Vámos Miklós: Apák könyve (részlet)

Posted on 2012. március 23. péntek Szerző:

0


Vámos Miklós: Apák könyve

Vámos Miklós: Apák könyve

[a XI. fejezetből]

Kedves papa
Papa
Kedves édesapám
Drága Apa
Apám,

én írok neked Önnek az apámnak azért írok, mert úgy érzem, beszélgetésben beszélgetni nem tudok nem akarsz nem tudsz nem tudunk.

Olyan jó lenne volna Annyira szeretném, ha szóba állnál ha nem úgy élnénk, mint a totál idegenek két hűvös angol gentleman, akiknek kevés semmi közük van egymáshoz. Miért nem akarsz velem egy normális rendes emberi kapcsolatban lenni kapcsolatot? Amikor kicsi voltam, én egész komolyan azt hittem, a családokban az a szokás, ami nálunk, vagyis hogy ki-ki rohan a maga dolga után, és nem foglalkozik a többivel. Azt hittem, ez mindenütt így van megy. Tátva maradt a szám, amikor láttam, hogy a Giduskánál Buda Jánoséknál mindig közös vacsorára gyűlnek össze, és szép sorban elmondják egymásnak, hogy milyen volt a napjuk mi történt velük aznap, szóval megosztják a jót s a rosszat, azaz jóban-rosszban együtt, ahogy a mesében, érted?!

Nem értem, miért van ez kell ennek így lennie? Kérdeznék én valamit Mondd, téged egyáltalán egy csöppet sem érdekel, hogy velem mi van? Soha Semmit nem tudsz rólam, és én sem tudok rólad semmit. Talán az se izgatna észre se vennéd, ha kimaradnék a gimnáziumból. Szerinted hányas tanuló vagyok? Mi a kedvenc tantárgyam? (történelem, magyar irodalom) Egyáltalán, hányadikba járok (2.)

Te már nem ismerhetted Kulin Gabit, harmadikosok voltunk, amikor hozzánk került az Apáczaiból. Osztályfőnökin egyszer ősi családokról volt szó, melyek a tizenhetedik századig visszavezethetők, és a hülye Csonti pont a Kulin Gabira szállt rá. Magas, vállas srác volt, lányos fürtökkel.

Eszembe jut, mit szóltál volna, ha én viselkedek úgy, ahogyan ő: hiába macerálta a Csonti, meg aztán a diri is, hogy vágassa le, szart rájuk, amíg a dirinek elszállt az agya, bejött az osztályba egy nullásgéppel és három negyedikes fiúval, lefogatta velük a Kulin Gabit, ahhoz kellett is három negyedikes, és egy kopasz csíkot vágott a hajában hosszába, mondván, na, majd most elmész nyiratkozni! A Kulin Gabi tényleg elment a borbélyhoz, s vágatott magának egy másik kopasz csíkot, keresztbe! Majdnem kicsapták a gimiből.

De most nem ezt akarom mesélni, hanem hogy végül fölállt, kijelentette, hogy ha már annyira tudakozódik a tanár úr, elárulom, hogy az én őseim a tizenkettedik századik visszavezethetők, mert mi a Kulin bán leszármazottai vagyunk, ezért telepítették ki a szüleimet Nagykátára. A Csonti hápogott, azt mondta, biztosan volt valami más oka is. A Kulin Gabi fölcsattant, én nem hazudok, semmi más bűnük nem volt, csak a kutyabőr, mert a vagyont addigra már elkártyázták. Az lett a vita vége, hogy ülj le, fiam, ne feleselj velem.

A Kulin Gabival nagyon jóba lettem, Hidegkúton laktak, onnan járt be négyszeri átszállással, többször kimentem hozzájuk, a mamája sütött buktát. Kérdezgettem, sokat mesélt a családról, és amikor viszszakérdezett, szégyenkeztem, mert nekem fogalmam sincs semmiről.

Anya összevissza beszél, ha az ő felmenőiről kérdezem. Keveri a neveket és a számokat. Azt se hajlandó elmesélni, hogyan ismerkedtetek meg ti ketten. Tudom a Marci bácsitól, hogy te a Rajk egyik titkára voltál, de hogyan kerültél oda? Említette, hogy munkaszolgálatból gyalogoltál haza, mindenkidet megölték a nácik. Más nincs. Ennyi jutott nekem a családi legendáriumból.

Úgy érzem magam, mint aki a semmiből jött, márpedig aki a semmiből jött, arról föltehető, hogy a semmibe is tart – tényleg ezt akartad?

Tényleg így akartad?
Apa?!?
Ezekről

Eme dolgokról Minderről már nem szerezhettél nyerhettél tudomást. Az élet egyéb harcterein kivívott apróbb– nagyobb győzelmeimről sem, melyekre pedig büszke lehettél volna. Talán. Nálad nehéz kiszámítani. Amikor a gimiben megnyertem a szavalóversenyt a Még nem eléggel, azt mondtad, inkább szégyenkezel, amiért ilyen álhazafias verseket skandálok. Tehettem én róla? Benne volt a szöveggyűjteményben! Mér nem vetted magadnak a fáradtságot fáradságot soha, hogy fölhívjad a figyelmem: nem minden frankó, ami a tankönyvekben áll, olvasható.

Nem kaptam tőled semmiféle útmutatást, útravalót, szemléletet vagy
nehéz ezt
nem adtad át azt sem, amit te
nem neveltél, se az életre, se a
nem foglalkoztál
nem törődtél
nem számítottam

Nem hányok a szemedre semmit, de amit az ember gyerekkorában nem kap meg, az örökké hiányozni fog neki, és ezt nem én mondom, hanem Jung. Bizonyára sosem feltételezted volna, hogy én majd ilyesmit olvasok, ameddig te tudhatod, erősen közepes voltam minden téren. Mit gondolhattál, hogy mi lesz belőlem? Eszedbe jutott ez egyáltalán?

Vámos Miklós

Vámos Miklós

Hivatásos rockzenész lettem, ez bizonyára meglepne, hiszen akkor még nem is létezett ilyesmi, csak volt a Stúdió 11, a Toldy Mária meg a Sárosi Kati meg a Németh Marika, akit anya szerint úgy szerettetek, úgy-de-úgy, tudod, ahogy csak ő bírja mondani. Hinnéd-e, hogy négy srác fölmegy a színpadra, három gitár plusz dob, esetleg még egy elektromos orgona, és ez a banda tízszer – százszor – nagyobb zajt tud csapni, mint egy teljes szimfonikus zenekar.

Kár, hogy ezt te nem már nem addigra többé mire
Jó volna beszélgetni veled, apa.

APUKÁM
ÉDESAPA
APUSKA
Beszélgetnünk kellett volna.
Jó lett volna, ha többet beszélgetünk.
vagy legalább egyszer.
egyetlenegyszer
se.

Bővebben a könyvről: Apák és fiúk

Adatok: A könyv fülszövege

Vámos Miklós: Apák könyve

Európa Könyvkiadó (VM életmű sorozat), 2011