A leleplezők leleplezése | Domscheit-Berg: WikiLeaks

Posted on 2012. február 2. csütörtök Szerző:

0


Írta: Mátyus Attila

WikiLeaks - A leleplezés - borító„… általános emberi vonás. A vágy arra, hogy megosszuk másokkal titkos tudásunkat, és ezzel valamivel nagyobb fontosságot tulajdonítsunk magunknak, akár a sajtó segítségével.” Időszerű, megdöbbentő, olvasmányos, elgondolkodtató. Ezekkel a jelzőkkel lehet a legjobban jellemezni Daniel Domscheit-Berg könyvét a WikiLeaksről.

Időszerű, hiszen a sokak által a világ legveszélyesebb weboldalának tartott portál és az azt létrehozó, működtető emberek története még korántsem fejeződött be. Nem múlik el nap, hogy valami újabb hír ne jelenjen meg velük kapcsolatban. A Wikileaks mára jelenség lett, kórtünet, a globális világ tükre. Lehet, görbe tükre.

Megdöbbentő ez a könyv. Többszörösen is az. Elsőre a megírásának és a megjelenésének gyorsasága, ami elképesztő. A szerző, aki csaknem három éven keresztül volt tagja és egyik irányítója a kiszivárogtató oldalnak, feltehetőleg 2010 szeptemberében kezdte el írni a kötetet, amikor végleg távozott a Wikileaks csapatából. 2011 január elején fejezte be, a kiadásra pedig már február közepén sor került.

Óriási munkát végeztek a kiadók és a fordítók szerte a világon. Ez a sebesség érződik is a könyvön, és itt nem a magyar fordítás és nyelvhelyesség minőségére gondolok, mert ez a kisebb bakiktól eltekintve nagyon jó. Sokkal inkább a kézirat szerkesztettsége hagy kívánni valókat maga után, de hát ez nem szépirodalmi mű, hanem valami egészen más. Hogy mi? Azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Nekem leginkább egy csalódott szerelmes első fájdalmában leírt történetét idézi, de erről majd később.

Megdöbbentő a könyv azért is, mert olyan titkokat tár fel a WikiLeaks működéséről, amelyre senki nem gondolt volna. A híradásokban az oldal komoly informatikai és szakértői háttér-támogatottságú vállalkozásnak tűnt, de ez nem mindig volt igaz.

Olvasmányos, mert emberekről szól. Emberi kapcsolatokról, jellemekről. „Szabad szellemű. Energikus. Zseniális. Paranoid. Hataloméhes. Megalomániás.” E szavakkal mutatja be könyvében Domscheit-Berg egykori barátját, Julian Assange-t, a Wikileaks alapítóját.

Önmagáról pedig többek közt ezt írja: „Szüleim kötelességtudó embernek neveltek – és az ilyesmit az ember nem tudja egyhamar levetkőzni.” Kettejük ellentétét csak egy közös szerelem tudta huzamosabb időn keresztül elfedni, ez a szerelem pedig a korlátlan információs szabadság anarchista gyökerű eszméje volt.

Julian Assange és Daniel Domscheit-Berg

Julian Assange és Daniel Domscheit-Berg

Az elmúlt évtized közepén több internetes oldal ezért az ideáért jött létre, de „Hiányzott egy megfelelő, karizmatikus vezető. Egy olyan kiemelkedő alak, egy szóvivő, aki képes magával ragadni az embereket. Minden mozgalomnak szüksége van egy idealistára, aki az élére áll”. Assange, a laza, öntörvényű ausztrál hacker, úgy tűnt, tökéletes erre a szerepre. Elvei, dinamizmusa, bátorsága és különcsége magával ragadta a német fiatalembert, aki a munkáját és a magánéletét is jó ideig feláldozta a Wikileaksért és a benne megtestesült eszméért.

