Amit a WikiLeaksről tudni kell | Rákócza Richárd: A WikiLeaks-botrány

Posted on 2012. február 2. csütörtök Szerző:

0


Írta: Mátyus Attila

A WikiLeaks-botrány - borítóAmint egy eseményre, személyre, szervezetre vagy elméletre, alkotásra hirtelen felfigyel a közvélemény, az emberek egy részében felmerül az igény, hogy többet tudjon meg erről, mint amennyi a média híradásain keresztül eljut hozzá. Utánanéz, érdeklődik, próbálja megérteni, és tisztába jönni az okaival. De erre nem mindenkinek van lehetősége és ideje, ezért virágzik a „botránykönyvpiac”, vagyis azon könyvek piaca, melyek egy adott időben népszerű, felkapott dolgokról szólnak.

Mit várnak az emberek ezektől az általában rövid terjedelmű, gyorsan piacra került olvasmányoktól? Elsődlegesen a tények tömör, de lehetőség szerint mégis teljes, pártatlan összefoglalását. Másodsorban, a háttérben meghúzódó, az eseményeket valójában mozgató erőkről és ezek összefüggéseiről szeretnének többet megtudni. Hajtja őket az egészséges kíváncsiság, és talán az is, hogy a többi embernél jobban tájékozottak legyenek az adott ügyben. Mert aki jól informált, olyan dolgokat tud, amiket mások nem, az fontosabbnak érezheti magát a többieknél.

Ez a könyv a WikiLeaks kiszivárogtató portálra irányult közfigyelem hullámait lovagolja meg. Az egyik első fecske, melyet biztosan követ majd több is. Miként felel meg a könyv a fentebb leírt elvárásoknak? Rövid, naprakész, lényegre törő, tömör és elég alapos munka, ami a tartalmát illeti. Szinte minden tényt tartalmaz, amelyhez a szerző a mű megszületésekor hozzáférhetett. Néhány esetben az ügyek hátterébe is belemerül – például a kenyai halálbrigádokról szóló részben. Nem róható fel a szerzőnek az a tévedése, hogy tényként kezeli a Wikileaks több száz vagy több ezres segítő csapatát. A mű megírásakor még nem olvashatta Daniel Domscheit-Berg könyvét, melyből kiderült, hogy ebben a formájában ez soha nem volt igaz.

Julien Assange

Julien Assange

A mű leglényegesebb részei, a kiszivárogtatásokról és ezek hatásairól szólnak. Rákócza Richárd majd mindent megemlít, de kihagy néhány fontos kiszivárogtatást. Nincs szó benne a német gyógyszergyártó cégről és az orvoslátogatókról, Coleman szenátor támogatói listájáról, a Toll Collect (tehergépjármű-autópályadíj) szerződésekről, a Human Terrain Systemről (az USA katonai kiképzési tervei) és a CRS Reportokról (amerikai kongresszusi tudományos szolgálat jelentései). Kimaradt az amerikai diákszövetségek belső dolgainak közzététele is. Ez utóbbi talán nem annyira tűnik fontosnak, de szinte minden vezető amerikai döntéshozó tagja vagy tagja volt egyik vagy másik ilyen szervezetnek. A Wikileaks és annak vezetője Julien Assange pedig most éppen azzal került a figyelem középpontjába, hogy az egyetlen szuperhatalommal akasztotta össze a bajszát.

A holokauszttagadó David Irving levelezésének közzétételét sem említi a szerző, aki több helyen is foglalkozik kötetében a WikiLeaks és Izrael kapcsolatával, illetve az Izraelre vonatkozó anyagok feltűnő hiányával. Assange állítólagos Moszad ügynöki tevékenységét is górcső alá veszi, hosszan idézve egy szélsőséges magyar honlapon megjelent írásból, mely szerint Daniel Domscheit-Berg tett ilyen kijelentést egy állítólagos riportban. Ezt az érintett határozottan cáfolta, és az egész vele készített interjú – mint a szerző vizsgálódásaiból kiderült – egy nagy valószínűséggel Iránban kitalált konteó (konspirációs teória).

Rákócza Richárd

Rákócza Richárd

Összegezve, tartalmilag, ez a könyv betölti szerepét. Jó információforrás mindazoknak, akik kíváncsiak lettek a Wikileaks ügyére. Általában könnyen olvasható a szövege, bár néhol kicsit körülményesen fogalmazza mondandóját. Komolyabb bajom a lektorálás minőségével, vagy inkább minősíthetetlenségével van. Lehet, hogy sürgetett a nyomdai határidő, hiszen egy aktualitást megkövetelő műfajban született meg a kötet, de ennyi hiba megengedhetetlen udvariatlanság az olvasókkal szemben.

Adatok: A könyv fülszövege

Rákócza Richárd: A Wikileaks-botrány

K.u.K. Kiadó, 2011