A javíthatatlan realista | Interjú Vámos Miklóssal

Posted on 2011. november 8. kedd Szerző:

0


Írta: Szepesi Dóra

Vámos Miklós

Vámos Miklós

Az Apák könyve Vámos Miklós leghíresebb, legsikeresebb, legtöbb nyelvre fordított regénye. 2000-ben jelent meg először, azóta idehaza még két tucat kiadást ért meg.

Betöltötte a tizedik életévét, vagyis a felső tagozatba lépett. Az Európa elérkezettnek látta az időt, hogy új köntösben, Vámos életműsorozatának következő darabjaként nyújtsa át olvasóknak.

Vámos Miklóssal Szepesi Dóra beszélgetett.

Megjelent életműsorozatának következő darabja, az Apák könyve, melynek kapcsán a New York Times kritikusa azt írta, hogy minden egyes korosztály bölcsességkeresése eltér az előzőétől. Első megjelenése óta eltelt tizenegy év, azóta újabb olvasógenerációk nőttek fel. Ezzel indította: „Ajánlom az Apák könyvé-t az édesapáknak. Meg a fiaiknak. Meg a hozzájuk gyöngéd vagy rokoni szállal kötődő asszonyoknak és lányoknak.” Mit gondol, mást jelent ma a könyv az olvasónak, mint amikor megírta?
Azt hiszem, most már történelmi regénnyé vált ez a könyv, hiszen az utolsó fejezet ideje a megjelenéskor azonos volt az akkor tényleges jelen idővel, most azonban már az is tíz-egynéhány éves múlt. Kérdés, változtat-e ez valamit a szövegen. Válasz: valamit biztosan. Ahhoz, hogy ilyesfajta kérdésekre értékelhető feleletet adjak, fognom kéne magam, és elolvasnom az új kiadást. Azt ne kérje tőlem senki. Mire egy munkám elkészül, olyan sokszor kell kézbe vennem, azaz olvasnom előre és hátra, részekben és egészben, hogy egyfelől a véremmé válik, másfelől annyira megküzdök minden egyes bekezdéssel, hogy egy életre elmegy a kedvem attól, hogy még egyszer elolvassam. Az ön kérdése azt a pofonegyszerű replikát is előhívja belőlem, hogy: Nehéz ilyesfajta kérdésekre nem azt felelni, hogy ezt az olvasóktól kéne megkérdezni. Ugyanakkor ezt válaszolni értelmetlen, hiszen vélhetőleg ők sem tudják. Valaki vagy most olvassa, vagy akkor. Akadhatnak olyanok, akik most újra nekilátnak, de ők másodszor olvassák, azt tehát még ők sem tudják megmondani, milyen volna, ha most olvasnák először. Mindezen elmekörök után előállok sejtéseimmel. Az Apák könyve tizenkét emberi sorsot ábrázol, egy család vagy nemzetség tizenkét elsőszülött férfijának élettörténetét, valamivel több mint háromszáz év leforgása alatt. Ezek a történetek szinte kivétel nélkül erőszakos halállal végződnek. Elvégre Kárpát-medencei históriák, a szerző pedig javíthatatlan realista. Ebben a családban szokás vezetni egy privát krónikát, s hagyomány az emlékezőtehetség már-már meseszerű képességének birtoklása. A második világháború után (az apámmal egykorú) hős úgy dönt, ő nem akar többé emlékezni semmire. Megszakítja a tradíciót, az Apák könyvének nevezett családi napló elpusztul. De a tizenharmadik elsőszülött, aki csak az apja fejezetében mutatkozik egy kicsit, újra látja a múltat. Van tehát remény a hegeli megszüntetve-megőrzésre. Ez igen derűlátó regényvég, nem gondolja? Minthogy az elmúlt tizenegy évben a Kárpát-medencében és Magyarországon még uralkodóbbá vált a borúlátás, ez az optimista kicsengés viszonylagosan még erősebbé vált. Azt gondolom, ez a legfőbb változás azok számára, akik most veszik kezükbe a könyvet először.