Minden jól is működött a kezdeti években. Idővel azonban egyre több probléma merült fel. A további fejlődés irányvonala és kisebb-nagyobb személyes sértődések mellett, a pénzügyi kérdések jelentették a legnagyobb feszültségforrást közöttük. Kapcsolatuk akkor romlott meg végérvényesen, amikor közös céljaikat sikeresen elérték. Világszerte híresek lettek a kiszivárogtató portállal, és Assange talán valóban elhitte, hogy a titkok legfőbb tudójaként ő mozgatja az világ közvéleményét.

Elgondolkodtató az egész történet. Hogyan alakult át, néhány, a teljesen szabad információ-hozzáférésnek elkötelezett ember ötletéből, egy, a titkokat őrző hatalmak számára valóságos szörnyeteggé a Wikileaks? Miért töltötték fel névtelenül az oldalra annyian a rájuk bízott bizalmas információkat? Miért működik együtt a Wikileaks néhány kivételezett, hagyományos sajtóorgánummal? Milyen biztonságot garantálnak a velük titkokat megosztó, ismeretlenség homályában maradó informátoraiknak? Ki dönt a beérkezett anyagok sorsáról, hogy mikor és mi kerül ki a világhálóra? E kérdések megválaszolására elég sok háttér-információt megoszt velünk a szerző, de sok kérdés megválaszolatlan marad.

Daniel Domscheit-Berg (forrás: news.com.au)

Daniel Domscheit-Berg (forrás: news.com.au)

Azt hiszem a legtöbb olvasó számára idegen világ a hackereké, de az író emberi magatartása, érzelmei ismerősek, átérezhetőek. Legalábbis a könyv jó részében így van, de a kötet végén Daniel Domscheit-Berg, bemutatja saját új weboldalát is, mert „azt gondoljuk, hogy a digitális korban nem lehet csak a Wikileaks az egyetlen kiszivárogtató platform.” Nem vitatom ebben az igazát, de ennek a fejezetnek a megírásával új megvilágításba helyezi az olvasóban eddig kialakult képét.

A szemfüles olvasók pedig – azt hiszem, velem együtt – roppant furcsának fogják találni egy bemásolt chat-szövegnek és az ezt felvezető bekezdésnek a tartalmát. Assange ebben a chat-beszélgetésben függesztette fel munkájából a szerzőt, 2010 augusztusában – egy Newsweekben megjelent, bíráló cikk miatt. Ebben egy, az európai Wikileaks belső köreiből származó, neve elhallgatását kérő aktivistát idéz az újságíró, aki Assange visszaléptetésének vagy leváltásának lehetőségéről nyilatkozott, tarthatatlan vezetői módszerei és stílusa miatt.

Akárhogyan is olvastam ezeket az oldalakat, mindig arra jutottam, hogy valami nincs rendben ezzel a történettel. Mert vagy nem a teljes chat-beszélgetés szövege került be a könyvbe – bár ugyanebben a formában megtalálható sok helyen a világhálón is –, vagy a felvezető szöveggel van gond. Ebben a bekezdésben ugyanis Domscheit-Berg azt állítja semmit nem tudott a Newsweekben megjelent cikkről, azt Assange említette neki a chaten először. Az idézett beszélgetés szövegében viszont a könyv szerzője mondja ki a Newsweek nevét, azt állítva, hogy nem beszélt velük, de a Wikileaks alapítója nem említi előtte az amerikai lapot, csak az ott megjelent szövegből idéz!

„… általános emberi vonás. A vágy arra, hogy megosszuk másokkal titkos tudásunkat, és ezzel valamivel nagyobb fontosságot tulajdonítsunk magunknak, akár a sajtó segítségével.” Lehet Domscheit-Berg ezen megállapítása elsősorban önmagára érvényes? Remélem, egyszer erre is választ kapunk, mondjuk egy Wikileaksre feltöltött titkos dokumentumból.

Adatok: A könyv fülszövege

Daniel Domscheit-Berg: WikiLeaks – A leleplezés

Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2011