Giambattista Pamphilit választották meg egyházfőnek a megboldogult VIII. Orbán pápa Őszentsége utódaként. Monsignor Fabri igen kedves és jóindulatú léleknek bizonyult, aki legjobb tudása szerint igyekezett a kedvünkben járni.

Ezenkívül örömmel számolok be arról, hogy az említésre méltó utasok mindegyike (a személyzetet, a rakományukat kísérő kereskedőket és az evezőlapátokhoz láncolt mocskos és szerencsétlen gályarabokat kivéve) többször is nagyrabecsüléssel adózott Őnagysága, a tiszteletre méltó és nagyméltóságú Medici Nagyherceg uralkodásának, akit a legbölcsebb, a legerkölcsösebb és a legmakulátlanabb fejedelemként írtak le. Mindenki kihangsúlyozta, hogy a nagyherceg vallásos buzgóságban, helyes viselkedésben és tisztesség dolgában – amint az már a Medici-házban megszokott – követendő példát mutat alattvalói számára, amiért a legnagyobb dicséret illeti őt.

Kötelességem beszámolni arról is, hogy Atto úrfi nem szívesen hagyta el Rómát, mert ott egyre jobban kiteljesedett művészileg és egyre kifinomultabb technikákat sajátított el Luigi Rossi mester, annak felesége, a hárfaművésznő és énekesnő Costanza, nemkülönben pedig Róma legünnepeltebb kasztráltja, a híres Marc’Antonio Pasqualini, becenevén Malagigi hathatós segítségével.

Rómában Atto úrfi valósággal remekelt legutóbbi koncertjén, amelyet a Barberini-palotában, vagyis a megboldogult pápa unokaöccseinek otthonában adott. Emlékezetes este volt, több nemes és egyházi méltóság volt jelen; Rossi mester és Malagigi olyannyira meghatódtak tehetséges tanítványuk csodálatos előadásától, hogy elégedettségükben könnyekre fakadtak. Biztosíthatom Nagyságodat, hogy a mi ifjú kasztráltunk kitörölhetetlen emléket hagyott a jelen lévő római előkelőségek fülében és szívében, nagy dicsőséget szerezvén ezzel a nagyméltóságú Medici-ház minden sarjának.

A Livornóból Genovába történő tengeri átkelés első napját megnehezí­tette a viharos keleti szél, amely eltérített bennünket az útiránytól, így aztán alkonyat előtt nem sokkal le kellett horgonyoznunk Gorgona szigete előtt, amely a legkisebb a Toscanai-szigetek közül, s amely a Tirrén-tenger ezen részén lévő többi szigettel együtt Őnagysága a Toscanai Nagyherceg Őfőméltóságának fennhatósága alá tartozik.

Az utazás első éjszakáját, amelyet Gorgona előtt horgonyon töltöttünk, az Ön utasításainak megfelelően gondoskodtam arról, hogy Atto kellőképpen kipihenje magát, és ne zavarják idegenek vagy felkavaró gondolatok, így jól és mélyen aludt.

Másnap a buonavogliák (a genovai hajósok így nevezik azokat az evezősöket, akik fizetség ellenében szerződnek a gályákra) közül néhányan partra szálltak és vizet vételeztek.

Sajnos az egyik utast, aki a buonavogliákkal tartott, hogy egy kicsit kinyújtóztassa a lábát, megmarta egy kígyó. Miután a mi hajónkon nem részesült volna megfelelő ellátásban, a hajóorvos úgy rendelkezett, hogy az illető maradjon Gorgonán, ahol legalább kipihenheti magát, amíg vissza nem szállítják a partra. Atto úrfi, aki egyébként egész álló nap szorgalmasan gyakorolt Őnagysága nagyobb dicsőségére, heves érdeklődést mutatott az incidens iránt, de szerencsére nem rázta meg különösebben a baleset.

Az utazás további része nagyobb akadályok nélkül zajlott, egyrészt az időjárásnak köszönhetően, amely derültre fordult, és a szél iránya is megváltozott. Atto úrfi úgy ütötte el az időt, hogy egy kis gitáron kísérte saját énekét, néha kártyázott, de írt egynéhány áriát is, amelyeket, amint lehetséges lesz, el fog küldeni a Nagyherceg Őfőméltóságának (az igazat megvallva még bizonytalan a tehetségében, ezért nem meri nyomban kiadni a kezéből). Ezenkívül Atto nem hanyagolja el az olvasást sem, és örömmel forgatja a számára általam kiválasztott köteteket.

Összességében elmondhatom, hogy az Ön védence példásan viselte magát az út során, soha nem mondott vagy tett illetlen dolgot, követte utasításaimat és tanácsaimat, egyszóval bizton állítom, ifjú korához képest kifejezetten dicséretre méltó magatartást tanúsított.

Atto őszinte lelkű ifjú, mindig elégedett azzal, amit az Úr akarata az útjába sodor, és örömteli szívvel kelt útra Franciaországba. Őfőméltósága a Nagyherceg és testvére, a felséges Fejedelem és Nagytekintetű Kormányzó úr elégedettek lehetnek védencükkel, akit az Ön gondjaira bíztak, és biztosak lehetnek abban, hogy továbbra is hűséges marad irántuk, s híven védelmezni fogja a nagyhercegség érdekeit.

Rita Monaldi és Francesco Sorti

Rita Monaldi és Francesco Sorti

A Jóisten tartsa meg a kasztráltak kimagasló erényeit és csodálatos képességeit, ők a legtündöklőbb énekhangot adják ajándékba a világnak, azt, amely csak a szférák zenéjéhez hasonlítható! Az ő angyali hangjuk, amely örömmel tölti el a szíveket, az isteni kegyelem rejtelmeibe vezeti be a halandókat. Imigyen szolgálják ők művészetük minden rezdülésével és sokoldalú tehetségükkel Önt is, Nagyságos és Kegyelmes Uram! Hisz magának az apostolnak a kívánságára, az Égi Királyság dicsőségére lettek eunuchok, nem igaz?

Fordító: Bíró Júlia

Bővebben a könyvről: Történelmi szkander

Adatok: A könyv fülszövege

Rita Monaldi & Francesco Sorti: Mysterium

Libri Kiadó, 2011