Bächer Iván: Sétatárs (részlet)

Posted on 2011. december 4. vasárnap Szerző:

0


Teknős Miklós fotója a kötetből

Teknős Miklós fotója a kötetből

A sarki patika kirakatánál az író megállt. Elgondolkozva nézett befelé.
– Tudod, hogy nekem volt egy patikus feleségem is?
– Tudom.
– Győrben én voltam a TIT megyei titkára. Nagyon szép irodában székeltem, a folyó partján, a karmelita templommal szemben. A Kék Dunába jártam esténként. Az elnök meg dr. Mike Zoltán főpatikus volt. Neki mindig adtam zoknit, amit az anyám küldözgetett Frankfurtból. Ott volt külkeres. Ez a Mike hozott össze az asszonnyal. Folyton álmos voltam, mert az éjszakai ügyelet idején jártam hozzá…
– És nem csöngettek? Mint a Donizetti-operában?
– Dehogynem. Folyton csöngettek. Megvolt a hangulata annak is.
– Négy feleség – készített egy kis lajstromot Gold Jenő. – Egy énekesnő, egy patikus, egy filmesztéta és Anikó.
– És mindegyiket szerettem… Csak a harmadik olyan okos volt, annyira tiszteltem, hogy nem tudtam már hozzáérni a végén. Annyira respektáltam… Azt tudod, hogy Anikót hogy ismertem meg?
– Nem – mondta Jenő, pedig tudta.
– Bementem Bácskai Lauróval tárgyalni, aki arról győzködött, hogy csináljam meg rendesen a Keménykalap és krumpliorrt. A büfében dumáltunk, és a másik asztalnál megláttam egy gyönyörű huszonéves filmgyári spinét. Azt mondtam a Pistának, hogy megcsinálom, ha felhajtja nekem… Bácskai másnap tárgyalt Anikóval, elmondta neki, hogy őreá most fontos feladat hárul velem kapcsolatosan. Én ugyan egy széltoló vagyok, akitől semmi komolyat nem szabad várni, de most éppen égetően szükség van rám. Anikó még a nevemet se hallotta addig. De eljött a Fészekbe, a randevúra, és aztán hónapokig csavarogtunk. De nem feküdtünk össze. Emiatt Bácskai úgy megharagudott, hogy végül befizetett minket egy panzióba. Ennek húsz éve…

Bővebben a könyvről: Kései sirató

Adatok: A könyv fülszövege

Bächer Iván: Sétatárs

Ab Ovo Kiadó, 2011