Történelmi szkander | Rita Monaldi & Francesco Sorti: Mysterium

Posted on 2012. február 18. szombat Szerző:

0


Írta: Kleyer Éva

Mysterium - borítóLegalább három dologgal vértezze fel magát az, aki a Monaldi–Sorti történész páros által 7 (+2) kötetesre tervezett sorozatot tervezi beszerezni és elolvasni: (1) egy stabil, méternyi széles könyvespolcot, hogy az esztétikus küllemű köteteket méltó módon tudja exponálni. (2) Szükség lesz egy fitnesz-bérletre, hogy a vaskos köteteket megfelelően előkészített kar- és hátizmokkal kezdjük élvezni. (3) Végül, de tényleg nem utolsó sorban nem árt, ha megfelelő mélységű előtanulmányokat folytatunk a következő diszciplínákban: történelem és politikatudomány a 17. században, egyháztörténet és -politika, barokk zene és előadó-művészet, ókori irodalom, filozófiatörténet, filozófiai irányzatok, kasztrált énekesek, homoerotika az ókorban és az újkorban, kalózok a Földközi-tengeren. A többi szabadon választható.

Ha mindez adott, elmerülhetünk Atto Melani – (1) híres olasz kasztrált énekes, (2) a francia király kedvenc kémje és kegyeltje, (3) Maria Mancini, Mazarin bíboros unokahúgának titkos imádója, (4) rejtélyes esetek lelkes nyomozója – történeteiben (ez a fikciós rész). Minden kötet egy-egy korszaknak és konfliktusainak korhű leírását nyújtja, szigorúan levéltári kutatásokra alapozva. S amellett, hogy megoldunk/megoldanak nekünk egy talányt, minden könyv a kor legintimebb szokásaiba, politikai intrikáiba, pletykáiba kínál betekintést.

Mármost a sorozat negyedik kötete a Mysterium a következő helyzetbe veti az olvasót. Atto, az ifjú, éles eszű kasztrált énekes és útitársai – négy híres tudós, ókorkutatók, filológusok Itáliából és Franciaországból, néhány további kasztrált énekes – hajóval Franciaországba tartanak, végső úti céljuk Párizs. A hajót kalóztámadás éri, elsüllyed. Hőseink a két kalózzal együtt a Földközi-tenger egyik kis szigetén köt ki, ahol néhány elveszettnek hitt ókori irat és egy rejtélyes szerzetes nyomába erednek. Atto titkára számol be nekünk kalandjaikról, megjegyzésekkel, értekezésekkel, okfejtésekkel tarkítva a tudós férfiak vitáját, a felmerülő témákat magyarázandó.

Ez a könyv elsődleges olvasata, egyfajta történelmi krimi, à la Da Vinci-kód, csakhogy itt valós történelmi személyek valódi történelmi kérdéseket boncolgatnak, és ettől lesz ez a könyv több, mint izgalmas.

A filológus urak vitái egy óriási hamisítást lelepleznek le, amely nem önmagában érdekes, hanem hatásaiban. Ha ugyanis igaz a feltevésük, az megváltoztatja egész történelemszemléletünket. Lehetséges volna, hogy az egész antik irodalom egy monumentális középkori csalás eredményeként jött létre? Meg kell kérdőjeleznünk fontos és alapvető tudományos princípiumokat, mint az ókori filozófusok léte és munkássága? Mert HA IGAZ A FELTEVÉS, akkor sem a Római Birodalom, sem az antik Görögország nem létezett. Akkor Spartacus és Mucius Scaevola is csak mese. Platón és Arisztotelész, Cézár és Ciceró csak rafinált középkori kódexmásoló szerzetesek keze nyomán keltek életre. Lehet, hogy nem is 21. hanem tizennyolcadik századot kellene most írnunk. HA…

A történet központi kérdése az IDŐ. Hogyan tudjuk a régmúlt eseményeit egymáshoz viszonyítani? Természetesen az asztronómia segítségével, a bolygók mozgása és különleges égi jelenségek rögzítése alapján tudott az olasz Scaliger visszakövetkeztetni egyes eseményekre, események egymásutániságára. Ezért vált központi kérdéssé az újkor beköszöntével a csillagászat, a tudomány fejlődése, illetve az egyház hozzáállása a tudományos élethez.

„…mindenkinél hamarabb megértette, hogy a jövő kulcsa nem a háború, hanem a kommunikáció. Békeidőkben a propaganda mélyebbre hatol, a tudomány álcája alatt terjed. A tudás terjesztője látszólag az emberek szolgálatában áll, pedig az a célja, hogy idővel rabszolgáivá tegye őket.”