Önnek mit jelent az újrakiadás?
Az Európa az úgynevezett életműkiadásommal foglalkozik, bár megállapodásunk szerint az arra érdemes új munkáimat is e sorozatban bocsátja közre. Ilyen értelemben az Apák könyve mostani megjelenése egyrészt új köntöst ad a regénynek, másrészt új megmérettetést. Ez nagyon érdekel. Kíváncsi vagyok, miként fest ez a sokat próbált szöveg most, miféle visszhangokat ver. Érdekel az is, hogy azok az olvasók, akik annak idején beszerezték az Ab Ovo által gondozott harminckét kiadás valamelyikét, akarják-e a polcukon tudni ezt a változatot. Sokaktól hallom, hogy gyűjteni kezdték az életműkiadás azonos méretű köteteit. Ez az ötödik vagy hatodik (attól függően, hogy a kétkötetes Kedves kollégákat egynek vagy kettőnek számítjuk). Én szeretem beszerezni az általam szeretett könyvek új kiadásait, s a régit elajándékozni. De persze nem vagyunk egyformák. Az a tapasztalatom, hogy az új külalak és tördelés nagyon megváltoztathat egy szöveget, javíthatja, de balszerencsés esetben ronthatja is. Az Apák könyve sok javításon esett át az elmúlt tizenegy évben, mert minden fordító megtette a maga javaslatait és megjegyzéseit, és én valamennyinek utánagondoltam, amit lehetett, felhasználtam vagy beépítettem. Így a mostani szöveg nekik is köszönhet egyet s mást. Talán már emiatt is érdemes volna rávennem magam, hogy a friss példányt elolvassam. Még nem kaptam meg, halogathatom a döntést.

A családi élet krónikása: írt regényt már az apaság problémaköréről (Apák könyve), az anya-fiú kapcsolatról (Anya csak egy van), a gyerekkorról (Zenga zének), a házasságról, a válásról és a szerelemről (Utazások Erotikában), az élet és a történelem szövevényéről (Sánta kutya). A csillagok világa című mesés regény a papa-mama-gyerek triptichon sajátos megközelítése. Amikor az Apák könyvét írta, még nem voltak meg iker fiai. Hogyan írná meg ezt a könyvet A csillagok világa fényében? Ha most írná, másképp írná?
Biztosan, de nem csak emiatt. Fölteszem, hogy a legutolsó fejezetben ikerfiúk születnének. Megjegyzem, az Anya csak egy van című 1995-ös regényben a férfi főszereplőnek ikrei voltak. Gyakran előfordul, hogy megvalósul az életemben az, amit egy regényben megálmodtam. De bármelyik könyv egészen más volna, ha későbbi időpontban írnák meg. Kezdjük ott, hogy a szerző a tovamúló évek alatt csak fejlődik valamit. Az őt körülvevő világ is. Olykor ugyan vissza, de az is változás, és a realista prózán minden változás nyomot hagy, akár künn, akár benn történik. Tény, hogy az Apák könyve majdnem minden eleme könyvtári vagy levéltári búvárlás eredményeképp összehordott tényeken alapul. Ha ugyanabból az anyagból dolgoznék, a cselekmény eléggé hasonlítana arra, amilyen.

Vámos Miklós: Apák könyve

Vámos Miklós: Apák könyve

Azt nyilatkozta egy előző interjúban, hogy a fontos könyvei regények, és ha fel kéne sorolni, melyek ezek, vitathatatlanul az Apák könyvét mondaná először, mert az annyi nyelven megjelent. „Az az én külföldi nehéztüzérségem” – jellemzi. Úgy tudom, Amerikában a Száz év magányhoz hasonlítják, önt pedig egy szinten emlegetik Esterházyval, Kertésszel. Milyen a külföldi visszhang? Például az Apák könyve éppen most jelent meg horvátul, ez a tizennyolcadik nyelv, amire lefordították…
Ezzel kapcsolatban nehéz bármit mondani dicsekvés nélkül. Káprázatos kritikákat kaptam, elsősorban angol nyelvterületen. Ott csak a könyvek számítanak, személyes életem nem árnyalja a képet. Nagyon meghat minden külföldi elismerés, nagy dolog, ha olyan emberek értékelik a munkám, akik nem egy levegőt szívnak velünk, nem ismerik a kultúránkat, a gondolkodásunkat, a hagyományainkat. Ilyenkor általában eltölt a bizakodás, talán mégis van remény a népek összefogására, a világbékére, mind közönségesen a szebb jövőre, vagy mi a frászra. A horvát kritikák még nem jelentek meg, ehhez túl kevés idő telt el, de miért ne lennének olyan kedvezőek, mint például a szerb visszhangok?

A teljes interjú a Könyvjelző 2011 májusi számában olvasható.

Bővebben a könyvről: Apák és fiúk

Olvass bele: Részlet a könyvből

Adatok: A könyv fülszövege