Miért vonta vissza téziseit Galilei? Üldözte őt az egyház, vagy épp ellenkezőleg? Mi volt Galilei nagy hibája? Megmondom: a kísérleti mérések tudományos bizonyosságában való vakhit, amely megtámadhatatlan igazságnak állított be olyan dolgokat, amelyek empirikus adatokból kiinduló puszta feltételezések. Azaz kőbe vésték – és ennek később még súlyos következményei lettek a tudomány egyes területein –, hogy ha egy feltételezés hamisnak bizonyul kísérleti szinten, akkor ez azt jelenti, hogy az ellenkezője – igaz!

Ahogy minden eddigi kötetben, itt is bőséges függelékkel világít rá a szerzőpáros a történetben előforduló fontos témák általuk kutatott hátterére. Jelen van ebben minden: Galileitől az egyházatyákig, a mediterrán kalózok világától a kvantummechanikáig. Olvashatunk Jean-Jacques Bouchard, a 17. századi ókorkutató elleni brutális merényletről (háttér: csalás, összeesküvés és annak szégyenletes következményei), a keresztény egyházak politikai és gazdasági intrikáiról. Már az első kötetet is meglehetősen sértődötten fogadta a Vatikán. (Az első kötet, az Imprimatur bizonyítékokat vonultatott fel arról, hogy XI. Ince pápa pénzzel támogatta a protestáns Orániai Vilmost. Vagyis bomlasztotta a katolikus egységet, miközben a törökök már Bécset ostromolták.) Vajon mi lehet az a titok, amiről fellebbentették a fátylat? Talán ez:

»…az Egyetlen és Igaz Isten ötletével, aki egyúttal egy személyben testesíti meg a Három Alapigazságot, és akit a görög filozófusoktól loptak, az alapító atyáknak sikerült elszakadniuk a judaizmustól, és feltalálni a kereszténységet, mint önálló vallást.« Sőt:

»…a kereszténység valójában egy ügyes koppintás, ókori filozófiák és régmúlt vallások silány utánzata. Egy zavaros kotyvalék, amelynek alapanyagát Platón, Püthagorasz és a többiek szolgáltatták, aztán megfűszereztek Zarathusztra és Mithrász rejtélyes kultuszaival, utána belekeverték Íziszt, Oziriszt és Hóruszt, az eleuziszi misztériumokat, és még sok minden mást, többek között Attisz termékenységi rítusait, majd végül az egészet nyakon öntötték Szent Pál tanításaival, hogy minél harmonikusabb, koherensebb, és legfőképpen hihető vallást kreáljanak belőle.«

És horribile dictu: szerzőink még azt is bizonyítani próbálják, hogy ugyanez az egyház fogta, és kitalálta az egész ókori kultúrát, filozófiástul, Platónostul, orgiástul, sőt: a hamisítók a nevekben, fogalmakban rejtett kódokat bújtattak el, méghozzá Jézusra utaló szavakat és egész mondatokat is! A kutatók – akik a latin és görög nyelv ismeretével magukra hagyatkozhattak, a héber eredetiekhez pedig szakértő segítséget vettek igénybe, hogy Hardouin atya elméletét igazolják, vagy megcáfolják –, meglepetésükre egész rejtett tudományágat találtak. Komolyan adjusztált elméletekkel, szak- és nem-szaktudósokkal, akik hasonló kételyeiknek próbáltak utánajárni. Említsük meg itt csak Newtont, a tizenkilencedik századi angol, német, orosz, sőt amerikai kutatókat, vagy napjainkban a német Herbert Illiget, aki Kitalált középkor című könyvében feltálalt hasonló elméletével borzolja az olvasók kedélyét.

Rita Monaldi és Francesco Sorti

Francesco Sorti és Rita Monaldi

Miután becsuktuk a vaskos könyvet, magunkra maradunk. Morfondírozhatunk a tudomány megbízhatóságán (vagy kétségbevonhatóságán), az emberi gyarlóságon – legyen bár ez az ember egyházi főméltóság, ókorkutató nyelvész vagy mediterrán kalóz –, a kultúra esendőségén és még vagy ezer egyéb témán, amit a könyv tálcán kínál fel. A feladat végül is teljesül: a szerzőpáros gondolkodásra ösztönzi (kényszeríti?) az olvasót.

Vagyis megéri befektetni mind a polcba, mind a fitnesz-bérletbe. És ne felejtkezzünk el némi kalóriadús rágcsálnivalóról sem, hogy agyunk is kellő fizikai táplálékhoz jusson. Mert szellemi tápláléknak tökéletes Monaldi és Sorti könyve.

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege

Rita Monaldi & Francesco Sorti: Mysterium

Libri Kiadó, 2011.